Még a romák wc-jébe is benéznek a rend miskolci őrei

életmód
2016 június 06., 08:44
comments 459
  • Tízesével vonulnak ki a hivatalok razziázni a miskolci szegénytelepekre, a lakcímkártyáktól kezdve az udvar tisztaságán át a gyerekek ruhásszekrényéig mindent ellenőriznek.
  • Ezzel az őrületbe kergetik a szegényeket, ráadásul az ombudsman szerint diszkriminálnak is.
  • Az önkormányzat nem hajlandó befejezni az ellenőrzéseket, mondván, annyi a probléma, pedig a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) felmérése alapján az ellenőrök tavaly szinte mindent rendben találtak.
  • A civilek pereltek, az önkormányzat szerint minden rendben.

Önhöz mikor kopogtatott be legutoljára az önkormányzati rendész? Hát a Népegészségügyi Intézet? Mikor volt utoljára rendőrségi razzia az utcájában? A miskolci Gizella utcában tavaly négy, Bábonyibércen pedig négynél is több alkalommal tartottak olyan razziát, amikor kilenc szervezet ellenőrei vonultak ki, hogy végigmustrálják, mennyire rendezett az udvar, van-e wc-papír a lakásokban, vagy bekukkantsanak a hűtőszekrénybe.

Ezen a helyiek már meg sem lepődnek, pedig egy utcával arrébb általában már semmiféle ellenőrzés sincs. Bábonyibérc és a Gizella utca ugyanis egyike Miskolc 14 szegregátumának, amelyet jórészt romák laknak, az ellenőrzések pedig főleg a városban található szegénytelepekre korlátozódnak.

Az önkormányzat 2011 óta tart rendszeresen úgynevezett közös hatósági ellenőrzést a telepeken, pedig tavaly az ombudsman is felszólította őket, hogy fejezzék be a razziákat. A TASZ most egy kutatásban mérte fel, mit is jelentenek a helyieknek a rendszeres ellenőrzések, illetve a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Jogvédő Irodával közösen perelték a miskolci önkormányzatot, a polgármesteri hivatalt és az önkormányzati rendészeti szervet, mert szerintük a cigányellenes intézkedésekkel és kommunikációval megsértik az egyenlő bánásmódról szóló törvényt, zaklatják a szegénytelepek lakóit. A perben a jogvédők azt kérik, hogy az érintettek hagyjanak fel a zaklatással, az önkormányzat pedig fizessen 10 millió forintos közérdekű bírságot.

Alig van munka és szép lakás

A TASZ kutatása Bábonyibércet és a Gizella utcát érntette, amelyek, Miskolc kevésbé ismert nyomornegyedei, de az élet hasonlóan cudar, mint mondjuk a Számozott utcákban, vagy az ország legnépesebb szegregátumaként ismert Lyukóvölgyben.

A Gizella utcában 146-an élnek, Bábonyibércen 139-en, többségében romák. Sok a munkanélküli és a lepukkant, komfortnélküli lakás, ami azért is különös, mert nem egy faluszélén elterülő telepről van szó, hanem mindkét szegregátum a város közepén helyezkedik el, a szomszédos utcákban pedig jómódú emberek élnek.

A város településfejlesztési stratégiái mindkét telep esetében kimondják, hogy a szegregátumot fel kell számolni, a lakókat integrálni kell, munkát kell nekik szerezni, és közösségfejlesztéssel támogatni kell a társadalmi befogadásukat. A TASZ kutatói szerint azonban arról nincs hír, hogy ezt mikor és hogyan tervezi végrehajtani az önkormányzat. A város által indított razziák azonban eközben folyamatosan zajlanak.

2011. január elsejétől Miskolcon felállították a közterület-felügyeletért felelős rendészeti osztályt. Az év második félévében pedig el is kezdődtek a közösségi együttélés szabályainak betartását, közegészségügyi állapotokat, állattartási viszonyokat, illegális áramvételezést ellenőrző akciók, ezek hetente történtek, a társhatóságok bevonásával. 2010-hez képest 2011-2012 között jóval több területet kezdtek folyamatosan ellenőrizni és az intézkedések száma is nőtt.

A TASZ kutatása szerint 2015-ben Bábonyibércen legalább négy alkalommal vonultak ki a különböző hivatalok, a Gizella utcába pedig 3-4 alkalommal. Ez rengeteg ember megjelenését jelenti a telepeken, a razziákban ugyanis változó számban, de a következő szervezetek képviselői szoktak megjelenni:

  • A Polgármesteri Hivatal
  • A rendőrség
  • Az Émász
  • Az Ántsz
  • A gyámhivatal
  • A Digi Kft.
  • A Miskolci Ingatlangazdálkodó Zrt.
  • A Mivíz Kft.
  • A gyermekjóléti szolgálat
  • A mezőőrök

Sőt, a kutatók szerint olyan is volt, hogy a térség önkormányzati képviselője is tiszteletét tette, és be is ment egyes lakásokba ellenőrizni, hogy van-e elég ruha a szekrényben és elég étel a hűtőben a gyerekeknek.

Az ellenőrök a két telepen nagyjából ugyanazokra a dolgokra voltak kíváncsiak:

  • mindenki be van-e jelentkezve az adott házba az ottlakók közül
  • helyesen tartják-e az állataikat
  • van-e szemétszállítási szerződésük
  • megvannak-e a tulajdonjogi papírjaik
  • nem lopják-e az áramot
  • rendezett-e az udvar.

Alkalomadtán pedig utánanéztek annak is, hogy a gyerekeket megfelelően gondozzák-e, és hogy elég tiszták-e a lakások. A bábonyibérci lakók azt mondták, volt olyan hét, amikor három alkalommal is volt razzia (a kutatók azonban hozzátették, hogy sokan keverték a különböző jogcímen zajló razziákat, volt olyan lakó, aki a gyámügyi környezettanulmányt is razziaként élte meg).

Az ombudsman kiakadt, de ez a polgármestert nem érdekli

A TASZ kutatása szerint a Gizella úton minden roma családhoz bekopogtattak az ellenőrzésekkor, a nem roma családokat azonban békén hagyták, más környékbeli utcákba pedig nem is mentek. Bábonyibércen romákat és nem romákat ugyanúgy ellenőriztek.

A szervezet még 2014-ben megkereste az ombudsmani hivatalt azzal, hogy szerintük a razziák alaptörvényellenesek, a helyiek pedig rosszul élik meg őket. Az ombudsman vizsgálódott, majd a 2015-ben kiadott állásfoglalásában a hivatal felszólította a miskolci önkormányzatot, hogy haladéktalanul fejezzék be a razziázást, amelyet indok nélkülinek és megfélemlítőnek nevezett.

A következőket állapította meg:

  • az ellenőrzött területek több mint 90 százaléka túlnyomórészt romák által lakott szegregátumokban volt
  • az ellenőrzésekről az érintettek előzetes értesítést nem kaptak, sem az ellenőrzés okáról, céljáról, kimeneteléről
  • a hatósági személyek nem igazolták magukat, de általában egyenruha alapján megkülönböztethetőek voltak
  • az érintettek közül sokan panaszkodtak az ellenőrzésekben résztvevők beszédstílusára, annak udvariatlan, megalázó, kioktató jellegére
  • az egy-egy ellenőrzésben résztvevő 20-40 fő egy adott terület valamennyi ingatlanát ellenőrzés alá vonta, egy-egy lakásba általában 5-6 fő lépett be egyszerre. Az ellenőrzöttektől személyi igazolványt, lakcímkártyát kértek el
  • az ellenőrzések több szegénytelepen megismétlődtek: volt ahol egy hónap alatt két-háromszor, de volt olyan család is, ahol ötször is jártak, az ismételt ellenőrzéseket az érintettek különösen zaklatónak élték meg
  • az ellenőrzésekről jegyzőkönyv nem készült, hanem egy adat- és cselekményrögzítő lap, amit a jegyző szerint aláírattak az érintettekkel is, de abból példányt az érintettek nem kaptak (a meghallgatott érintettek közül sokan nem is emlékeznek arra, hogy bármit aláírtak volna).

Kriza Ákos, Miskolc fideszes polgármestere az ombudsmani állásfoglalás után azt nyilatkozta, hogy “a hatósági ellenőrzések azonnali beszüntetésével nem, hogy nem értünk egyet, az ajánlásnak ezt a részét nem is tartjuk be”. Hozzátette azt is, hogy szerinte a nyomortelepek felszámolása és a hatósági ellenőrzések “oda vezettek”, hogy megerősödött a miskolciak hite a jogállamban.

Akinek félnivalója van, az féljen

Megkerestük a miskolci önkormányzatot, arra voltunk kíváncsiak, hogy a város miért látja szükségesnek és milyen eredményei voltak a razziáknak, egyáltalán hányat végeztek el idén, és hogy tényleg nem változtattak-e semmin se, miután az ombudsman felszólította a várost az ellenőrzések befejezésére. Kérdéseinkre másfél hét elteltével sem kaptunk választ az önkormányzattól.

A civil szervezetek bírósághoz benyújtott keresetében viszont idézik a miskolci városrendészet korábbi vezetőjét, aki elismerte hogy az ellenőrzéseknek félelemkeltő célja is van.

“Akinek félnivalója van, az nem baj, ha tart a hatósági ellenőrzésektől, sőt…” “Hogyha a kollégáink ott vannak a területen, akkor már a jelenlétükkel is adott helyzetben arra tudják az ott élőket, ott lakókat úgymond predesztinálni, hogy legyen kicsit nagyobb a rend, tartsanak rendet, ne szemeteljenek, ne legyen gazos az udvar, ne lopják az áramot vagy a vizet (.)” – áll a keresetben.

A rendészet vezetője azt is elárulta, hogy mi ezeknek az ellenőrzéseknek a mögöttes, politikai célja: “a polgármester úr, mint a hivatal vezetőjének egyértelmű elvárása, velünk közösen, hogy megpróbáljunk minél nagyobb rendet, biztonságot teremteni, ennek az a lényege, az a célja, hogy azon állampolgárok, akik törvénytisztelők, azon állampolgárok érezzék biztonságban, nyugalomban magukat, azok pedig, akik megkerülik a törvényeket és megpróbálják ezeket kijátszani, azok pedig egyáltalán ne érezzék magukat biztonságban. Úgyhogy ez a teljes önkormányzati elvárás, és nyilván ennek teszünk mi eleget.”

Kriza Ákos polgármester tavaly úgy fogalmazott, hogy azokban a térségeben folytatják a razziákat, amelyekben “a lakók egy része jogcím nélkül él, nem fizet a közüzemi szolgáltatásokért, bűncselekményeket követ el, nem gondoskodik megfelelően a gyermekeiről, jogtalanul vesz fel segélyeket”.

A legtöbb helyen mindent rendben találtak

A TASZ felmérése alapján azonban a 2015-ös ellenőrzések alig-alig találtak ehhez hasonló problémákat. Bábonyibércen a kutatók kétszáz vizsgálatról szereztek adatot (azaz összesen ennyi embert vizsgáltak valamilyen szempont szerint), ebből pedig mindössze 9 végződött elmarasztalással és újabb 9 büntetéssel. Az elmarasztalások nagy része az állattartás szabályainak be nem tartásához és a lakcímbejelentési kötelezettség elmulasztásához kötődött, a büntetések pedig főleg az áramvételi szabálytalanságokhoz.

A Gizella utcában 87 konkrét ellenőrzést vizsgáltak a kutatók, és ezekből mindössze kettő végződött elmarasztalással, büntetést pedig egyáltalán nem szabtak ki. Azaz a razziák döntő többségében az ellenőrök mindent rendben találtak. Eközben azonban – a helyiek tapasztalatai alapján – az ellenőrök csak minden negyedik esetben igazolták magukat a helyszínen, írásos jegyzőkönyv pedig mindössze négy alkalommal készült a ellenőrzésekről, ami nagyon kevés.

Utálják, de jogosnak tartják a razziát

A kutatók azt is felmérték, hogy a helyiek hogyan reagáltak a razziákra. A Gizella utcai szegregátum lakói leginkább zavarodottak, határozatlanok, valamint bizonytalanok voltak. Egyesek féltek, mások viszont természetesen érezték magukat. Bábonyibércen az emberek többsége vagy szégyellte magát, vagy egyáltalán nem érdekelte az egész.

A legkülönösebb azonban az, hogy sokan mindkét telepen azt mondták, hogy jogosnak tartják a raizzákat, maximum a módszerekkel nem értenek egyet.

“Természetes, hogy a cigányokat ellenőrizni kell”, “ezeket az embereket kordában kell tartani”, “a fiatalok drogoznak, szemtelenek, nem lehet az utcára kimenni” – mondták azok, akik egyetértettek vele. “Lehetnének normálisabbak, visszaélnek a hatalmukkal … lekezelően beszélnek, nincs emberiesség bennük”, “zaklatásnak tartom” , “nem kell mindenkit egy kalap alá venni” – mondták, akik nem.

A kutatók megjegyezték, hogy korábban soha nem dolgoztak olyan nehéz terepen, mint a két vizsgált szegénytelep. Az emberek zárkózottak, bizalmatlanok, néhol kifejezetten ellenségesek voltak. Sok esetben nem merték bevallani, ha olyan ember élt a házukban, aki amúgy nem volt oda bejelentkezve, mert féltek az esetleges retorzióktól. A Gizella utcában pedig a nem roma lakosok közül senki sem volt hajlandó válaszolni a kérdéseikre, volt, ahol a kutyát is rájuk uszították.

A városi intézményekről azt írták, hogy szintén kemény diók voltak, szerettek volna ugyanis a kutatáshoz interjúkat készíteni azokkal a hivatalokkal, amelyek részt vesznek a razziákban – például a polgármesteri hivatallal, a rendőrséggel vagy a gyámhivatallal – de azok semmilyen megkeresésre nem reagáltak.

Az önkormányzat minden rendben történt

A civilek szerint azért van szükség a perre, mert hiába marasztalta el többek között az Egyenlő Bánásmód Hatóság és az ombudsman is az önkormányzatot, semmi sem változott. A per első tárgyalási napján az önkormányzatot képviselő ügyvédnő azt kérte, hogy a keresetet utasítsa el a bíróság, mert szerinte az abban foglalt állítások koncepció jellegűek, és a valóságból emelnek ki csupán részleteket. Az egyenlő bánásmód elvét szerinte nem sértette meg az önkormányzat, ami történt, az pont azért volt, hogy mások alkotmányos jogait védje. A civilek pedig azt kérték, hogy kapják meg a 2014 áprilisától mostanáig történt hatósági ellenőrzések dokumentumait, a TASZ ügyvédje ugyanis nem érti hogyan történhet meg, hogy a jelenleg is folyó hatósági ellenőrzéseknek semmi nyoma nincs, se egy feljegyzés, se egy jegyzőkönyv. “Ez már önmagában elég súlyos és visszás” – mondta.

A per szeptemberben folytatódhat, addig a jogvédőknek meg kell mondaniuk a törvényszéknek, hogy pontosan kiket és hol ellenőrizetek az önkormányzat rendészeti munkatársai.

A cikket Albert Ákos és Prókai Eszter írta; eredetileg az Abcug.hu-n jelent meg. Címlapkép: Hajdú D. András

Kommentek

Közösségünk messze túlnyomó többségének jószándéka és minden moderációs igyekezetünk ellenére cikkeink alatt időről-időre a kollégáinkat durván sértő, bántó megjegyzések jelentek meg.
Hosszas mérlegelés és a lehetőségeink alapos vizsgálata után úgy döntöttünk, hogy a jövőben a közösségépítés más útjait támogatjuk, és a cikkek alatti kommentelés lehetőségét megszüntetjük. Közösség és Belső kör csomaggal rendelkező előfizetőinket továbbra is várjuk zárt Facebook csoportunkba, a Közértbe, ahol hozzászólhatnak a cikkeinkhez, és kérdezhetnek a szerzőinktől is.