Ők kérték ezt a termet! – suttogta határozottan egy hölgy az Angyalföld közepén lévő József Attila Művelődési Ház tömött termében, ahová annyira nem lehetett beférni, hogy közel annyian rekedtek a folyosón, mint ahányan bent szorongtak. Közben a terem végében Spiró György író alig hallhatóan összesített: csak két sajtóhibát talált Lengyel László most megjelent könyvében, az Angyal karddal címűben, amelyben 1988 és 2016 között megjelent újságcikkeit gyűjtötte össze.

A suttogó hölgyet biztatták, szóljon közbe bátrabban, a művelődési ház egyik vezetője lehetett, és ugyan nem volt több szabad terem, de egy első emeleti folyosót fel tudott ajánlani.

Mindenki fogta az összecsukható székét, és a könyvbemutató közönsége átfáradt a felső szintre. Vitte a székét Patai Mihály, a Bankszövetség mostani elnöke, ment utána Surányi György volt jegybankelnök (1990-91, 1995-2001), széket cipelt Kovács Árpád (Állami Számvevőszék elnöke 1997 – 2009, Költségvetési Tanács elnöke 2012 óta), Nagy Zoltán (a GVH elnöke 1998 – 2010), az egykori politikusok közül például Kuncze Gábor, Magyar Bálint, Kósáné Kovács Magda, a most is politikusok közül Fodor Gábor és Szigetvári Viktor, ment fel Lévay Mikós alkotmánybíró (2007 – 2016), Mester Ákos a 168 óra idén leköszönt főszerkesztője, Tamás Ervin a Népszabadság volt főszerkesztő-helyettese, felment Várszegi Asztrik pannonhalmi főapát is, aki Spiró mellett a könyvbemutató másik szónoka volt, és még sokan mások. Hoztak mikrofont is.

Lengyel László a 90-es években különösen, de a 2000-es évek elején is az egyik legkomolyabban vett publicista volt, a rendszerváltás előtti reformértelmiség fontos ideológusa és szervezője, aki ugyan megmaradt a tudományos munkánál, de mindig sokat beszélgetett az országot vezető politikusokkal, akik aztán vagy hallgattak rá, vagy nem. Sokan és sokat adtak a véleményére egy olyan közelmúltban, amiről maga mondta hétfő este, hogy már letűnt:

„Most fordul elő 25 év után először, hogy nincs hova írni. Nincs se rovatom, se újságom. A magamfajta értelmiségi a mai Magyarországon ilyen helyzetben van.”

Spiró arra biztatta, hogy tegyen úgy, mint Fülep Lajos. Én nem tudtam, hogy kicsoda Fülep Lajos, nem lehet véletlen, hogy Spiró vele jött, Lengyel is telerakja irodalmi idézetekkel és utalásokkal a cikkeit, az egész rendezvényt átlengte az „amikor számítottunk, akkor még a tudás is számított” hangulata. Azóta megnéztem, Fülep Lajos művészettörténész, lelkész és filozófus volt (1885 – 1970), Ady Endre, Lukács György és Balázs Béla haverja, és amikor éppen be volt tiltva, akkor sétálás közben tanított, mint a peripatetikusok, ahogy Spiró mondta, elejtve ismét egy kultúrtörténeti utalást, de a Lükeionról pont tanultam egyszer valamit, úgyhogy ezt én sem fejtem itt ki, hogy micsoda.

Várszegi Asztrik először szerette volna azt mondani, hogy Lengyel cikkei egy őszi tarka csokor ebben az új kötetben, de aztán pontosított, hogy ez biopszia a társadalom beteg testéből, így kevésbé hangzik szépen, de igazabb. „Az értelmiségi nyugtalanság lüktet benne, keresi az igazságot, de mindig elégedetlen a megvalósulással” – mondta a cikkekről a főapát. Akiről egyébként a kötet egyik utolsó cikke szól, idén januárban írta neki Lengyel a 70. születésnapjára, a végén elképzeli, ahogy Várszegi bort tölt az öreg Ferencnek (a szentre gondol vagy a pápára? nem világos, de én a szentre tippelek) és Jézusnak is, utóbbi a hátát melengeti, a cikkben Lengyel idézi Esterházyt, Kosztolányit, Radnótit, Jeremiás prófétát a Bibliából, pedig csak alig 4 oldal az egész.

Lengyel idézte Tamás Gáspár Miklóst (illetve Gazsit), aki azt mondta róla, hogy ő egy egy fordított Cassandra, mert sosem lesz igaza, viszont mindig hallgatnak rá. Mondta, hogy nem látta jönni azt, ami a világban jött, „a Brexitet sem hittem, Trumpot se hittem, erre most itt állok, és Donald Trump vigyorog”. Megjegyezte, hogy nem is kellene sok embert begyűjtenie a mostani hatalomnak, hogy végképp semmi se legyen, Törökországban megcsinálták, itt is megcsinálhatják. "Egy lépésre vagyunk tőle."

Morfondírozott: „Lehet, hogy én vagyok az őrült? Miért kell hinnem abban, hogy 2x2 = 4? Sokszor, sokan akarták korábban is már, hogy 5 legyen, és most is hatalmon vannak, itt is, Törökországban is, a Fehér Házban is. Miért ne lehetne egy népszavazással eldönteni, hogy a Nap forog a Föld körül? Hülye túlképzett értelmiségi! Miért olvas? Égesse el a saját könyveit, és aztán a polcon lévőket is!” – mondott sötét jóslatot.

Várszegi figyelmeztette, hogy a próféta sorsa néha az, hogy megkövezik. Spiró méltatta, hogy cikkei erkölcsi útmutatások, Lengyel pedig elismerte, hogy olyasmik, bár menet közben nem annak szánta.

Spiró szerint e válogatás fontos forrása lesz a közeljövő kutatóinak, rekonstruálhatják majd, hogy „a fényes elmék ilyen tudatállapotban vergődtek” akkoriban.

A könyv a Hadiállapot című cikkel kezdődik, amit Grósz Károly fehér terroros beszéde ihletett, és ami ugyan csak egy álom elbeszélése, de Lengyel azt mondta, hogy így is sokan elhitték, hogy tényleg hadiállapotot hirdettek ki. Az utolsó idén szeptemberi, és van benne egy ilyen mondat: „Magyarországon 2010 óta került értelem és tudás, hordozóikkal együtt, a megvetés szemétdombjára.”