Végre készült egy rendes magyar szurkolói film
2016 június 01., 15:19
Csoda, hogy kijutottunk, élvezzük minden pillanatát!
- Kedden harminc év után újra nagy tornán játszik a válogatott.
- Meseszerű, hogy ott lehetünk, mert nemhogy topjátékosunk, de közepesen jegyzett futballistánk sincs, a bajnokságunk rettenetesen gyenge.
- A világbajnoki bronzérmes U-20-as válogatott tagjai adhatnánk a csapat gerincét, de azt a generációt nem sikerült kinevelni és menedzselni.
- A beleölt tízmilliárdok és az akadémiák ellenére utánpótlásunk lényegében nincs.
- De legalább már nem azt mondja egy utánpótlásedző az utolsó pillanatban bekapott gól után, hogy minden magyar menjen templomba, mert a bűneink miatt történik meg ez velünk állandóan.
- Szóval tényleg egy csoda, hogy kijutottunk, ünnepeljünk önfeledten, ki tudja, mikor lesz rá megint alkalmunk.
A magyar válogatott azzal, hogy kijutott az Európa-bajnokságra, váratlanul húzott egy tetőt a magyar foci feje fölé, de úgy, hogy az alatt semmilyen épület sincs, se falak, se alap. Csak lelátók, de azok meg önmagukban minek.
Nem arról van szó, hogy a norvégok elleni két pótselejtező alapján nem érdemeltük meg a kijutást. Azon a két meccsen mindenki legnagyobb meglepetésére egyértelműen jobb volt a magyar válogatott a norvégnál.
Arról sincs szó, hogy előre le kéne írni a válogatottat az Eb-n.
Benne van, hogy három vereséggel simán kiesünk, de nekünk már tényleg az is nagy szó, hogy kint vagyunk.
És nem elképzelhetetlen, hogy akár továbblépünk a csoportból, óriási szerencsével, elszántsággal. Portugália egyértelműen erősebb csapat, Ronaldóhoz hasonló képességű játékos talán csak Ibrahimovic van az egész Eb-n, de talán a harmadik meccsüket nem veszik már komolyan, ha az első kettőt megnyerik. Ausztria is jobb nálunk, a játékosaik többsége a Bundesligában és a Premier League-ben játszik. És Izlandot is tudatosan építik évek óta, hiába élnek a szigeten összesen alig több, mint 300 ezren, és nemcsak a foci létezik a számukra, hanem a kézilabda is, már a 2014-es világbajnokságról is alig maradtak le, az Eb-re simán kijutottak, Hollandiát és Csehországot is oda-vissza verték. Náluk 20 ezer igazolt játékos van. Nálunk 11-szer ennyi.
De akkor mi baj?
Csak az, hogy nincs nemzetközileg jegyzett játékosunk, nincs utánpótlásunk, megfelelő hazai edzőink, csapnivaló az NBI és nem is érdekel senkit, a játékosokat rosszul menedzselik és ne felejtsük, hogy Csányi Sándor alkalmasnak látta Pintér Attilát arra, hogy rá bízza a selejetezősorozat eljén a válogatottat.
Mindössze stadionjaink vannak, abból több is, mint épkézláb játékosból, és az építkezések ütemét nézve a stadion állnak nyerésre középtávon is.
Mindezt úgy, hogy ahol már átadták az új stadionokat, mint Debrecenben vagy a Fradinál, esetleg a másodosztályban Sopronban vagy Szolnokon, kevesebb lett a néző.
A válogatott lebeg a magyar foci felett
Az Európa-bajnokságra kijutó csapat elvált a magyar bajnokságtól, sőt a magyar focit körülvevő közegtől is teljesen.
Annyira érdektelen az NBI, hogy még a sikeres novemberi pótselejtező sem segített rajta, sőt, a norvégok elleni továbbjutás után negatív nézőcsúcsot döntött az NBI.
Klubszinten nevetségesek a fociszeretetüket a kormányváltás után hirtelen felfedező magyar milliárdosok és az állami cégek által megtámogatott magyar csapatok.
Nyáron még elfocizgatnak a nemzetközi kupák selejtezőiben, de ezeknek a kirándulásoknak hamar vége lesz. Az előző szezont így zártak a magyar kupacsapatok: 18 meccs, 4 győzelem, 5 döntetlen, 9 vereség. Nem topcsapatok búcsúztatták a magyar klubokat: az MTK-t legyőző Vojvodinát 5-0-s gólkülönbséggel verte ki a cseh Plzen a csoportkörbe jutásért, a Fradit odavissza verő Zseljezsnicart a belga Standard Liege búcsúztatta kettős győzelemmel, a Debrecent felülmúló Rosenborg eljutott ugyan az EL-csoportkörig, de ott tökutolsó lett, meccset sem tudott nyerni. A Videotonon túljutva a BATE elérte a BL-csoportkört, de egyetlen győzelemmel utolsó lett a négyesében.
Azt még a Barcelona sem bírná, amit a Debrecen
A Debrecen elnöke azzal a meghökkentő magyarázattal állt elő a kudarcuk okaként, hogy nem tudták elviselni a brutális terhelést, vagyis azt, hogy az idény legelején, nullkilométeres lábakkal hetente kétszer kell pályára lépniük, ami még a Barcelonának is sok lenne.
Ugyanígy kikészültek a játékosok a bajnokság végén is, mert az Eb miatt előre kellett hozni az NBI zárását, így lett pár hét, amikor nem csak hétvégén kellett játszaniuk, hanem hétközben is.
Az Eb-n nyolc nap alatt három nagy intenzítású meccset kell játszani, elvileg végig koncentrálva, hiba nélkül.
A válogatottat most szeretik az emberek, ez döntően a hosszú idő után először népszerű szövetségi kapitánynak, Dárdai Pálnak köszönhető, de Bernd Storck is sokat tett ezért. Ne felejtsük el, hogy ezt a selejtezőt Csányi Sándor elképesztő döntésének köszönhetően Pintér Attilával kezdtük, miután nem sikerült megállapodni Bölöni Lászlóval.
Hogy ki gondolta komolyan azt, hogy Pintér bármiféle pozitív impulzust adhat a magyar focinak szövetségi kapitányként, azt Csányi sem árulta el. Óriási szerencse, hogy rögtön az első meccsen bukott, mert volt még idő Dárdaival korrigálni. Pintérrel ugyanaz a reménytelen vergődés lett volna, sok magyarázkodással, mint eddig annyiszor.
Hol vannak a jó magyar edzők?
A magyarországi edzők már jóideje kikerültek a focivilág vérkeringéséből. A két, itthon kiemelkedő lehetőségekkel bíró magyar csapat, a Fradi és a Videoton is külföldi edzőben gondolkodik már jóideje.
Ez Székesfehérváron bejött Paulo Sousával, de óriási pofára esés volt szerződtetni a francia Casonit, aki BL-győztes ugyan, de kiderült, hogy edzőnek rossz. Ideiglenesen Horváth Ferenc vette át a csapat irányítását, de nem maradhatott, most a norvég Berggel próbálkoznak Székesfehérváron. Ő is BL-győztes, a lengyel bajnokságban már felmutatott valamit, majd kiderül.
A Fradiban a holland Moniz után bevállni látszik a német Thomas Doll, de nemzetközi szinten súlytalan a Fradi, és annak ellenére, hogy lényegében már ősszel megnyerték a bajnokságot, egyáltalán nem kezdték építeni azt a csapatot, ami esélyes lenne egy sikeres Bajnokok Ligája szerepléshez.
Hogy valaki jó edző legyen, ahhoz nem árt olyan játékosmúlt, amiben valóban jó edzők irányítása alatt dolgozott a játékos, akár a válogatottban, akár a klubjában olyan edzéseken vett részt, olyan utasításokat kapott, amiből tanulhat. Ez ugye nem az NBI szintje. A komoly karrierrel rendelkező játékosok közül Détári Lajos felsült edzőként, ebbe az emberi gyengeségei is szerepet játszottak. Kiprich József gazdag játékosmúltját egyre alacsonyabb szinten váltja aprópénzre edzőként. Nyilasi Tibor pedig már oda sem mer nézni, ha az ellenfél támad.
Dárdai az utolsók egyike a magyar játékosok között, akinek van jelentős játékosmúltja, tudatosan is készült edzőnek. Rá még nem számított volna a Hertha vezetőedzőként, a karrierjét segített beindítani, hogy Csányi Sándor a Pintér Attilás felsülés után a felnőtteket addig még nem edző Dárdaira bízta a válogatottat. Dárdai hatalmas, itthon ismeretlen lendülettel, önbizalommal és felkészültséggel vágott bele a munkába. De az sem véletlen, hogy amikor választás elé állt, inkább a Herthát választotta, mint a válogatottat. Lesz ő még a magyar válogatott kapitánya, fontosabb, hogy a Bundesligában szerezzen tapasztalatokat.
A másik út, ha valaki játékosként elkezdeni képezni magát, segédedzőként nagyok mellett dolgozik. A szintén korábbi légiós, Löw Zsolt van talán a legközelebb ehhez, ő Ralf Rangnick mellett tanulja a szakmát Lipcsében.
László Csaba ugyan dolgozott Skóciában és irányította a litván és az ugandai válogatottat, de utóbbi kettő inkább kaland volt, mint szakmai munka. Az MTK-nél most megbukott.
Ha lennének magyarországi edzők külföldön - miért lennének? -, az elvileg a magyar játékosok lehetőségeit is javíthatná. Löw Zsolt mesélte, hogy amikor a Lipcse feljutott a másodosztályba, akkor szerződtették Kalmár Zsoltot, aki akkor a magyar labdarúgás egyik legnagyobb tehetségének számított, Győrben kiváló szezont futott. De még a német másodosztályban sem tudott alapember lenni, kölcsön is adták inkább. Ott véd Gulácsi Péter is, de ahogy feljutottak az első osztályba, szerződtettek egy német kapust, egyáltalán nem biztos, hogy Gulácsi kezdő marad. Löw azt mondja,
„Feljutásunkkal nehezen tudom elképzelni, hogy újabb magyar játékossal bővüljön keretünk. Én lennék a legboldogabb, ha egy négy-öt fős magyar listát le tudnék adni, de egyelőre ez nem így van”.
Dárdai sem szerződtetett magyar játékost edzőként. Voltak hírek arról, hogy viszi Dibuszt a Fradi kapujából vagy Dzsudzsákot, de egyikük sem került Berlinbe. Paulo Sousa sem vitt magyart a Videotonból vagy a magyar bajnokságból későbbi csapataihoz.
Hol vannak a nemzetközi szintű játékosaink?
Az Európa-bajnokságon négy olyan csapat van, amelynek a keretében egyetlen játékos sem lépett pályára a Bajnokok Ligájában az előző szezonban:
Albánia, Írország, Magyarország, Szlovákia
Ez a statisztikát osztotta meg olvasóival az UEFA-honlapja.
Szerencsére nem ástak mélyebbre, mert a helyzet még rosszabb. Nálunk nem egyszer-egyszer fordul elő, hogy nincs játékosunk a BL-ben, hanem egyszer-egyszer fordul elő, hogy van. 2009 ősze, vagyis a Debrecen csoportkörös szereplése óta mindössze két játékosunk vett részt az európai klubfoci elitjében. (Megyeri Balázs a görög Olimpiakoszban védett a 2011-12-es, majd a 2012-13-as szezonban, Szalai Ádám a Schalke játékosaként lépett pályára 2013-14-ben. A csatár sem gólt nem szerzett, sem gólpasszt nem adott a neki jutó 430 perc alatt.)
De nemcsak BL-játékosunk nincs, hanem a közvetlenül a BL-szint alatt, a topbajnokságokban rendszeresen jó teljesítményt nyújtó játékosunk sem.
A Bundesligában egyedül az a Szalai lép pályára rendszeresen a válogatott játékosok közül, aki csatárként másfél éve nem szerzett gólt. (Huszti Szabolcs nem válogatott, Kleinheisler pedig egyelőre kiegészítő ember a Brémában, ami nem csoda, mert a Videoton mindent megtett azért, hogy tönkretegye a karrierjét, és még az NBIII-ban sem engedte pályára lépni.) A német másodosztályban sem tudott alapember lenni Kalmár Zsolt és Stieber Zoltán, Gulácsi Péter legalább védett.
A Premier League-ben Bogdán Ádám nem tudott élni a lehetőséggel, hibázott, amikor végre bajnokin kapott lehetőséget. A második fellépése az utolsó fordulóban volt, Klopp edző gesztusának köszönhetően. Biztosan nem tart rá igényt a Liverpool.
Az olasz bajnokságban a fiatal Balogh Norbert - bár a Palermo elnöke áradozik róla - , perceket kapott.
A spanyol bajnokságban a Getaféban végig kispadozott Megyeri Balázs.
A franciában nincs magyar. Ennyi.
Magyar játékos számára most Lengyelország jelenti az előrelépést. Nikolics Nemanja hiába lett bajnok, kupagyőztes és gólkirály 28 góllal, nem nemzetközi szintű klasszis, komolyabb meccseken körülményes és lassú. Az Európa-liga csoportkörében 5 meccsen nem lőtt gólt a szezonban. Ha idevesszük azokat a meccseket, amiket a Videotonnal is játszott az El-csoportkörben, akkor 11/1 a mutatója. A válogatottban tétmeccsen Andorra ellen talált be, és barátságos meccsen Oroszországnak, illetve Litvániának. 18/3 a meccs/gól átlaga a válogatottban.
Vagyis ott tartunk, hogy a magyar játékosok külföldön komolyabb helyre nem kellenek, itthon viszont senki nem kíváncsi rájuk.
A vébé bronzérmesekkel nem kezdtünk semmit
12 év után jutott ki a magyar válogatott 2009-ben a 20 év alattiak világbajnokságára, és bronzérmet nyert a csapat. Hét év telt el azóta, ezek a játékosok adhatnák a magyar válogatott gerincét az Európa-bajnokságon. Ehhez képest a keretben mindössze két olyan játékos van, aki részt vett az U-20-as világbajnokságon: Németh Krisztián és Gulácsi Péter. Annak a generációnak a tagja Kádár Tamás is, de ő lemaradt a vébéről.
Annyira sikerült félremenedzselni a magyar foci bronztartalékát, hogy a 21 játékos harmada az előző szezonban még a nagyon gyenge NB I-be se fért be, heten csak a magyar másodosztályban léptek pályára. Mindössze hárman légiósok:
- Balajti Ádám - a vébé után játszott Újpesten, az MTK-ban, Mezőkövesden az NBI-ben és a másodosztályban is, most az NB II-s Szolnok játékosa.
- Dudás Ádám - súlyos sérülései miatt alig lépett pályára az elmúlt években. Nem jutott el a válogatottságig.
- Debreceni András - a Honvédból fokozatosan kikopott, Diósgyőrbe szerződött, ahonnan könnyen lemondtak róla, amikor bejelentkezett érte a Vasas. A kiesés ellen küzdő Angyalföldön alapember lett. Egyszer volt válogatott, 2012-ben a csehek elleni barátságos meccsen egy percet kapott a hosszabbításban.
- Futács Márkó - a legszínesebb légiós tapasztalata van, de sehol nem hagyott igazán nyomot. 2009-ben a Bréma szerződtette, a tartalékcsapatban kapott rendszeres lehetőséget, aztán a német és az angol másodosztályban próbálkozott (játszott a Leiceisterben is), de sehol nem ragadt meg. Hazajött a Diósgyőrben, majd a nem túl neves török Mersinbe igazolt. Pintér Attila háromszor küldte pályára barátságos meccsen a válogatottban, gólt nem szerzett.
- Gosztonyi András - az MTK-ban mutatkozott be az NBI-ben, a vébé után elvitte az olasz Bari, de csak két bajnokin lépett pályára az olasz csapatban, aztán hazatért. Játszott a Videotonban, Diósgyőrben és Szombathelyen, majd újra légiós lett, a lengyel Slaskban játszik, ha játszik. Nem volt nagyválogatott.
- Gulácsi Péter. Az egyik kivétel, aki sikeres légiós lett, a másik is kapus. A Liverpoolban csak kispadig jutott, de nyert osztrák bajnokságot a Salzburggal, nemzetközi meccseken védett, idén pedig feljutott a Bundesligába a Lipcsével. Pintér Attila idején lett válogatott a dánok ellen, ő védett az északírek elleni itthon vesztett meccsen. Storck Elefántcsontpart ellen adott neki egy félidőt.
- Kiss Máté. Győr, Siófok, Mezőkövesd sorrendben jutott el végül az NBII-be, most az elsőosztályba feljutó Gyirmót játékosa. Nem volt válogatott.
- Koman Vladimir, a vébé ezüstcipőse. Nagyon ígéretesen indult a karrierje, 16 évesen már elvitték Olaszországba, 18 évesen bemutatkozott az olasz bajnokságban, de aztán megrekedt a fejlődése, elkezdték kölcsönadni, Monacóban is eltöltött egy rövid időszakot, majd Oroszországban légióskodott, ahonnan már haza vezetett az útja. Úgy lett lett válogatott, hogy nem is játszott itthon bajnokit. Aztán ahogy hazatért, már nem fért be a válogatottba. 36-szoros válogatott, de Dárdai és Storck sem számolt már vele.
- Korcsmár Zsolt. Légióskodott Norvégiában, aztán a német másodosztályban, majd hazatért, a Vasasban küzdött a kiesés ellen az U-20-as vébén is védőtárs Debreceni Andrással. 24-szeres válogatott, legutóbb a román-magyaron kapott lehetőséget Dárdai idején.
- Kovácsik Ádám. 16 évesen leszerződtette az olasz Reggina, alacsonyabb osztályú olasz csapatokban védett, 2015-ben hazaszerződött a Videotonhoz, ahol mindössze hét meccsen védett. Nem volt válogatott.
- Megyeri Balázs. Gulácsi mellett a másik sikeres légiós, szintén kapus. A Fradiból a görög Olympiakoszhoz szerződött, nyert bajnokságot és kupát is, védett a Bajnokok Ligájában és az Európa-ligában, volt a szezon legjobb kapusa, mégis kiszorult a kezdőből. A Getaféba szerződött, a spanyol bajnokság egyetlen magyar játékosa volt, sajnos nem kapott lehetőséget a bajnokságban, csak két kupameccsen, csapata pedig kiesett a másodosztályba. Nem védett még a válogatottban.
- Németh Krisztián. A Liverpoolba nem tudott bekerülni, a görög AEK Athénban és az Olimpiakoszban nem tudott élni a lehetőséggel, játszott a görög Voloszban, aztán itthon az MTK-ban, majd Hollandiában építette újra magát. Amerikában a Kansasban nagyszerű szezonja volt, övé lett a szezon legszebb gólja, de meglepetésre nem Európába, hanem Katarba szerződött. Kint van az Európa-bajnokságon, de nem középcsatárként, a szélre szorult ki.
- Présinger Ádám. Másodosztályba süllyedt ő is, Videoton, Vasas, Pápa állomások után. A Gyirmóttal feljutott az NBI-be.
- Simon András. Ő is megjárta a Liverpool tartalékot, kölcsönadták a Cordobának, játszott Hollandiába, aztán hazajött, sok csapatban kereste a helyét, végül ő is a Gyirmótban kötött ki és lett bajnok a másodosztályban. Az NBII-ben választották a legjobb játékosnak. A válogatottságig nem jutott el.
- Simon Ádám. András testvére is légióskodott, Olaszországba szerződött, de nem játszott a Palermóban, és Bariban is csak két meccsen lépett pályára. Hazajött, a Haladás, majd a Videoton játékosa lett. Dárdai alatt bemutatkozott a válogatottban, háromszoros válogatott.
- Szabó János. Pakson lett NBI-es játékos, azóta is alapember a csapatban. Pintér Attila egyszer játszatta a válogatottban, Dánia ellen egy barátságos meccsen.
- Szekeres Adrián. Az MTK, a Videoton, a Puskás Akadémia és a Dunaújváros után végül ő is Gyirmóton kötött ki, és nyert bajnokságot az NBII-ben. Nem volt válogatott.
- Takács Péter. Diósgyőr, Pápa, Diósgyőr, majd kiesett a Mezőkövesddel az NBI-ből, aztán a Békéscsabával is idén. Nem volt válogatott.
- Tóth Bence. A Fradiban nem tudott megragadni, Pápára, majd Paksra került, majd a másodosztályú Szolnokon kötött ki, most az NB II-ben ezüstérmes Mezőkövesd játékosa. Nem volt válogatott.
- Varga Roland a Fradiban játszik. A vb előtt az olasz Brescia játékosa volt, de hazatért, játszott a Győrben, Újpesten is. Háromszor lépett pályára a válogatottban, Pintér Attila próbálta ki barátságos meccseken, ezeken két gólt szerezett. Ősszel azzal került be a hírekbe, hogy részegen balesetezett.
- Zámbó Bence a másodosztályú Ajkában játszott az előző szezonban, utolsó lettek. Nem volt válogatott.
Az Európa-bajnokság abban változás hozhat, hogy több játékosunk kaphat lehetőséget jobb bajnokságban. Nagy Ádámtól, a Fradi 20 éves középpályásától sokat várnak (őt egyébként 13-14 évesen a Vasasban eltanácsolták a focitól, mert gyenge a fizikuma, abban is hagyta a nagypályás focit, és futsalozott), állítólag Angliából van érdeklődés a Lengyelországban játszó Kádár Tamás iránt. Kleinheisler talán több lehetőséget kap majd Brémában. Lang Ádám pedig talán bebizonyítja, hogy érdemes őt a Videotonban is játszatni, mert tavasszal ez alig történt meg, hiába volt alapember Storcknál és közeledett az Eb.
Az biztos, hogy aktívabbak lesznek a játékosügynökök. Hogy ez tényleg jót jelent majd a játékosok számára, az egyáltalán nem biztos. Németh Krisztián élete legjobb szezonja volt a 2015-ös, az Egyesült Államokban újraépítette magát, lőtte a gólokat, az egyik találat az év góljának választották a ligában.
link
Forrás
Aztán elszerződött Katarba, de ott is egy középcsapathoz, az al-Garafa 9. lett a bajnokságban. Németh lőtte itt is a gólokat, de egészen komikus védelmek asszisztálása mellett.
Dzsudzsák Balázst állítólag szintén valamelyik arab országba vinnék. 29 évesen levezetni még elég korai lenne, de az ő karrierjét eddig is inkább a pénz, mint a szakmai szempontok irányították, régen volt ő a PSV igéretes játékosa.
Vagy ott van Mervó Bence. Ő a 2015-ös U-20-as világbajnokság gólkirálya lett. A magyar focira már az is jellemző volt, hogy az utánpótlás vébé előtt mindössze öt bajnoki jutott szóhoz a szezonban, összesen 98 percet játszott. A vébé után aztán a csődbe ment Győrtől megvette az MTK, majd gyorsan továbbpasszolta a svájci Sionnak, ahol nem játszott, télen végül a lengyel bajnokság alsó házában játszó Slaskhoz igazolt. Ott végre játszott. (A világbajnokság társgólkirálya Mervó mellett az az ukrán Kovalenkó volt, aki pályára lépett a németek ellen vasárnap az Eb-n.)
És akkor eljutottunk a magyar foci másik nagy problémájához. Egy olyan országban, ahol szinte felülről elvárt kötelezettség, hogy legyen akadémia, erre milliárdok mennek taós pénzekből, mégsincsenek tehetségek, vagy ha vannak, megrekednek valahol, netán a Felcsút-Videoton tengelyen kerülnek parkolópályára.
Hol van az utánpótlás?
Egészen gyötrelmes végignézni az utánpótlás eredménylistáját az elmúlt évekből. Az utánpótlásban két körben lehet eljutni az Európa-bajnokságra. Van egy selejtező kör, ez az első lépcső. Innen lehet eljutni az elitkörbe, Európa legjobb 28 csapat közé. Ez a második lépcső, ahonnan aztán a legjobbak kivívhatják a részvételt az Európa-bajnokságra.
Namost az elmúlt években magyar csapat csak úgy tudott eljutni korosztályos Európa-bajnokságra, hogy azt Magyarországon rendezték, és házigazdaként nem kellett selejtezőt vívni. A hazai rendezésű Eb-n a magyar U-19-esek 2014-ben két kínos vereségbe is belefutottak: 3-1-re kikaptak Ausztriától, 6-1-re Portugáliától, de mivel 2-1-re legyőzték Izraelt, így kijutottak az Új-Zélandon rendezett világbajnokságra. Ahol aztán Mervó társgólkirály lett.
A torna előtt vette át az akkor még csak sportigazgató Bernd Storck az utánpóltáscsapatot, nem túl elegáns körülmények között, egyszerűen besétált a pályára, és utasításokat kezdett osztogatni az edzésen, miközben még Szalai László volt az edző. A Dárdai által beajánlott Storckot emiatt elég nagy ellenállás fogadta a magyar edzők részéről. Aztán az MLSZ egyértelművé tette, hogy Strockra bízza a csapatot, nem is szerepelt rosszul a válogatott, Észak-Koreát lelépte 5-1-re, Brazíliától szoros meccsen kapott ki 2-1-re. Nigéria ellen ugyan sima 2-0 volt, de a csapat továbbjutott a csoportból. A későbbi világbajnok Szerbia búcsúztatta a magyarokat, óriási mázlival, a hosszabbításban egyenlítettek, aztán a meccs legvégén egy öngóllal szerezték meg a vezetést és a győzelmet.
A tavaly az U-20-as világbajnokságot megjárt fiatalok sem mindenhol alapemberek az első osztályban. A Felcsútban, ahol az utánpótlásnevelés a legfontosabb elvileg, csak Sallai Roland kapott állandó játéklehetőséget a saját nevelésű játékosok közül, a többiek helyére inkább szerződtettek légiósokat vagy máshonnan magyar játékosokat, csak a bajnokság végén játszhattak többen az akadémiáról.
Az MLSZ tavaly egy, a következő szezonban már két fiatal szereplését várja el az NBI-es csapatoktól. Erre mondta azt Bernd Storck, hogy
„Roppant sajnálatos, hogy az NB I-ben nem jutnak szóhoz a fiatalok, és valahol szánalmas, hogy a szövetségnek fizetnie kell azért, hogy a klubok játszassák az ifjú tehetségeiket. Ez nekem annyira idegen!”
Storck egyébként éppen a Felcsúttal került vitába amiatt, mert nem értette, hogy miért csak a harmadosztályban játszik a szerinte tehetséges utánpótlás védő, Kocsis Gergő, akit meg is hívott a felnőtt válogatott bővebb keretébe. A Felcsút elég arrogánsan válaszolt, hogy ne szóljon bele a kapitány a szakmai munkájukba, mire Csányi Sándor volt kénytelen helyretenni Orbán akadémiáját, emlékeztetve arra, hogy ez nem magánbiznisz, hiszen rengeteg állami pénz van az akadémiákban. Nem meglepő, hogy Kocsis elhagyta a Puskás Akadémiát és Dunaszerdahelyre szerződött.
Ez a magyar foci következő generációja
Az Európa-bajnokságra végre kijutott felnőtt csapat mögött az U-21-es csapat van. Így áll most az Eb-selejtezőjén:
„A magyar válogatott hét mérkőzésen megszerzett nyolc pontjával jelenleg a negyedik helyen áll a csoport tabelláján, és ezzel a vereséggel elveszítette a reális esélyét arra, hogy a selejtező sorozat végén kiharcolja a pótselejtezőt.” (mlsz.hu)
A két évvel fiatalabbak, az U-19-es csapat nem jutott az elitkörbe sem, ahonnan kivívhatta volna az Európa-bajnokságra jutást. A horvátországi selejtező első meccsen még nyertünk 4-0-ra Kazahsztán ellen, aztán kikaptunk 3-0-ra Montenegrótól, majd hiába játszottunk kettős emberhátrányban döntetlent a házigazda horvátok ellen, harmadikok lettünk és kiestünk. A csapatot irányító német Sören Onsterland aztán távozott, a német másodosztályú Padenbornban Stefan Effenberg segítője lett.
A német volna most erős utánpótlás vonalon, szintén német volt Robert Kilin, aki Storck ajánlásával érkezett, de megbukott. Utóda a spanyol-német kettős állampolgárságú Oscar Corrochano lett, ő irányítja most az utánpótláscsapatokat.
Nem csoda, hogy itt is külföldi edzőkben bízik a szövetség. 2013-ban például, amikor az U-17-esek kétszer is a hosszabbításban kaptak gólt egy hazai rendezésű selejtezőn, Pisont István szövetségi edző azt mondta:
"A magyar embereknek át kellene gondolniuk tetteiket, bűneiket. Aki nem volt templomban, az menjen templomba, és akkor minden eredményesebb lesz, kevesebb kísértéssel és problémával fogunk tudni élni. Valamiért a sors sosem adja meg nekünk ezeket a dolgokat, de vajon miért nem adja? Miért történhet ez meg? Gondolkodjunk el egy kicsit, és akkor sikerülni fog!"
Pisont akkor még maradt, de tavalylemondott, miután kifakadt a játékosaira:
„Ősszel jönnek az Eb-selejtezők, és még olyan labdaátvételi és átadási problémák is megjelennek, hogy elképesztő. A pályán nem kommunikálnak egymással, csak bambulnak. Pedig olyan minőségű labdarúgókról beszélünk, mint Kitl Miklós vagy Sallai Roland, akik már az NB I-ben is játszanak. Kérdeztem tőlük: itt miért blokkoltok le? Én csinálok valamit rosszul? Tőlem féltek? Azt mondták, nem. Felszabadultak itt, jól érzik magukat. Nem értem, akkor miért nem tudják kiadni, ami bennük van.”
Az U-17-esek a tanácstalan Pisont nélkül sem jutottak az elitkörbe tavaly ősszel. Pedig itthon volt a minitorna. Előbb 2-1-re kikaptunk a románoktól, majd úgy játszottunk 1-1-es döntetlent a szlovákokkal, hogy az utolsó pillanatban kaptunk gólt, aztán a grúzok ellen ugyancsak az utolsó pillanatban engedtük ki a győzelmet, hiába játszottunk a Pancho Aréna szentélyében. Vagyis Európa legjobb 28 csapata közé nem sikerült eljutni.
Szélesi Zoltán szövetségi edző nem volt elégedetlen. Mégpedig azért, mert így kezdték a felkészülést:
"Varázsütésre persze semmit nem lehet megváltoztatni, főleg, hogy a fiúk az év nagy részében a klubjukban készülnek. Ahány akadémia, annyi elképzelés, azonban nekünk a válogatott fazonját kell követnünk, amellyel szeretnénk sikeresek lenni a nemzetközi porondon. Annak megfelelően már az alapoktól kezdtük el a gyakorlást: az átvételekkel, a passzokkal, a labda nélküli mozgásokkal, a csapatrészek távolságával védekezésben és támadásban. Gyakorlatilag az ábécé minden betűjén végigmentünk, hogy az alapdolgok készségszintre fejlődjenek.”
Vagyis ezek szerint a labdaátvételt sem tanítják meg rendesen az akadémiákon.
Még az őszi leégés előtt, tavaly tavasszal volt egy U-17-es elitkör Magyarországon. Ez az a második szint, ahová mostanában a selejtezőkből nem sikerül feljutni, innen lehet kijutni az Eb-re. Továbbjutás helyett csoportutolsók lettünk, két vereség mellett egy döntetlennel, egyetlen rúgott góllal.
A csapatot irányító szövetségi edző, Belvon Attila akkor azt nyilatkozta:
„A tizenöt–tizenhat éves korosztály játékban és eredményesség terén is nemzetközi szinten teljesít, és ekkor történik valami, ami miatt megreked a fejlődés. Lehet, hogy a felnőtté válás is az okok között szerepel, de sokkal inkább a szakmai képzésben, a játékosok hozzáállásában és a társadalmi közegben keresendő a hiba. Hogy mit és hol rontunk el, az új sportigazgató segítségével talán megfejthető lesz.”
Csányi Sándor, az MLSZ elnöke is elégedetlen az utánpóltással, de szerinte nem az akadémiákkal van a baj, hanem már eleve rossz alapanyagból dolgoznak, a 8-14 éves korosztálynál van a legnagyobb probléma.
A korábban utánpótlás területen sikeres Bernd Strocknak tehát lesz dolga bőven az Európa-bajnokság után, már amennyiben nem az történik, hogy három vereség után felállítják. Addig pedig tényleg élvezzük az Eb minden percét, mert ki tudja, mikor lesz megint a magyar válogatott nagy tornán.
Kommentek
Közösségünk messze túlnyomó többségének jószándéka és minden moderációs igyekezetünk ellenére cikkeink alatt időről-időre a kollégáinkat durván sértő, bántó megjegyzések jelentek meg.
Hosszas mérlegelés és a lehetőségeink alapos vizsgálata után úgy döntöttünk, hogy a jövőben a közösségépítés más útjait támogatjuk, és a cikkek alatti kommentelés lehetőségét megszüntetjük. Közösség és Belső kör csomaggal rendelkező előfizetőinket továbbra is várjuk zárt Facebook csoportunkba, a Közértbe, ahol hozzászólhatnak a cikkeinkhez, és kérdezhetnek a szerzőinktől is.