Budai Bernadett Nizzából: 10-15 másodpercen múlott minden

"Egy buszos úton voltunk kint Nizzában a barátommal. 14-e volt az utolsó nap, azt terveztük, hogy lemegyünk a tengerpartra, megnézzük a tűzijátékot, aztán visszasétálunk a buszhoz, és indulunk haza Magyarországra."

Budai Bernadett MSZP-s szóvivő azt mondja, hogy nagyon komoly biztonsági készültség volt a városban.

"Már napközben is láttunk fegyveres katonákat járőrözni, készültek az esti ünnepségre. A tűzijáték vége nem volt teljesen egyértelmű, mármint amikor a "hivatalos" véget ért, akkor emberek még ilyen kisebb rakétákat lőttek fel, meg petárdákat dobáltak a tengerparton, alapból nagy volt a hangzavar. Mi elindultunk vissza a buszhoz, átmentünk a promenádon, ahol iszonyú nagy volt a tömeg. Szerintem 10-15 másodpercen múlt minden. Ott ment el a kamion, ahol mi átjöttünk.

Az első dolog amit észrevettem, hogy három lány szalad el mellettünk. Először azt gondoltam, hogy a villamoshoz rohannak, még eszembe is jutott, minek sietnek, az úgyis tömve lesz. Még egy lépést se tettünk, és újabb emberek rohantak el mellettünk. Akkor már gondoltam, hogy valami baj van. Lógott a vihar lába, és még egy pillanatra próbáltam abban reménykedni, hogy talán az eső elől rohannak, vagy ilyesmi, de persze lehetett látni az arcokon, hogy nem erről volt szó. Mi is futásnak eredtünk.

Én még sosem éltem át ilyet, hogy milyen a tömegpánik, amikor az emberek rohannak, kiabálnak, a gyerekek sírnak, elesnek, az emberek átgázolnak egymáson.

Nem értettük, hogy mit kiabálnak, de tudtuk, hogy nagyon nagy baj van.

Hatan voltunk egy csoportban, mondtam, hogy próbáljunk a mellékutcák felé menni, valahogy volt benne egy ösztönös érzés, hogy ott nem lesz baj.

Először egy villamos oldalánál álltunk meg, én ott féltem a legjobban, hogy mi lesz, ha a szerelvényen történik valami. Továbbmentünk.

Az egyik úr, aki velünk volt elesett, őt fel kellett segíteni. Egy kisgyerek is volt velünk ő sírni kezdett. Hiába mondtuk neki, hogy nincs semmi baj, abban a helyzetben egy gyerek is látta, hogy ez nem igaz.

Mikor kiértünk egy mellék utcába, akkor néztem meg a telefonom, hogy mi történt. Akkor még csak a tömegbe hajtó teherautóról írtak, nem volt teljesen egyértelmű a szándékosság, de valahogy, talán a pánik miatt én biztos voltam benne, hogy ez egy támadás. Az volt bennem, hogy Párizsban is több helyen volt akció, és hogy nekünk valahogy ki kell jutunk a zsúfolt részből, és vissza a buszunkhoz.

Addigra már sok fegyveres volt az utcákon, laza sorfalban álltak, finoman terelgették az embereket, de minket nem állítottak meg.

Futva mentünk vissza a mellékutcákon a buszig. Ott derült ki, hogy a 45 fős magyar csoportból nincs meg mindenki. Valaki a villamoson ragadt, azt megállították, de nem nyitották ki az ajtókat. Még kb. fél óra volt, míg mindenki visszaért. Közben néztük a neten, hogy mi történik, akkor már egyértelmű volt, hogy terrorakció.

Én csak akkor nyugodtam meg, vagy ez pánik érzés akkor múlt el, amikor elindult velünk a busz.

Mindenki kezdett hazatelefonálni, megnyugtatni a szeretteit, hogy jól van.

Egészen az osztrák határig nagyon sok fegyveres ellenőrzőpont volt, a városból kifelé, az autópályán végig. Éjszaka, olyan 2-3 felé az emberek csak némán ültek. Nem aludtak, nem beszéltek, csak néztek ki az ablakon."