Miközben Donald Trump republikánus elnökjelölt összeesküvés-elméleteket terjeszt az amerikai gazdaság állapotáról, addig csendben kijött az amerikai népszámlálási hivatal (Census Bureau) éves felmérése a legfontosabb gazdasági statisztikáról, tehát hogy

hogyan változott tavaly az egy főre jutó háztartási medián jövedelem.

(A medián egy olyan középérték, ami az egyszerű számtani átlagnál jobban megfogja a legjellemzőbb fizetést: a sorba rakjuk az egész amerikai lakosságot, akkor annak a bére lesz a medián, aki pont közepén van.) A háztartások jövedelmi számsora nem a keresők átlagbérét veszi, hanem a háztartások összes bevételének egy főre jutó részét rakja sorba.

A helyzet az, hogy a válság után hosszú stagnálás után először 2015-ben érezhető mértékben javult az átlagamerikai jövedelmi helyzete. Összefoglalva (a középső, zöld vonalat kell elsősorban figyelni):

A legutóbb csúcs 2007, ekkor egy átlagamerikaira 57,4 ezer dollár jutott. Itt viszont kész zuhanórepülés kezdődött, a mélypontot csak 2012-ben érte el a medián jövedelem, 52,7 ezer dolláron. Itt egy darabig stagnált, 2014-ben is csak 53,7 ezer dolláron állt – most viszont kiderült, hogy

tavaly megtörtént a csoda, és egyetlen év alatt öt százalékkal 56,5 ezer ezerre ugrott.

Ez még mindig nem éri el a 2007-es szintet, de a növekedés mértéke arra utal, hogy történt valami kedvező.

Az amerikai átlagjövedelmek stagnálása főleg azért volt aggasztó, mert az egy főre jutó amerikai GDP ugyanebben az időben jelentősen nőtt, a válság előtti csúcsot már rég meghaladta.

Ehhez képest az átlagdolgozó zsebébe nem jutott több pénz. Ez nem jelenthetett mást egy ilyen időszakban, mint hogy a gazdaságban megtermelődő jövedelem nagyobb része maradt a társadalom felső részében. (Ennek megvannak a maga történelmi mozgatórugói a technológiai fejlődéstől kezdve a kínai külkereskedelem térnyeréséig.) Erre alapozta az egyes megfigyelőknek váratlanul sikeres demokrata elnökjelölti kampányát Bernie Sanders vermonti szocialista szenátor.

Most ez is változott egy picit: a 90/10-es mutató (ez azt mutatja, hogy hányszor annyit keres, aki éppen befér a leggazdagabb tíz százalékba, mint aki alul van, és éppen befér a legszegényebb tíz százalékba) szintén visszaesett a 2014-es történelmi csúcsról:

Két másik pozitív hír is van a jelentésben.

Egyrészt a szegény amerikaiak száma a tavalyi sok évtizedes csúcs után 1,2 százalékponttal 13,5 százalékra, máshogyan 3,5 millióval 43 millióra esett. (A szegény itt az, aki a szegénységi küszöb alatt keres, ami idén évi 24,3 ezer dollár.)

Másrészt javult az egészségbiztosítással rendelkezők aránya, már csak az amerikaiak 9,1 százalékának nincs biztosítása.

Kérdés, hogy lehet-e most fordulópontról beszélni. Az például aggasztó, hogy pont 2016-ban eddig eléggé lelassult az amerikai GDP növekedése, és az amerikai gazdaságpolitikát megbénító kongresszusi patthelyzet sem valószínű, hogy változni fog. (New York Times, Census Bureau)