A magyar történelem szinte összes kártevőjével meg kellett már küzdenie annak a néhány Liget-közeli, Benczúr utcai ház lakóinak, akik Budapest egyik legkülönlegesebb hangulatú játszótere mellett laknak.

A Benczúr-kertnek nevezett, az utcáról észre se vehető, szinte titkos játszótér eleve úgy keletkezett, hogy a múltban valaki megcsonkította, majd egybenyitotta néhány Benczúr ucai ház fákkal telenőtt hátsó kertjét. Egy idő múlva játszótér létesült a különleges hangulatú parkban, aminek a bukéját a nagyvárosi dzsungelhangulaton felül egy fákkal benőtt, favárral megkoronázott mesterséges domb adta.

A tér és a lakóközösség élete évtizedeken át szorosan összekapcsolódott. A kommunizmus idején egyszer szovjet iskolát akartak építeni a területen, de a lakóközösség lobbizásának köszönhetően maradt a park. Ezek után szintén a lakóközösség harcolta ki a tér felújítását, ami a ma annyira divatos közösségi tervezés előképe volt. Egy földmérő lakó mérte föl a területet, egy apuka rajzolta a terveket, sőt kivitelezőt is a lakók találtak, miután mindehhez sikerült némi pénzt kisajtolniuk a helyi tanácsból.

Ezután egy mutyi majdnem elvitte az egészet: a teret a rendszerváltás után valami telekkönyvi trükkel átjátszották a bányászszakszervezetnek, akik pedig kijátszották onnan egy külsős ingatlanos céghez. A teret négy évre be is zárták, úgy tűnt, irodaház lesz a helyén. A lakók pert indítottak, elvesztették, de nem csüggedtek, és addig gyűjtötték az aláírásokat, míg a harc évek alatt sikerrel járt: az önkormányzat visszavásárolta a területet és némi felújítás után újra megnyitotta a játszóteret.

Ennyi történelmi sorscsapás után 2016. november elején arra eszméltek a lakók, hogy egy kora reggelen láncfűrész vijjog, és mire kettőt tudtak volna pislogni, a felvonult munkások már kivágtak egy szép nagy gesztenyefát és utána még legalább hat további darabot, teljesen lekopaszítva a játszótér középső, eddig árnyas részét. Hogy a következő napokban a kiérkező munkások félig lerombolják a legendás dombot, ráadásul úgy, hogy az abból kinövő fák gyökereivel és vastag ágaival is brutálisan bántak. A lassan ocsúdó lakók ekkor kezdtek szervezkedni.

A kiindulópontjuk és fő sérelmük az, hogy az önkormányzat - szerintük törvénysértő módon - nem értesítette ki külön a szomszédos ingatlanok tulajdonosait, hogy azok ügyfélként vehessenek részt a folyamatban, pedig erre törvény kötelezné őket. Pedig ennek a különösen aktív lakóközösségnek lettek volna, sőt vannak is ötletei arról, hogy milyen lenne itt az ideális játszótér. Jártam a helyszínen, beszélgettem lakókkal, és ez alapján úgy tűnt, semmiképp sem olyant képzelnének el, mint ami a mostani tervekben szerepel.

Egy rakás elemet nem értenek a tervből: miért kellett kivágni a hely specialitását adó, a tér közepét kellemesen árnyassá tevő fákat? Miért rombolták le félig a védjegynek számító dombot? Miért szállították el azonnal a kivágott egészséges fákat és miért maradt tovább egy beteg példány? A felnőtteknek szánt ülőhelyeket a játékok közeléből miért telepítették egy nagy, távolabbi fa köré, mintha a tervező életében nem használt volna játszóteret? Minek egy hatalmas, 50 négyzeteméteres fedett épület, benne foglalkoztató helyiséggel? Miért telepítik tele a játszóteret fa szobrokkal, miközben a játékok száma jelentősen csökken? Miért lesz kisebb a favár és miért kerül le logikus helyéről, a domb tetejéről?

A lakók egy része Facebook-csoportot hozott létre, ahová beküldik az önkormányzattól végre megszerzett dokumentumokat. Ezekból derült ki, hogy nem stimmelnek a fakataszter számai és úgy tűnik, jóval kevesebb fát hagytak meg, mint ahánynak itt még állnia kellene.

Az ügyben aktív egyik lakó, Belovai Zsuzsanna szerint az önkormányzat illetékesei az első jelentkezései alkalmával megtagadták a betekintést a vonatkozó iratokba, Amikor már 90 tiltakozó aláírással érkezett, komolyabban vették, az önkormányzat pedig, észlelve a felháborodást, péntek délutánra lakossági fórumot hívott össze. Ott leszünk, kiváncsian várva, mennyit ér a halott fának a csók.

Nagy kár az egészért, a lakók kisemmizéséért, mert máris sikerült a város egyik legbűbájosabb terének jó részét tarra vágni, és rossz hangulatot teremteni egy olyan térfelújítás körül, ami akár jól is elsülhetett volna, hiszen a fajátékokat és szobrokat a Zöld Péter játszótér óta igazi sztárrá vált Kő Boldizsár csinálja.

Az ügyben csütörtökön egy rakás kérdést küldtem az önkormányzatnak, de eddig nem válaszoltak. A lakossági fórum után ismét jelentkezünk!