• Véget ért az amerikai elnökválasztás első jelölti vitája.
  
• Voltak erős pillanatok, Clintonnak sikerült több kellemetlen ütést is bevinnie Trumpnak.
  
• Trump viszont az első fél órában ment nagyot, amikor Clintont hozzáragasztotta a szabad kereskedelem mérgező témájához és annak a politikai osztálynak a részeként állította be, amiből az amerikaiaknak elegük van.
  
• Arról viszont továbbra se tudtunk meg semmit, hogy tulajdonképpen mit is akarna elnökként.
  

link Forrás

"Milyen ország akarunk lenni?" - Hillary Clinton ezzel a kérdéssel nyitotta a 2016-os elnökválasztás első vitáját. Elég hamar világossá vált, hogy kristálytiszta a választás:

Tán még sose versenyzett egymással két ennyire eltérő személyiség az elnökségért.

Trump és Clinton karakterének ilyen mértékű eltérése kissé nehézzé is teszi a vita hagyományos értelemben vett értékelését. Csak egy jelölt volt a pódiumon, aki beszélt a terveiről, illetve akinek egyáltalán vannak tervei. Nem Trump volt az. Jellemző pillanat volt, amikor Trump azzal támadta Clintont, hogy nincs terve a gazdaságra. "Valójában egy könyvet is írtam róla, útban a reptér felé be is szerezheti" - replikázott Clinton, aki nem sokkal korábban Trump egyik kirohanását anyival verte vissza, hogy "Donald, tudom, hogy te a saját magad teremtette valóságban élsz".

De valószínűleg nem is ez dönti majd el a választást, még ha Clinton ügyesen tette témává a felkészültség kérdését - de Trump ugyanilyen ügyesen játszott rá az amerikaiak általános politikusundorára, amikor újra és újra felemlegette, hogy

Clinton már 30 éve benne van a politikában.

Ha valaki csak a másfél órás vita első fél óráját nézte - márpedig az amerikai választók egy jelentős hányada biztosan elkapcsolt fél óra után -, az valószínűleg Trumpot érezheti a vita nyertesének.

link Forrás

Bár semmi lényegeset nem tudtunk meg a gazdasággal kapcsolatos terveiről - kivéve azt, hogy "borzasztóan" csökkentené az adókat -, nagyon hatásosan támadta Clintont a nemzetközi kereskedelmi szerződések mérgező témájával, kiemelve, hogy Clinton eredetileg támogatta a TPP kereskedelmi egyezményt, mielőtt a kampányban bírálni kezdte volna.

De Clinton ellentámadásai is hatásosak lehettek. Például amikor atyai örökségére utalva megjegyezte, hogy "Trump szerencsésnek" született - amire Trump csak azt tudta válaszolni, hogy ő csak egy kis segítséget kapott az apjától. Ez persze nem igaz, az öreg Trump többször is milliókkal segítette ki becsődölt üzleteit, amelyek a kezdetben kizárólag az öreg Trump banki kapcsolatainak hála kaptak újra és újra hitelt. De Trumpot eddig sem igazmondásáról ismertük.

Clinton legerősebb pillanatai pont azok voltak, amikor Trump üzleti múltját támadta - azt, amire Trump amúgy a legbüszkébb, amire győztes imidzsét építi. Erős pillanat volt, amikor Clinton felemlegette, hogy Trump már hatszor ment csődbe. Még erősebb volt, amikor Trump adóbevallása lett a téma.

link Forrás

"Miért nem hozza nyilvánosságra az adóbevallásait? Talán nem olyan gazdag, mint állítja. Talán nem olyan bőkezű adakozó. Vagy tán azért, mert nem is fizet adót" - mondta Clinton.

Erős pillanat volt a vitát záró szópárbaj is. A vitát vezető Lester Holt zárókérdésként a vita előtti kijelentéséről kérdezte Trumpot, arról, amelyben Trump azon lamentált, hogy vajon Clinton milyen ruhában lesz, mert nem néz ki elnöknek. Trump szokása szerint egyből kitért a kérdés elől, és Clinton erőnlétére terelte a szót - Clinton a másfél órás vita alatt egy pillanatra sem ingott meg, csüggedt, de még csak nem is ivott, vagy támaszkodott meg a pódiumon, szemben Trumppal. Clinton viszont egyből, Trumpot szó szerint idézve terelte vissza a szót riválisa nőgyűlölő, kisebbségellenes kijelentéseire. Amire Trump csak egy Rosie O'Donnell elleni nőgyűlölő kirohanással tudott már felelni.

Hasonlóan erős volt, amikor sikerült sarokba szorítania Trumpot az úgynevezett birther-vitában, vagyis azért, mert Trump még idén is kétségbe vonta Barack Obama amerikai születését.

De mind közül a legerősebb pillanata az volt, amikor az amerikai prosperitásról szóló részben felemlegette azokat az alvállalkozókat - és ilyenből több ezer van - akiket Trump nem fizetett ki. Megjegyezte, hogy egy ilyen vállalkozó, aki egy golfpálya fogadóhelyiségét tervezte, itt is van a közönségben. Trump mit sem zavartatva ettől csak annyit tudott felelni, hogy biztosan nem végzett jó munkát.

link Forrás

Zárásként próbáljuk végigvenni a témákat, és hogy mit gondolt ezekről a két jelölt.

Clinton a középosztályra koncentráló adócsökkentésekkel, a gazdagok megadóztatásából finanszírozott infrastrukturális és zöldenergia-fejlesztésekkel teremtene munkahelyeket, emelné a minimálbért és csökkentené a diákhitel-terjeket. Trump "borzasztóan" csökkentené az adókat, mert akkor a gazdagok visszahoznák az offshore-ba menekített pénzüket, és abból vállalkozásokat hoznának létre. Amire Clinton megjegyezte, hogy a Trump oldalán elérhető adótervekben egy szó sincs a vállalati adók csökkentéséről.

Az Amerikát megosztó faji problémákat Clinton igazságszolgáltatási reformmal,

"az igazságügyi rendszer rendszerszintű rasszizmusának"

feloldásával kezelné. Clinton itt felidézte, hogy az amerikai jogrendben sokkal valószínűbben ítélnek el feketéket ugyanolyan bűnökért, amiket a fehér elkövetők megúsznak, és hogy fekete és spanyolajkú fiatal férfiak ezrei ülnek börtönben nem erőszakos bűncselekmények, jellemzően kábítószerbirtoklás miatt.

Trump megoldása a stop and frisk néven elhíresült, alkotmányellenesnek ítélt gyakorlat újbóli bevezetése lenne - ez az, amikor az amerikai rendőrök egy bizonyos árnyalatnál sötétebb bőrű embereket alapos gyanú nélkül megállítanak és kirámolnak az utcákon.

Clinton emellett átéléssel érvelt amellett, hogy legalább a legalapvetőbb és legkevésbé ellentmondásos fegyverkontroll-szabályokat meghozhatnák. Például azt, hogy a terrorgyanú miatt repüléstilalmi listára kerültek ne vehessenek fegyvert, és hogy a fegyvervásárlásokat megelőzően vizsgálják meg a vásárló bűnügyi történetét.

A külpolitikai kérdések értékelését megnehezíti Trump zavaros viszonya a valósággal, kezdve attól, hogy szerinte ő már az iraki háború legelején, amit ő 2004-re tesz - George W. Bush azóta már méltán legendás beszédében 2003 májusában hirdette ki az iraki hadművelet végét (!) -, ellenezte a hadműveletet. De ez nem akadályozta abban, hogy az iraki kivonulásért is felelőssé tegye Clintont - bár azt még szintén Bush tárgyalta le az irakiakkal. Trump most azt mondja, hogy Irakban kellett volna hagyni pár tízezer amerikai katonát, és újra megismételte azt a nonszenszt, hogy Amerikának "meg kellett volna tartania Irak olaját".

Trump egy ponton véletlenül meg is dicsérte Clintont,

amikor arról beszélt, hogy mielőtt Obama aláírta volna az iráni atomalkut, Irán már majdnem az összeomlás szélére jutott a szankciók miatt. Ami különösen vicces, mert Clinton az iráni atomalku idején már nem volt külügyminiszter, ellenben ő dolgozta ki azt a szigorú szankciórezsimet, amit Trump itt dicsért.

Hogy ki nyerte a vitát? A teljes másfél óra alapján Clinton, de ebben semmi meglepő nincs. Csak egy, a szó hagyományos értelmében vett államférfi volt a pódiumon. A CNN közvélemény-kutatása szerint ezt az ő, bevalottan inkább demokrata és Clinton-párti közönségük is így értékelte. A sajtó javarésze is Clintont érezte a vita győztesének. De hogy a közvélemény melyiküket, az majd csak napok múlva derülhet ki, és nagyban eltérhet a sajtó és a szakértők értékelésétől. Egy biztos, egyik jelölt sem követett el katasztrofális hibát, nem múlta alul a várakozásokat.