A legmeglepőbb helyről kapott kijózanító pofont a magyar futballválogatott, az edzője és az őket mámorosan ünneplő közönség: Szöllősi Györgytől, aki nem címkézésből, hanem a szó szoros értelmében Orbán miniszterelnök házi újságírója, hiszen korábban ő volt a miniszterelnök által alapított és a háza mellé telepített Puskás Akadémia szóvivője, ő a Felcsútra szállított Puskás-relikviák gondozója és emellett még mindig ő a Felcsútról szerkesztett magyar FourFourTwo focimagazin főszerkesztője.

Éppen ebben írt Szöllősi ma lendületes publicisztikát Kicsit túltoltuk most az ünneplést? címmel, amiben első pillantásra egészen meglepő támadást indít a válogatott, a rajongói és Storck szövetségi kapitány ellen. Az irtózatosan hosszú, de legalább annyira szenvedélyes írásban a szerző egy önmagában teljesen normális felvetést - miszerint az ünneplésnek ez a foka talán nincs is arányban a futballválogatott valós Eb-teljesítményével - egészen extrém módon túltol. Odáig jutva, hogy egy abszolúte félrevezető összehasonlítás végén az 1986-os focivébén konkrét nemzeti gyászt okozva leszerepelő, a csoportkör végén kieső magyar válogatott sportteljesítményét nagyobbra értékeli a mostani Eb-szereplésnél.

Azért is érdemes elolvasni ezt a régenmindenjobbvoltozós szövegtengert a tengersége ellenére is, mert ritkán látni ennyire ironikus írást. A szerző ugyanis önmagát az infarktus-agyvérzés kombóig hergelve hörög azon, hogy hányan hörgik túl az Eb-menetelésünket.

Miközben, mondom, magában a cikke alaptézisében nyilvánvalóan minimum van igazság.

A válogatott helyrerakása mellett jut energia Storck mesterre is:

Mészölyék bizony még mindig nyugodtan mondogathatják, hogy mennyivel jobbak voltak, mert ők 1962-ben, 1964-ben és 1966-ban is a legszűkebb világelit, a legjobb nyolc (négy) mezőnyének teljes jogú tagjai voltak, míg a Storck-csapatnak éppen addig volt esélye bárki ellen, amíg a lesajnált, alábecsült kiscsapat szerepéből tudott borsot törni a meglepett ellenfelek orra alá. (Igaz, egyenes kieséses párharcot nagy tornán már Mészölyék sem tudtak nyerni, utódaik – egészen mostanáig – már a csoportból sem léptek tovább, ha egyáltalán odáig eljutottak.) Azon viszont én is meglepődöm, hogy Storck is a régiekhez képest határozza meg magát, hogy a hajdani nagy sikereket nem alapnak tekinti, amire építkezni lehet, hanem démonoknak, akik ellen neki harcolnia kell. Pedig nem kell.

A FourFourTwo facebookján maga Király Gábor is megkapta a magáét Szöllősitől. A Királynak igazából nem eltört, hanem kiugrott az ujja-tematikájú cikkük fb-ajánlója alatt a mester ugyanis az alábbit kommentelte:

Szóval Király primadonnáskodott.

És hogy mi lehet a Miniszterelnöki Sportújságíró malíciájának oka a Storck-válogatottal? Hát az, hogy Storck az elmúlt hónapokban szívbaj nélkül, nyilvánosan megmondta - újmagyarul beszólt - ha valamit nem értett a Puskás Akadémia vagy a miniszterelnök másik liblingje, a Videoton játékospolitikájában.

Miután szóvá tette, hogy nem érti, a Puskás miért mellőzi az általa nagy tehetségnek tartott Kocsis Gergőt, a klub kemény, a helyzethez képest majdnem durva hangulatú közleményben vágott vissza:

A Puskás Ferenc Labdarúgó Akadémián működő szakmai munka, kizárólag az akadémián dolgozók felelőssége, melyet az itt dolgozók szakmai munkája, a fiatalok tehetsége és a szülők hozzájárulása határoz meg. Ebbe a munkába, a szakmai iránymutatásba és egyes akadémistáink helyzetbe hozásába még a magyar szövetségi kapitány sem avatkozhat bele.

De Storck ugyanígy megmondta annak idején, hogy nem érti, a Videoton hogyan száműzhetett kispadra egy olyan tehetséges játékost, mint Kleinheisler László. Az EB-csoportkör válogatottjába is beválasztott közönségkedvencet Orbán másik csapata büntetésből szívatta, a legsötétebb hagyományok szellemében, mert nem volt hajlandó szerződést hosszabbítani.

Ennyi bőven elég is ahhoz, hogy a magyar szinten sem túl erős, viszont erősen öregedő kerettel az elmúlt évtizedek legnagyobb futballsikerét elérő edző dicséret helyett megkapja a magáét. Storck mester helyében most igencsak aggódnék a székemért.

De ugyanúgy aggódnék Orbán Viktor helyében is. Szöllősi ugyanis egy legendás, éppen három éve írt véleménycikkében, amiben a magyar sportsikerek ellendrukkereit ekézte, támadhatatlan logikával vezette le, hogy aki 2013-ben azért örült egy magyar focikudarcnak, mert az a Fidesz-kormány fociba öntött milliárdjainak lenne köszönhető, óriásit téved. Megpedig azért, mert

Azt talán senki sem vitatja, hogy a foci olyan műfaj, amelyben a befektetett pénz és munka tíz, tizenöt, húsz év múlva hoz gyümölcsöt. A hasonlatnál maradva: a magyar foci kudarcáért a most regnáló kormányt és MLSZ-t hibáztatni olyan, mint odaállni egy tavaly ültetett facsemete mellé, és gúnyosan rámutatni: hát ezen még gyümölcs sincs! Ne is öntözzük, ne is metsszük hát, minek a rápazarolt energia?

Az azóta a netről valamiért eltűnt cikkben (egy ízelítő itt olvasható belőle) a szerző levezette, hogy a mostani focieredmények - vagyis a cikk megírása idején a kudarcok - még Gyurcsánynak és a komcsiknak köszönhetőek, hiszen a Orbán focibefektetései csak 10-15-20 év múlva lesznek érzékelhetőek. Eszerint ez most Gyurcsány Eb-je volt, nem is csoda, hogy ennyire erős volt szerzőnkben a kritikai érzék.