Aki az elmúlt két napban internetközelben volt, egészen biztosan találkozott ezzel a képpel, és ha találkozott vele, egészen biztosan nem felejtette el:
Jonathan Bachman szabadúszó fotós képét a Baton Rouge-i tüntetésről máris a legnagyobb szimbolikus erejű fotók ligájában emlegetik, a Tiananmen téri tankos fotóval, vagy a fekete tüntető fiúnak nekimenő rendőrkutyával együtt.
Könnyű belátni, hogy miért: az egyik oldalon a higgadt, méltóságteljesen álló nő alakja, a másikon háborús felszereltségű rohamrendőrök erőszakot sugárzó képe elképesztő kontrasztban állnak.
A kép akkor is nagyon erős, ha tudjuk, hogy a konkrét jelenet nem volt különösebben erőszakos. A fotós elmondása szerint az agyonlőtt fekete férfiak miatt tüntetők elállták az utat, a rendőrök ezért eltávolították őket onnan, de se a tüntető nő, se a rendőrök nem csináltak semmi igazán durvát, leszámítva, hogy 24 órára őrizetbe vették.
De az ilyen szimbolikus fotóknak éppen az a lényegük, hogy sokkal többet mondanak, mint a konkrét eset (ahogy a híres bicskei képen látható konkrét esetben sem történt erőszak, mégis sokat mondott a menekültválság kezeléséről).
Sokan kezdték el keresni a kép szereplőjét, akiről kiderült, ő Ieshia Evans, 28 éves ápolónő és anya.
A Facebookon azt írta, köszöni az aggódást és a jókívánságokat, de mindaz, amit látunk, Isten üzenete, ő csak elhozta azt. Ismerőseitől pedig azt kérte, ne adjanak interjúkat róla, mert itt van ő maga, be tudja mutatni magát, ha kérdezik, és tudja képviselni magát.
Arról pedig, amiről ez a kép szól, leginkább ezt érdemes elolvasni:
Kommentek
Közösségünk messze túlnyomó többségének jószándéka és minden moderációs igyekezetünk ellenére cikkeink alatt időről-időre a kollégáinkat durván sértő, bántó megjegyzések jelentek meg.
Hosszas mérlegelés és a lehetőségeink alapos vizsgálata után úgy döntöttünk, hogy a jövőben a közösségépítés más útjait támogatjuk, és a cikkek alatti kommentelés lehetőségét megszüntetjük. Közösség és Belső kör csomaggal rendelkező előfizetőinket továbbra is várjuk zárt Facebook csoportunkba, a Közértbe, ahol hozzászólhatnak a cikkeinkhez, és kérdezhetnek a szerzőinktől is.