Szombaton elhunyt Veszelovszki Zsolt, a Port.hu alapítója, a Port Computer Zrt. vezérigazgatója és a Cartographia Kft. tulajdonosa. 54 éves volt.

A magyar internet első nagy hőseinek egyike volt. Magunk között (a háta mögött, de nem hiszem, hogy megsértődött volna érte; nem volt sértődős típus) csak úgy hívtuk: a Dude. Fazonra kiköpött Nagy Lebowski-főkolompos. De csak fazonra. Nagy ember, nagy haj. Érintésnyi hippiség jutott bele még, de anti-Dude volt igazából: tele energiával, tervvel, hittel, akarattal, képességgel. Ha valami távol állt tőle, hát az a lebowski értelemben vett dude-ság, a punnyadás, munkakerülés, lustaság, szmókerkodás. Tán még bowlingozni sem szeretett. Tekerni szeretett. A bicikli volt a mániája. Mindenhova biciklivel járt, volt egykerekű bringája, kétkerekű bringája, országúti, hegyi bringája, városi bringája, összecsukható bringája.

Korán kezdett mindent. Épp időben. Volt füle az idők szavára.

Amikor informatikusként végzett, még nem is volt olyan, hogy informatikus. Még olyan sem, hogy programozó. Csak villmérnök volt. Villmérnök lett.

Egyike volt azoknak, akik meg sem várták a kommunisták bukását, elkezdték építeni a szabad piacgazdaságot. Géemkázott, ha emlékszik még valaki erre a tökéletesen nyolcvanas évekbeli szóra. Már 83-ban saját vállalkozása volt. És aztán mindig, végig, élete végéig saját vállalkozásai. Mindig kitalált valamit. Szerelt riasztót, készített gördeszkát, az első magyar snowboardot, fejlesztett CD-ROM-ot, épített adatbázisokat, szervezett fesztivált, bicikliversenyt, térinformatikai rendszereket.

Internetes ősember volt, az internetes időszámítás első percétől kezdve ismertük szinte, összeakadtunk mindig, mindenben. Ott volt már, amikor Nyírő Andrásék az első magyar CD-ROM-magazint, az ABCD-t élesztgették, ott volt, amikor elindult az egész internetezés-internettózás. Mi újságot próbáltunk faragni a netre, ő meg kölcsönkért valami haverjától százezer forintot, hogy műsoradatbázist fejlesszen. A port.hu domainen. Nem nagyon hittünk benne. Volt akkor menő műsorújság, a Pesti Est, ami a kilencvenes évek végére komoly, milliárdos biznisszé vált, és nem látszott, hogy ez az elvarázsolt Dude a fapados, valami Oracle-vázra húzott izéjával mit akar… De ő hitt benne, és csinálta, és azt mondta, no dizájn, csak az adattartalom a lényeg, csak az legyen pontos, és a szájt meg gyors, és jól kereshető, és semmi más nem számít.

Nem lehet ezt így extrapolálni vagy micsodázni, játszani ezt a fölnagyítós játékot, de ő kábé azt a fölfogást hozta, amit odaát a Google. Nehéz nem arra gondolni: mi lehetett volna belőle Kaliforniában? És egyébként is volt valami kaliforniás az egész egyéniségében. Nagy szörfös lett volna, az biztos. (Nem csak Jeff Bridges játszhatta volna, de rá mertem volna bízni a szerepét Patrick Swayze-re is.)

Aztán a Port bedurrant, az egyik legnagyobb magyar szájt lett, sőt terjeszkedett Szlovákiába, Romániába. A Dude, mint mindig, ment a maga feje után. Úgy csinálta, ahogy jónak gondolta. Nem akart megfelelni senkinek és semminek igazán. Huszonegy-két éve minden évben talákoztunk, beszéltünk kétszer-háromszor, felhívott, felhívtam, ötletem volt, ötletei voltak, néha kicsit együttműködtünk.

Utoljára tavasszal beszéltünk, a Cartographiában (ez volt az utolsó cége, miután a Port.hu-t megvette a Libri, ő meg elmenekült a Libriből, és megvette tőlük a nagy múltú térképkiadót), új lendülettel sportos-outdooros programadatbázist fejlesztett. Megint ment a feje után: otthagyta az oligarchikus kulimászt, a Librit nagy művével, a Porttal együtt, elkezdett valami mást. Odáig volt ezekért a szabadlevegős sportolásokért, hát gondolta, mást is érdekel, és akkor miért ne legyen térképen, GPS-koordinátákkal… Már nem mertem volna azt mondani, hogy nincs benne fantázia. Volt. Hogy mi lett volna belőle, már nem derülhetett ki.

Néhány hónap múlva, amikor megláttam egy konferencián, már tudtam, hogy nagy baj van. Legendás lobonca sehol, arca beesett. A mosoly még megvolt, kérdezni nem mertem.

Eltelt fél év, és már csak a halálhír jött. 54 éves volt.

Mérnök volt, ízig-vérig. Igazi megvalósító. Megvalósított tíz gyereket (igen, tízet, nem elírás!), mindig büszkén mesélte, mekkora érzés, hogy ha lemennek jégkorongozni, egy teljes sort ki tud állítani a családból. (Mert a tízből öten korongoztak. Ez volt a másik nagy sportszerelem a bicikli mellett.) És megvalósított még legalább egy tucat vállalkozást. Rendes vállalkozást. Semmi járadékvadászat, semmi tolvajlás, bűnözés, átbaszás, sunyiskodás. Csak saját ötlet, saját munka, saját pénz. Menés a saját fej után. Nem állt be a sorba, nem adta föl, nem árulta el magát.

(A magyar kapitalizmus hívei szobrot állíthatnának neki.)