A Népszabadság-ügy legbizarrabb vonása, hogy a piszkos munkát, vagyis a hatalomnak kellemetlen balos lap megszüntetését nem valamelyik, a lapkiadót felvásárló orbánista oligarcha végezte el, hanem a Mediaworks kiadót tulajdonló osztrák cég, a Vienna Capital Partners. A magyar sajtóban eddig is rengeteg szó esett a VCP-tulajdonos Heinrich Pecináról, de magáról a VCP-ről és annak vezetéséről annál kevesebb. Pedig a befektető cégnek igen izgalmas, remek magyar kapcsolatokkal bíró figurákból álló tanácsadó testülete van.

Két magyar akad köztük, az egyikük ráadásul nem más, mint Martonyi János egykori fideszes külügyminiszter. Martonyi a 444 érdeklődésére azt válaszolta, hogy a 13 tagú nemzetközi tanácsadó testület

"sem a VCP, sem pedig a VCP tulajdonában álló társaságok tekintetében semmilyen döntéshozatali jogkörrel nem rendelkezik. Ennek megfelelően a tanácsadó testület a Népszabadság és a nol.hu felfüggesztéséről szóló döntésben nem játszott és nem is játszhatott semmiféle szerepet."

Ezt a logikát nem értettem teljesen, hiszen egy tanácsadó testület nyilván nem dönt, de szerepet annál inkább játszhat, hiszen ez lenne a létezése értelme.

Martonyi azt állítja, hogy a felfüggesztésről szóló döntésről utólag, október 8.-án a délutáni órákban a magyar elektronikus sajtóból szerzett tudomást. Külön hozzátette, hogy

"a döntéshozatal módjáról, időzítéséről, indokairól semmilyen ismeretem nincs".

Minimum szokatlan tanácsadó testületről van szó eszerint.

A másik magyar igazából csak magyar származású, de osztrák állampolgár. Arról az Andreas Rudasról van szó, akinek egyszer már kulcsszerepe volt egy Fidesz-kormány által generált médiabotrányban. A kormányzat 2015-ben, a sajtó, és azon belül az RTL Klub megtörése céljából kitalált reklámadó enyhítése fejében - Angela Merkel látogatása előtt nem akartak zűrt a németekkel - nyomást gyakorolt az RTL-re, hogy az a megegyezés zálogaként rúgja ki Dirk Gerkenst, az RTL Klub akkori, makacskodó vezérigazgatóját. A titkos, puhatolózó béketárgyalások két legfontosabb résztvevője Lázár János és Andreas Rudas, az RTL-központ regionális igazgatója voltak. Gerkens utódja ezek után Andreas Rudas lett, de csak ideiglenesen, hogy pár hónap után Vidus Gabriellát nevezzék ki a helyére.

Elképzelhető, hogy a mostani magyar kormányhoz mindkettejüknél erősebb kötelékel fűzik a szintén tesületi tag Simon Mut. Pedig Mu kínai üzletember és menedzser, a VCP weboldala annyit említ meg róla, hogy a Wanhua Industrial Group és a Simplex Capital Asia vezérigazgatója. De a magyar olvasóknak ennél sokkal izgalmasabb, hogy ő a főtulajdonosa a Rogán Antal által kitalált letelepedésikötvény-bizniszben résztvevő cégek legnagyobbikának, a HSSDF-nek (Hungary State Special Debt Fund). A HSSDF annyira ott van Rogán Antal szíve közepében, hogy egyszer nyilvánosan is megvédte Muékat. Amikor a Magyar Nemzet rákérdezett, hogy a kormányzat miért üzletel egy, a Kajmán-szigeteken bejegyzett offshore céggel, Rogán azt mondta, hogy

a cég nem offshore, mert ismertek a tulajdonosai. Megismételte: a fő tulajdonos a kínai Wanhua cég vezetője, Simon Mu, továbbá Boros Attila, Lian Wang és Jonathan Chan.

A VCP tanácsadó testületében ül Mu közvetlen munkatársa, Bing Zhao is.

Érdekes tag még Andrzej Olechowski volt lengyel külügy- és pénzügyminiszter, kétszeres elnökjelölt, a jobbközép-liberális Polgári Platform alapítója.

A tanácsadók között található az eddig felsoroltakon kívül Gregor Woschnagg, a Bruno Ducharme - Louis de Fouchécour duó, Kay Gugler, Thomas Jetter, Veslav Michalik, Richard Schenz és Daniel Thorniley.

Update: Mivel, mint az a cikk elején jól látható, Martonyi János válasza után sem értettem, hogy miért lenne olyan nyilvánvaló, hogy a VCP tanácsadó testülete nem adhatott tanácsot a Népszabadság ügyében, visszakérdeztem erre a volt külügyminiszternél. Aki az imént a következő kiegészítést küldte válaszul:

A tanácsadó testület a VCP – és nem a tulajdonában álló társaságok – általános befektetési politikájával és ennek gazdasági környezetével kapcsolatban nyilvánít véleményt. A tanácsomat ebben a konkrét ügyben sem kérték, nem is kérhették ki.