Bejutott a Magyar Narancs a börtönbe, és interjút készíthettek Tarsoly Csabával, a Quaestor csoport tulajdonosával-vezetőjével, aki már több mint hatszáz napja előzetes letartóztatásban van. A férfit 150 milliárdos kötvénycsalással vádolják. A Narancs a bíróság közbenjárásával tudott csak eljutni Tarsolyhoz, az ügyészség első körben nem engedélyezte az interjút.

Az interjúban Tarsoly – a bíróság előtt tett vallomásához hasonlóan – ártatlanságát hangoztatja, annyit ismer csak az ellene felhozott vádakból, hogy bizonyos jelentéstételi kötelezettségeket mulasztottak el a felügyelettel szemben. Tagadja, hogy fiktív kötvényeket bocsátottak volna ki – vagy ha igen, akkor neki ahhoz nem volt köze, mert operatív szinten nem is vett részt a cég irányításában –, vagy hogy készpénzeket vett volna fel cégének házipénztárából. A fő érve az, hogy bármikor eltüntethette volna a pénzt, mégsem tette:

„Bármikor, egy gombnyomással el tudtam volna utalni több milliárdnyi osztalékot Liechtensteinbe, ez nem merül föl senkiben? Oda aztán mehetett volna utána az MNB vagy az ügyészség.”

De a mentegetőzésen túl rengeteg érdekes dolgot mond a Quaestor-vezér. Elmondja például saját verzióját arról, mi történt tavaly március 9.-én és előtte a hétvégén. (Ezt az eseménysort részletesen végigvettük a Quaestor-cikksorozatünk harmadik részének elején.)

„Szombat délelőtt kértem egy bizonyos segítséget, és kaptam egy ígéretet a megfelelő helyről: amennyiben hétfőn bemegyek Windisch alelnök úrhoz és elmondok neki őszintén mindent, valamint bizonyos dolgoknak eleget teszünk, akkor az ügyfelek érdekében segíteni fognak és a Quaestor-csoport megmarad.”

Ez a megfelelő helyről kapott bizonyos ígéret talán megmagyarázza azt is, miért döntött végül úgy Tarsoly, hogy mindent bevall a felügyeletnek. Igaz, a hétvégi, csőd előtti nagy iratmegsemmisítésről azt állítja, ezt egyes beosztottjai önszorgalomból csinálhatták.

Az interjúban Tarsoly több ponton is ellentmond annak, amit a felügyelet munkatársai a nyomozóknak mondtak tanúvallomásaikban. Tarsoly például azt állítja, hogy Windisch nem akarta március 9-én jegyzőkönyvezni Tarsoly vallomását – „hogy akkor ezt most mindenképp le akarjuk jegyzőkönyvezni? Nem jön vissza holnap?”, mondta neki állítólag –, és ő ragaszkodott ehhez. Ehhez képest Windisch éppen az ellenkezőjét állítja tanúvallomásában.

Tarsoly elmondta, a Buda-Cashen és a Hungárián is segített volna, mivel cégének 10-20, illetve 7 milliárd forint szabad likviditása volt. A Hungária ügyében még egyeztetett is a felügyelet vezetőivel március 5-én, állítja (erről a felügyelet vezetői nem számoltak be tanúvallomásaikban). Tarsoly arról is beszélt, hogy Orbán Kossuth rádiónak adott interjúja, ahol arról beszélt, hogy mikor kattan már a brókerek kezén a bilincs, hozzájárult a bedőlés előtti ügyfélrohamhoz.

Említi Tarsoly Orbán új szomszédját, Tiborcz István kvázi üzlettársát és Mészáros Lőrinc luxusyacht-szomszédját, a szaúdi milliárdos Ghaith Pharaont. Tarsoly azt mondja, vele egyeztetett a Duna City eladásával kapcsolatban, és a Külügyminisztérium hozta őt: „2015 elején a Külügyminisztérium hozott is egy Ghaith Pharaon nevű szaúd-arábiai befektetőt tárgyalni. A Buddha Bárban volt egy nagy ebéd, ahol bemutattak neki és a titkárának, aztán én is meghívtam őket ebédelni.” De keveselte a Pharaon által felajánlott összeget. Nem sokkal később már húzták is le a rolót a Quaestornál.

Szóba kerül az interjúban Mikuska Zoltán is, aki Polt Péter legfőbb ügyész vőjelöltje. Róla azt mondja Tarsoly: „Mikuska Zoltán beosztása valóban személyi titkár volt, de ő kizárólag a sportszakmai ügyekkel foglalkozott. (...) Mikuskának semmi köze nem volt a Quaestor-csoport menedzseléséhez, így természetes, hogy az ügyészség vele nem foglalkozott. Sem rálátása, sem képesítése nem volt ahhoz, hogy belefolyjon a Quaestor ügyeibe, hiszen ő jogász, aki az államigazgatásból érkezett.”

További részletek a holnapi Magyar Narancsban, aki pedig olvasna még többet a Quaestor-ügyről, itt egy folyamatban lévő cikksorozat: