„A tankönyvi 57 térképből 44-ben találtunk hibákat”

- írja a Történelemtanárok Egylete Tankönyvelemző Műhelye a tizedikes történelemtankönyvéről.

Ez az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet kísérleti tankönye, állami fejlesztésű, uniós pénz is van benne, az egyentankönyvek világában erős szereplő.

A tankönyvelemezők szerint ezért joggal várja/várná el tanár, diák, szülő egyaránt, hogy jól tanulható, könnyen tanítható, mind a történettudomány mind a pedagógia szempontjából pedig korszerű mű legyen. Szerintük

„a történelem 10. tankönyv nem ilyen”.  

Az összegzés szerint a Történelem 10.

• az önálló tanulást nehézzé teszi,
  
• az érettségire való felkészülés/felkészítés a tankönyv használatával problémás,
  
• a kerettantervi követelmények teljesítése csak részben biztosított,
  
• a didaktikai megújhodásra való törekvése kontraproduktív,
  
• korszerűtlen anyagrészeket tartalmaz,
  
• hiányzik belőle egyes történelmi események többoldalú, több nézőpontú megközelítése.
  

A tankönyvben található ábrákról ez a lesújtó összegzés készült:

„A 32 ábra közül 25 nem magyaráz vagy kimondottan félrevezető, az ábrák hatodában tartalmi hibát találtunk, 10 esetben a cím pontatlan, az ábrák majd felének grafikai megoldása vagy piktogramhasználata hibás. A 32 ábra közül mindössze kettő adható a diák kezébe kiigazítás és tanári magyarázat nélkül!”

Az elemzők szerint sok a nem megtanulandó adat, a megmagyarázatlan fogalom és a fölösleges évszám. A kerettantervben előírt évszámok közel hatszorosa fordul elő a könyvben, és nincs még kiemelve sem, hogy melyiket kell tudni a közölt 180-ból. A kerettanterv szerint szükséges, illetve a megértést segítő fogalmak egy részét egyáltalán nem tették érthetővé a diákoknak.

A tankönyben található képek zöme gondolkodásra, megfigyelésre nem alkalmas, túlzottan kis méretű illusztráció.

A hibás vagy pontatlan térképek is nehezítik a tanulást.

„A reformkor gazdaságát és nemzetiségeit bemutató térképeken hibásan jeleznek horvátokat a lengyel határnál, ismeretlen eredetű népcsoportot Baranyában, kiterjedt román népességet a Délvidéken, viszont ugyanott szerbet alig. Megjelenik viszont – hibásan – a gépgyártás Pécsváradon, a barnaszén pedig a Duna–Tisza közén. A „kálvinista Róma” lutheránussá lett egy teljesen ötletszerűen elhelyezett, nagy evangélikus sáv részeként, a kálvinista hugenották pedig „áttelepedtek” Franciaországból a katolikus Spanyolországba.”

A műhely a tankönyv 57 térképéből 44-ben talált hibákat. 

Külön kitérnek a történelematlaszra is, amivel nagyon sok problémájuk van. Csak egy példa:

„Az atlasz hátrányba hozza a szemüvegeseket, a gyengénlátókat és a rossz megvilágítású tanteremben ülő diákokat, mivel az alkalmazott betűméret kicsi, a pasztellszínek közti árnyalatok alig különböztethetők meg, a nevek, a jelmagyarázatok gyakran olvashatatlanok, az ikonok milliméteresek.”

Ez az atlasz, amiben a kormányzat is meghátrált, és engedélyezte a régebbi atlaszok használatát is.  

Az elemzők szerint nehezen fog az érettségin esszét írni a diák azokból az anyagokból, melyekhez csak egyetlen bekezdés vagy nagyon rövid szöveg tartozik, mint az alább felsorolt érettségi témakörökhöz:

• „A világgazdaság kialakulása” témában csak egy ábrát közöltek a világkereskedelemről.
• „Erdély etnikai összetétele” kapcsán a székelyekről szóló olvasmány mellett egy mondat szól a szász városok vallásáról, de románokra még csak nem is utal a szöveg.
• „Népek, nemzetiségek (pl.: németek, zsidók, szlávok) szerepe a forradalom és szabadságharc eseményeiben”
• d) „Emberi és polgári jogok nyilatkozata”
  

Az érettségi témakörök megjelenése a tankönyvben összességében szerintük aránytalanul kevés.

Azt is megjegyezik, hogy bár a tankönyv néhány ponton eltávolodik a régi, „kurucos" nézőponttól, ami fontos és üdvözlendő, de még mindig nagyon erős benne az elfogultság a Habsburg politikával szemben és a Bécs ellen fegyvert fogók mellett.

Kitérnek egy apró részletre is, szerintük talán ezzel Habsburg-ellenességgel is magyarázható, hogy az I. Lipótról publikált kép címének fele „lemaradt”: ebből tudhatnánk meg ugyanis, hogy a király színpadi jelmezben látható, ami árnyalhatná a groteszk piros ajakfestés és a paradicsommadár-szerű öltözék által felkeltett ellenszenvet.  

2016 februárjában nem volt elérhető a beígért digitális anyagok majd 70 százaléka. A diékok körében Okosportálként hirdetett felület jó kezdeményezés, de egyelőre hemzseg a gyermekbetegségektől, nehézkes például a keresés.

A történelemtanárok szerint aktuálpolitikai felhangot lehet tulajdonítani néhány tankönyvi leírásnak, „A 19. század új eszméi című leckében a liberalizmus nem kap még külön alcímet sem, nincs nevesítve egyetlen liberális sem. A lényeg itt zárójelbe került, mintha mellékesek lennének az egyéni szabadságjogok: „(a tulajdonhoz való jog, a szólás- és véleménynyilvánítási szabadság, a vallásszabadság)”. Összegzésül a tankönyvi szöveg alapján az iskolai tábla képe így nézne ki: liberalizmus=eltorzult demokrácia, ahol szűkíteni akarják a választójogot. Mindez történelmietlen és messze van egy előítéletmentes nézőponttól.”

Összeségében azt is megállapítják, hogy a politikatörténet mellett tematikailag alig jelenik meg a gazdaság- és társadalomtörténet, elmarad a művelődéstörténet, igen csekély az életmódtörténet aránya a tankönyvben. 

Pedig ez már egy javított kiadás. Egy év alatt csak a legproblémásabb térképek és néhány bekezdésnyi szöveg átdolgozására, betoldására került sor.