Komoly társadalmi és politikai nyomásra végül 2009-ben rendelte el az akkori brit miniszterelnök, Gordon Brown azt a vizsgálatot, aminek eredményeit szerdán hozta nyilvánosságra a bizottságot vezető Sir John Chilcot.

A feladat az volt, hogy vizsgálják meg Nagy-Britannia szerepét az Irak elleni háborúban. A vizsgálat eredményei persze nem sokat újat tettek hozzá az elmúlt években megismert információkhoz képest, de a Chilcot-jelentésnek így is nagy jelentősége lehet. Az első elemzések szerint akár meg is nyílhat az út azelőtt, hogy vádat emeljenek az egykori brit miniszterelnök, Tony Blair ellen.

Azt a jelentés sem vitatja, hogy Szaddám Huszein egy brutális diktátor volt, aki elnyomta a saját népét és megtámadta a szomszédos államokat. Ugyanakkor ez még nem indokolta meg, hogy Nagy-Britannia miért csatlakozott az Egyesült Államok haderejéhez és segített Irak megszállásában. Az indoklás szerint az előtt döntöttek a fegyveres invázió mellett, hogy minden lehetséges békés alternatívát kipróbáltak volna.

A jelentés kritizálja azt is, ahogy Blair vezette kormány rávezette a brit közvéleményt a háborúra, például a vegyi- és biológiai fegyverek iraki létével kapcsolatban. A munkáspárti kormány emellett nem mérte fel, hogy milyen következményei lehetnek a háborúnak. Az invázió következtében legkevesebb 150 ezer iraki halt meg és félmillió ember veszítette el az otthonát.

Chilcot ugyanakkor azzal kapcsolatban nem fogalmazott meg véleményét, hogy az iraki háború jogilag legálisnak tekinthető-e. De azt megjegyezte, hogy az a jogi alap, ami rendelkezésre állt az invázió kezdete előtt, nem volt kielégítő.

A jelentés még annál is negatívabb színben tünteti fel Blair kormányának szerepét, mint amire a legtöbben számítottak. A 12 kötetből álló, 2,6 millió szavas jelentés szerda reggel jelent meg, egy 145 oldalas összefoglaló melléklettel együtt.

A legfontosabb megállapítások egyike, hogy Szaddám Huszein nem jelentett közvetlen fenyegetést, a vegyi fegyverekkel kapcsolatos információk nem voltak megerősítve, az invázió lehetséges következményeit pedig bőven alulbecsülték. Chilcot jelentése szerint Blair szándékosan felnagyította, hogy az iraki rezsim mekkora veszélyt jelent. A brit hírszerzés pedig végül abból a feltevésből indult ki, hogy Iraknak vannak biológiai és vegyi fegyverei, és ennek igazságát sosem kérdőjelezték meg.

A jelentésből az is kiderült, hogy a 2001 szeptember 11-ei terrortámadások után még Blair figyelmeztette az amerikai elnököt, George W. Busht, hogy ne kezdjen kapkodós akciókba Irak ellen. A hivatalos brit politikai célkitűzés ekkor még a rezsim elszigetelése volt.

Viszont miután 2002 áprilisában találkoztak Bush texasi birtokán, a brit miniszterelnök alaposan meggondolta magát. Innentől a brit álláspont az lett, hogy Szaddámot nem lehet invázió nélkül megbuktatni és hogy valós veszélyt jelent.

A jelentés kitér arra is, hogy a brit kormány több szereplője próbálta figyelmeztetni az amerikai elnököt, hogy erősebb tervek kellenének az invázió utáni időszakra, például terv kéne az ENSZ bevonására, az olajpénzek kezelésére és biztonságpolitikai kérdésekre, a Fehér Ház nagyrészt figyelmen kívül hagyta ezeket a figyelmeztetéseket.

A tervezési hibák eredménye volt az is, hogy a brit hadsereg nem megfelelő felkészültséggel vett részt az invázióban, ez pedig a milíciákkal szembeni vereségekhez és számos brit katona halálához vezethetett. (BBC, Guardian)