Egészen fura élmény úgy nézni egy Eb-nyolcaddöntőt, hogy a fő szempont az marad végig a meccs során, hogy a győztes futhat majd össze a magyar válogatottal, ha a magyarok meg tudják majd verni a belgákat vasárnap este. (Nem lesz könnyű.)

De most ez is összejött, a Wales - Észak-Írország meccsnek ez volt az egyik tétje. És ez sokat hozzá is tett az élményhez, mert amúgy nem volt kimagasló élmény a meccs. Ahhoz képest, hogy a svájci-lengyel mekkora összecsapást hozott, a nap második meccsén kiölték egymást a csapatok.

Érdekes adalék a meccshez, hogy a brit Martin Atkinson vezette egy nappal a Brexit-szavazás után, amin a walesiek többsége a kilépésre, az észak-írek többsége pedig a maradásra szavazott.

Talán a csoportelsőként érkező walesiektől lehetett volna többet várni, de az első félidőben egy lesgólon kívül túl sok zavart nem tudtak csinálni. Bale sem jelentett komolyabb veszélyt, a második félidő elején akadt egy veszélyesebb szabadrúgása, de azt is fogta végül McGovern. A másik oldalon Lafferty volt a legaktívabb, de nem sokra mentek ezzel sem az észak-írek.