• Hogyan lesz képes elirányítani egy 320 milliós országot, a világ vitathatatlanul legnagyobb nagyhatalmát Donald Trump, aki milliárdos üzletei ellenére mégiscsak egy családi vállalkozást vezetett? A Washington Post Trump legközvetlenebb munkatársait faggatta Trump vezetői stílusáról.
  

„A nap, amikor rájöttem, hogy néha okos dolog felszínesnek lenni, komoly tapasztalat volt.” – Donald Trump: Think like a Billionaire.

Nem szeret olvasni. „Azzal büszkélkedik, hogy még sohasem olvasott ki egy könyvet sem” – meséli Donald Trumról Barbara Res, aki 18 éven át vezette a megválasztott amerikai elnök építési projektjeit.

Gondolkodás nélkül, zsigerből dönt. „A fickó nem olvas. Csak arra reagál, amit az adott pillanatban lát és hall. Nem hálás hallgatóság” – mesélte Jack O'Donnell, aki működése csúcsán, az 1980-as években vezette Trump egyik kaszinó-szállodáját Atlantic Cityben.

Nem szeret elmerülni a részletekben. „Ritkán tartotta be a napirendjét, és sose készült fel az értekezletekre. Ha felvetettél neki valamit, akkor előbb arról kellett beszélni, hogy milyen nagyszerű ember és mennyire igaza van. De ha úgy tudtad eladni az ötleted, mintha az övé lenne, akkor általában megkaphattad, amit akartál” – mondta a már idézett Res.

Erénynek tartja saját felszínességét. Ha döntenie kell, saját bevallása szerint megpróbál visszaemlékezni első, felszínes benyomására, és az alapján dönteni. Ez olykor személyzetpolitikájában is megmutatkozik, az ingatlanholdingját vezető Matthew Calamarit 35 éve állásinterjú nélkül vette fel, mert nagyon tetszett neki, ahogy a US Open biztonsági őreként a rendezvényt megzavaró nézőkkel bánt.

De bármennyire is fontos neki az első benyomás, munkatársai azt is jól tudják, hogy az utolsóként hallott tanácsra hallgat. Van olyan beosztottja, aki képes volt órákig a folyosóján ücsörögni egy fontos döntés végső határideje előtt, hogy biztos az ő véleménye legyen az utolsó, ami eljut a főnökig.

Trump még a jellemhibáit is előnynek tartja. „Egy nárcisztikus nem hallja meg a tiltakozást” – írta a cikk elején idézett könyvében, a Think like a Billionaire-ben.

Trump, aki maga is azt hirdeti magáról, hogy kényszeresen mikromenedzseli a vállalkozásait – személyesen ellenőrzi az összes számlát –, üzleti karrierje során csak egy nagyon szűk kört engedett közel magához, egyetlen igazi bizalmasának és barátjának pedig lányát, Ivankát tartják. „Nincsenek barátai, akikben bízna. Ivankában bízik” – mesélte Res.

Most családi vállalata helyett egy országot kell irányítania, több ezres minisztériumi aparátusokkal és törvényhozói stábokkal egyeztetve. Napi tájékoztatók, értekezletek tömegén kell majd résztvennie, már a beiktatása előtt is. Naponta több száz oldalnyi briefinget kéne átnéznie, és több ezer oldalas törvényjavaslatok és cselekvési tervek részleteit kéne megismernie. Egyik sem az erőssége.

„Nincs türelme végigülni egy értekezletet. Mindig nagyon nehéz volt felkészíteni egy meghallgatásra vagy bármi hasonlóra. Másrészt képes gyorsan áttekinteni és felfogni egy témát” – mondta róla Res, aki szerint a briefeket majd átolvassa helyette valaki, aki képes élő szóban, röviden összefoglalni a lényegüket.

Mindez persze nem feltétlenül rossz. Trump egyik fő kampányszlogenje – főleg a kampány utolsó napjaiban – a washingtoni „mocsár” lecsapolása volt. Közeli munkatársai pedig egybehangzóan állítják, hogy bár Trumpnak is alkalmazkodnia kell a fehérházi és a washingtoni ügymenethez, képes lesz alkalmazkodni, és részben magához igazítani a rendszert. Az, hogy mindegyikük szerint képes gyorsan felfogni összetett problémákat, és nem idegenek tőle a hirtelen ellentmondások, kifejezetten előnyére is válhat.