Korszakos fotón rontanak a rohamrendőrök egy tüntető fekete nőnek

külföld
  • Link másolása
  • Facebook
  • X (Twitter)
  • Tumblr
  • LinkedIn

Aki az elmúlt két napban internetközelben volt, egészen biztosan találkozott ezzel a képpel, és ha találkozott vele, egészen biztosan nem felejtette el:

Forrás

Jonathan Bachman szabadúszó fotós képét a Baton Rouge-i tüntetésről máris a legnagyobb szimbolikus erejű fotók ligájában emlegetik, a Tiananmen téri tankos fotóval, vagy a fekete tüntető fiúnak nekimenő rendőrkutyával együtt.

Könnyű belátni, hogy miért: az egyik oldalon a higgadt, méltóságteljesen álló nő alakja, a másikon háborús felszereltségű rohamrendőrök erőszakot sugárzó képe elképesztő kontrasztban állnak.

A kép akkor is nagyon erős, ha tudjuk, hogy a konkrét jelenet nem volt különösebben erőszakos. A fotós elmondása szerint az agyonlőtt fekete férfiak miatt tüntetők elállták az utat, a rendőrök ezért eltávolították őket onnan, de se a tüntető nő, se a rendőrök nem csináltak semmi igazán durvát, leszámítva, hogy 24 órára őrizetbe vették.

De az ilyen szimbolikus fotóknak éppen az a lényegük, hogy sokkal többet mondanak, mint a konkrét eset (ahogy a híres bicskei képen látható konkrét esetben sem történt erőszak, mégis sokat mondott a menekültválság kezeléséről).

Sokan kezdték el keresni a kép szereplőjét, akiről kiderült, ő Ieshia Evans, 28 éves ápolónő és anya.

Forrás

A Facebookon azt írta, köszöni az aggódást és a jókívánságokat, de mindaz, amit látunk, Isten üzenete, ő csak elhozta azt. Ismerőseitől pedig azt kérte, ne adjanak interjúkat róla, mert itt van ő maga, be tudja mutatni magát, ha kérdezik, és tudja képviselni magát.

Forrás

Arról pedig, amiről ez a kép szól, leginkább ezt érdemes elolvasni:

Amerikában meg verik a négereket!

Ta-Nehisi Coates 2015-ös könyvével nemcsak minden amerikai könyves elismerést megkapott, de teljesen felbolygatta a feketék helyzetéről szóló vitát is. Azt írja, hogy az USA-ban hagyomány a feketék mészárlása, és az állam ma sem védi úgy a fekete életeket, mint a fehérekét.

Sarkadi Zsolt
irodalom