A cikk eredetileg az Abcúgon jelent meg, Szurovecz Illés írása.

Nőgyűlölő terroristának látja a körmendiek többsége az egy hete nyílt menekülttábor lakóit. Van, aki már nem engedi haza egyedül a lányát, más pedig attól fél, hogy elfoglalják egész Európát. A sportcsarnok törött ablakából városszerte legenda lett, akárcsak a betiltott miniszoknyákból és a veszélybe került fegyverraktárból. Pedig a rendőrök figyelnek a biztonságra, és ha kell, szájbaveréssel fenyegetik a trafikba igyekvő menekülteket.

“További jó étvágyat, viszlát” – búcsúztak a rendőrök a Fezőr étterem többi vendégétől, miután végeztek a napi menüben kínált tejfölös gombalevessel és a pirított csirkemájjal. Álmos hétfő délután volt, túl az ebédidőn, csak néhányan kanalazták az utolsó falatokat a magas támlás, hosszú fapadokon ülve. Egy házaspár női tagja udvariasan visszaköszönt, én is biccentettem, azzal a négy-öt fős rendőrcsapat kilépett az étterem előtti térre. Senki sem lepődött meg a látványukon, hiszen Körmenden megerősített készültséggel van jelen a rendőrség, mióta május elején megnyitott a város szélén az új menekülttábor.

Az étterem szomszédságában dohánybolt és benzinkút is van, így a környék hamar népszerű lett a papucsukról és farmerjukról könnyen felismerhető menekültek körében. Az étteremből kilépve a rendőrök két menekült férfi nyomába eredtek, akiket a trafik előtt értek utol.

“STOP” – kiabálta egyikük, mire a közel-keletinek tűnő férfiak megálltak. “STOP” – kiabált megint, és mutatta, hogy álljanak vigyázzban. A rendőrök felsorakoztak a trafik előtt, a férfiak pedig engedelmesen kivették a kezüket a zsebükből, bár láthatóan nem értették, mit követtek el.

Te meg ne vigyorogjál, mert szájon váglak!

– üvöltötte oda ugyanaz a rendőr magyarul, és próbálta a tudtukra adni, hogy csak külön-külön mehetnek be a boltba. Amikor megkérdeztem, miért van szükség erre a szabályra, azt mondta, azért, mert előző nap legalább húszan bementek egyszerre, és ráijesztettek az eladólányra.

Aznap korábban már jártunk a dohányboltban, ahol kiderült, hogy a trafikosok nem rajonganak a menekültekért, sőt vész esetére paprikaspray-vel is készültek, ezt az esetet mégsem említették. “Ja, az nem tegnap volt, hanem szombaton” – mondta az egyik lány, amikor visszamentünk hozzájuk. “Bejöttek vagy húsz-huszonöten. Elsőre ijesztő volt, hogy bejött ennyi fekete, de nem csináltak semmit. Leültek az asztalokhoz, és várták, hogy sorra kerüljenek. Annyi volt, hogy az egyik megelőzött egy magyar vásárlót”.

Megkérdeztük a Vas megyei Rendőr-főkapitányságtól, hogy mi indokolja az ilyen típusú rendteremtést, amint választ kapunk, frissítjük a cikket.

Én is megnézem a lányokat, hát még ők

“Olyan kis pont vagyunk az országban, és akkor pont ide” – méltatlankodott egy nő néhány órával korábban a város főterén, ahol éppen egy barátnőjével igyekezett a bíróság épületétől az autója felé. Nem ő volt az egyetlen körmendi, aki sorscsapásként írta le, hogy a kormány ezt a várost választotta az új menekülttábor helyszínéül. “Egyszer láttam őket, ketten voltak. Elmentek mellettem, semmit nem szóltak” – mondta ugyanez a nő. “De ki tudja, mit csinálnak? Nem lehet tudni róluk semmit. Senki se örül nekik, sokan a gyereküket sem engedik már el éjszaka”.

A legtöbb körmendinek lesújtó a véleménye a menekültekről, pedig legfeljebb az utcán sétálgatni látták őket, olyan emberrel nem is találkoztunk, aki beszélgetni próbált volna velük. “Dehogy mennék oda hozzájuk, nem is tudnak magyarul” – mondta az előbb idézett nő. Egy közelben dolgozó eladónő egyszer sem találkozott menekültekkel, de a kisebbik lányát nem engedi haza egyedül, mióta megnyitott a tábor. “A nagyobbik megy érte minden délután”.

Sokan attól tartanak, a menekültek molesztálni kezdik majd a fiatal lányokat. A gumiszervizben dolgozó Péter felesége gyakran késő estig dolgozik, ahonnan csak 11 óra körül ér haza. “Szokott hívni, hogy legyek készenlétben” – mondta a kék overallos férfi a műhelyajtónak támaszkodva. “Mit tud csinálni egy fiatal lány, ha hárman-négyen körbeállják? Az emberek kilencven százaléka nem örül nekik. Olyan nyugodt volt eddig ez a város, most meg idehozták őket”.

“Én is megnézem a csinos szőke lányokat, belőlük meg ki tudja, mit hoz ki a látvány” – ezt már a benzinkút egyik dolgozója mondta, aki gyakran találkozik a kávéért, sörért sorban álló menekültekkel. “Most is itt ültek a teraszon, az előbb küldték el őket a rendőrök” – mondta. “Miért, csináltak valamit?” – kérdeztem. “Semmit, de eleget szívják a levegőt, nem?” A benzinkutas szerint a menekülteknek “nem valami meggyőző a tekintetük”, de nincs mit tenni, muszáj elfogadni ezt a helyzetet.

Aki nem a feleségét vagy a lányát félti tőlük, az azért haragszik a menekültekre, mert elijesztik a vásárlókat. “Elhiheted, hogy nem erre vágyom” – mondta a Tesco-üzletsoron egy mobilszaküzletben dolgozó fiatal fiú. “Persze ez is pénz, és én mindenképp kitöltöm a munkaidőmet, de szerinted megáll egy szőke lány, ha ezek itt sorakoznak?” – kérdezte, és a pult előtt álldogáló férfiakra mutatott, akik arra vártak, hogy valaki végre használható állapotba hozza a telefonjukat. “Hát persze, tökéletesen elrontottad. Na jól van, jól van, csak olyan nyelven beszéljél, amit én is értek” – fordult vissza a fiú az egyik menekülthöz, és levette a telefon hátlapját. A szemközti hentespultban mosolyogva figyelt egy középkorú nő. “Én hozzám nem jönnek, nem ehetnek disznóhúst” – és a plafonról csüngő kolbászrudakra és oldalszalonnákra bökött. “Amúgy nincs ezekkel baj, én alig látom őket”.

Ki törte be az ablakot?

A menekülttábort a rendészeti szakközépiskolával közös ingatlanon alakították ki, éppen a sportcsarnok mellett, ahol rendszeresen tartanak edzéseket is. Az új tábor múlt csütörtökön került be először a hírekbe, amikor az atv.hu azt írta, a menekültek kukkolták a junior-serdülő lányok kézilabda-edzését, mire “az iskola ügyeletes tisztje kiment hozzájuk, és távozásra szólította fel őket, amelynek eredményeként az egyik férfi berúgta az ablakot”. A lap Faragó Andrásra, a Körmendi DMTE Egyesület elnökére hivatkozva azt írta, az edzést azonnal meg kellett szakítani, a lányokat pedig biztonságba helyezték. A nyugat.hu-nak ezzel szemben Faragó azt mondta, ott sem volt az edzésen, és úgy tudja, senkit sem kellett biztonságba helyezni, a lányok egyszerűen hazamentek.

A kormány még aznap reagált, és a Facebookon közölte, hogy “Körmenden illegális bevándorlók kézilabdázó lányokat zaklattak. Magyarországon ilyen nem fordulhat elő, nálunk nem lesz Köln”. Ezért a kormány határozott rendőri fellépést követelt. Néhány perccel később megjelent a Vas megyei Rendőr-főkapitányság közleménye is, amely hangulatkeltőnek és megalapozottnak nevezte az atv.hu cikkét. Azt írták, az ablakbetörésnek nem volt szemtanúja, ezért ismeretlen tettes ellen indítottak nyomozást. “A városban a menedékkérőkkel szemben rendőri intézkedésre nem került sor, részükről a hatóságok nem tapasztaltak agresszív magatartást”- írták. Ezen a videón a megyei kapitány arról beszélt, hogy az ablak talán véletlenül tört be, és azon a menekültek amúgy se tudtak volna bemászni, és végképp nem tudtak volna senkit zaklatni. A rendőrségi közlemény közben eltűnt a police.hu-ról.

A betört ablak ugyanolyan misztikummá vált a városban, mint a többi menekültekkel kapcsolatos pletyka, onnantól kezdve, hogy a rendészeti iskolából a menekültek fegyverhez juthatnak, odáig, hogy a Tesco női dolgozóinak megtiltották a miniszoknya viselését. A 79 éves László szerint felfújták az ügyet, bár a menekültekkel kapcsolatban neki is vegyesek az érzései. “Egyénileg sajnálom őket, de ha csoportosan jönnek, maffiózókat látok bennük” – mondta. A szentgotthárdi Júliának fogalma sincs, hogy mi történhetett, de megkérte a bíróságon dolgozó ismerőseit, hogy próbálják kideríteni az igazságot.

A szombathelyi Aranka szerint az egész ügy azt mutatja, hogy sikeres volt a kormány gyűlöletkampánya. “Több ismerősöm is megosztotta a Facebookon az ATV-s hírt, de írtam nekik, hogy ne vegyenek részt ebben a a kampányban. Úgy tűnt, sikerült” – mondta. Aranka tavaly a Migration Aid tagjaként segített a menekülteknek Szentgotthárdon, és most is hozott adományokat a táborba. “Felajánlottam egy szobát a házunkban, az megtelt adományokkal. Még maradt nálam pár babakocsi, azokat elhoztam, hátha később családok is jönnek majd ide” – mondta, aztán elsietett a vöröskeresztes barátnőjével együtt, aki nem akart nyilatkozni.

Ha háború lenne, én harcolnék

“Én inkább azon a vonalon vagyok, hogy az ember az fehér” – mondta az egyik bolt tulajdonosa, miközben a számítógépét nyomogatta. “Ezek büdösek és csúnyák. Ez a baj velük” – tette hozzá, mire a kolléganője nevetésben tört ki. “Lehet, nem is lennének ezek olyan feketék, ha fürödnének”.

“Na jó, azért ez nem a világvége. Egy körmendiről se tudni, hogy mi van a fejében, nincs különbség az emberek közt” – szólt közbe egy harmadik, idősebb nő. “De azért tényleg jobb félni, mint megijedni”.

“Minek jöttek ezek? Nem dolgozni, az biztos” – mondta egy férfi az eredetvizsgáló állomás előtt. “Ha munkát adnál nekik, nem dolgoznának. Hogy miért jöttek? Szerintem azért, hogy elfoglalják Európát. Ezek mind harcképesek, miért nem maradtak otthon, ha háború van? Én nem menekülnék el”.

“Azért én sajnálom egy részüket. Borzasztó sorsok vannak. Egy ismerősöm beszélt velük, és az egyik azt mesélte, hogy odahaza bankár volt, de felrobbant a munkahelye és a háza is, a családja is meghalt. Én is elmenekülnék, ha be akarnának sorozni” – mondta néhány perccel később László, akivel a Spar előtt találkoztunk, éppen a bevásárlókocsiból pakolt át a csomagtartójába. “De azért nehogy már még mi alkalmazkodjunk hozzájuk” – folytatta egy kis szünet után. “Ha én lettem volna a kölni rendőrkapitány, biztos, hogy közéjük lövetek. Itt nem fognak erőszakoskodni, álljon meg a menet”. László örül is a nagyobb rendőri jelenlétnek, szerinte amúgy is ráfér pár körmendire, hogy a körmükre nézzenek.

“Na, találkoztál ezekkel a semmirekellőkkel?” – kiabált az út végéről Miki, az egyik szakközépiskolai karbantartó akivel még reggel futottunk össze az épület előtt. A munkatársaival épp gallyakat pakoltak, és arról beszéltek, tele a tábor jogvédőkkel, közben a magyar szegényeken senki sem segít. “Mi lesz a pesti hajléktalanokkal? És a három vagy négymillió szegénnyel?” – dohogtak.

Na, írd még hozzá, hogy ki akarunk lépni az Európai Unióból!