A Bloomberg kongatta a lélekharangot: a Verizon rongyos 5 milliárd dollárért, sőt, inkább csak 4,8-ért benyeli az internet hőskorának csodavállalatát, egy korszak jelképét, a Yahoot, illetve kivásárolja belőle az online tevékenységeket, meg az ingatlanokat is, egy-két szabadalmon, szellemi tulajdonon megy még az alkudozás. De az biztosra vehető, hogy a Yahoo (egy korszak jelképe) önálló céges léte a végére ér.

Aki nem ismeri a 14,4-es modem csipogását, aki sosem IRC-zett, nem tudja mi a Gopher és a Usenet, annak nehéz elmagyarázni, mit jelentett a Yahoo a kilencvenes években.

Maga volt a meghaladhatatlan progresszió, a követhetetlen innovátor, a Minta, a Tökéletes Internetes Cég. 1998 Facebookja.

Amikor 1995 tájban Nyírő Andrásékkal elkezdtünk azon spekulálni, hogy micsodát, milyen weboldalt, milyen kommunikációs felületet, milyen újságszerűséget kellene csinálni az interneten, az első és legkézenfekvőbb példa a Yahoo volt. Aztán persze nem arra indultunk, hanem újságosabb irányban, de az egész kilencvenes években ott volt a Yahoo, mint minta: így kell ezt az új médiát, az internetet csinálni.

A Yahoo inspirálta az 1998-ban induló Origót, és még vagy egy tucatnyi magyar portált. Egyáltalán: a portál szó elterjedését is elsősorban neki köszönhetjük.

A Yahoo volt az archetipikus portálszájt.

A magyar nyelv meg annyira megszerette ezt a portál szót, hogy a mai napig portálnak hívnak mindenféle weboldalakat, pedig az erdeti „portal site” fogalomhoz egyiknek sincs már köze.

A Yahoot is két stanfordi diák alapította, mint a Google-t pár évvel később. David Filo és Jerry Yang katalógusba próbálták rendezni az internetet: összegyűjtötték azokat a weboldalakat, amiket érdekesnek találtak, és szépen berendezték ebbe a hierarchiába. Közlekedés-autók-autógyárak-Toyota.

Eköré a katalógus köré kezdték aztán gyűjteni a tartalmat, szolgáltatásokat: híreket, apróhirdetéseket, egyre okosabb keresőt. 1998-ra a Yahoo már az internet legnépszerűbb kezdőlapja volt. Ekkor már a végzete is formálódott: 1998-ban alakult céggé a Google, amely keresőjével gyakorlatilag irrelevánsá teszi a klasszikus katalógusalapú Yahoot. De ez még évekig nem látszik, és úgy tűnik, a Yahoo sikeresen válik gigantikus tartalomszolgáltatóvá. Sőt, belátva, hogy keresőtechnológiában nem tud versenyezni a Google-lal, 2000-ben egy időre maga is átáll a Google motorjára.

Ez az eredeti dotcomlufi időszaka: az égbe szöknek az internetes cégek részvényárai, az ekkor már tőzsdén lévő Yahoo a legnagyobb sztár.

És mindenki a Yahoohoz hasonló portálszájtot akar: a Disney elindítja az Infoseekkel Go.com-ot (2001-ben, a bukta után már a Yahoo vásárolja föl), a Microsoft portállá alakítja az MSN-t. A csúcson, 2000 januárjában 140 milliárd dollár volt a Yahoo értéke. A dotcombukta 2000 márciusában súlyos trauma volt, de a Yahoo akkorra már nagy és erős vállalat, gigantikus tőkével, hiába zuhant a részvényár a tizedére, a cég nem került krízisbe, sőt bevásárolhatott a lufi kipukkanását nehezebben viselő konkurensekből.

A következő években viszont már kiderült, hogy a Yahoo elveszítette igazi innovációs erejét. Jobban működött, több bevételt termelt, mint a többi internetes cég, de technológiában egyre inkább lemaradt az internet új királya, a Google mögött.

A web2.0-ás hullám átcsapott a menthetetlenül 1.0-ás Yahoo felett.

2005-ben még megpróbálkoztak fölkapaszkodni a hullámra: megvették az akkor legmenőbbnek számító webkettes képmegosztót, a Flickr-t. Ma már látjuk, hogy semmit sem tudtak kihozni belőle.

2008-ban a Microsoft még 44,6 milliárd dollárt kínált a Yahooért, de Yangék keveselték. 2012-re már komoly válságba jutott a Yahoo: 14 000 dolgozójából kétezret el kellett bocsátani.

Megmentésére a rivális Google-től igazoltak csodamenedzsert: Marissa Mayert, akinek egy teljesen új üzleti startégiát kellett volna kidolgoznia. 2013-ban még 1,1 milliárdért megveszik a Tumblr mikroblogszolgáltatót, de stratégiának semmi nyoma. További kisebb akvizíciós kísérletek voltak, de a megvásárolt keresős, videós, webböngészős, bigdatás technológiákból, cégekből nem látszott összeállni semmi.

Érdekes közjáték, és később komoly anyagi segítséget jelent a cégnek, hogy a tajvani származású Yang még 1997-ben, első kínai útján összetalálkozik egy Jack Ma nevű idegenvezetővel, aki nagyon lelkesen hallgatja internet, az online kereskedelem végtelen lehetőségeiről szónokló Yangot. Jack Ma néhány hónappal később megalapítja az Alibaba.comot, aminek befektetői között ott a Yahoo illetve Yang is. 2012-ben egy Alibaba-csomagot 7,6 milliárd dollárért adnak el.

A Yahoo még mindig a világ egyik legnagyobb szájtja, sőt, a legnagyobb médiaszájtja, tulajdonképpen egy gigantikus híraggregátor

– de nem talált semmi olyan üzleti irányt, amiről elhinné a piac, hogy jövőképet adna a cégnek.

Az USA legnagyobb mobilszolgáltatója, a több mint kétszázmilliárd dolláros piaci kapitalizációjú Verizon pedig elkezdte építeni médiabirodalmát. Tavaly benyelte a Yahoo régi konkurensét, az internetszolgáltatóként kezdett, aztán portálszájttá és médiacégéé vált AOL-t, most pedig a Yahoo került sorra. Hogy ebből milyen startégia kerekedik ki a Verizonnál, azt nem tudjuk, de a mostani helyzetükben ez a befektetés szinte aprópénz. A mobilos médiahirdetések piacán már most is nagyon erős a Verizon, a Facebook és a Google nyomába eredhet talán a Yahoo felvásárlásával.

Az internet egy korszaka kábé véget ért. Yangot és Filót nem kell sajnálni, mindketten multimilliomosok, és az is biztos, hogy nélkülük nem így nézne ki az internet.