Összesen 3 barátságos tekintetű néni, 1 maga elé dermedő, zömök bácsi és 8-9 újságíró várja, hogy délután 5-öt üssön az óra, és megkezdődjön Mészáros Lőrinc gázszerelő, futballakadémiai elnök, médiatulajdonos, élelmiszeripari befektető, építési vállalkozó, és persze felcsúti polgármester éves közmeghallgatása a helyi faluházban.

Közmeghallgatást minden évben kell tartson az önkormányzat, és hogy kötelező a kör, az látszik Mészáros ábrázatán is. Feketébe borulva, jó 15 perccel idő előtt érkezik, levakarja magáról a jobbikos N1 tévé riporterét - "tegyen fel majd Pesten kérdéseket" - és morózusan foglalja el helyét a dobogón közepén.

Hétre duzzad a felcsúti nénik száma, de a testületből így is majdnem annyian jöttek el, mint a faluból összesen.

Mészárost kicsit meghökkenti az újságíró-falulakó arány, monoton, motyogó hangon kezdi az év értékelését: 510 milliós bevétel, 220 milliós készpénzkészlet és rengeteg önerő.

Nyomasztóan kong az üres faluház, és olyan gyászos tekintettel hallgatja a testület a vezetőt, mintha most jelentené be, hogy januárra végleg kihal a település. Pedig lesz itt dőzs jövőre is: folytatódik a járdafelújítási program, Csákvári úton körforgalom, új iskola, bővülő bölcsöde, LED-es közvilágítás, és önerő, ameddig a szem ellát.

Mészáros első hirtelen húzásával azt állítja, 50-60 ezer ember látogatta meg a felcsúti kisvasutat, a stadiont és az alcsúti arborétumot az idén. Ez a délutánnak ezen a pontján még egy erős mondásnak tűnik, de annyira lassan vánszorog az idő a faluteremben, hogy az újságírók közt sem ver hullámokat.

A polgármester Kati nénit szólítja, aki hálásan köszöni az önzetlen segítséget, az odafigyelést a testületnek. Ő a helyi nyugdíjas közösség tagjaként járja a Felcsútot, "és mondhatom, sokan üzenik, köszönjük ezt az élhető falut".

Laci bácsi is csak néhány hiányosságra tudja felhívni a figyelmet, de kiderül, hogy vízelvezető árkok gazosodásáról és a szemétdobálásról néhány rendetlen helyi tehet. Az elnyűhetetlen Kati néni tesz újabb vallomást: szomorú, amiért ilyen kevesen jöttek el

"bizonyára a rossz idő oka, és hát elégedett mindenki, egyszerűen túl kevés a gond".

(Morajló egyetértés.) Mészárost nem hatja meg a bók, a végére annyira búval baszottnak látszik, hogy teljesen képtelenségnek tűnik, hogy nyilatkozzon. De ahogy araszol kifelé, az utat övező újságíróknak sikerül lassítani a sodrást - Plankó lecsap, a polgármester az előtérben megreked, a Hír TV jó pillanatban mögkerülve rásegít, és Mészáros máris farkasszemet néz a kamerákkal, majd beletörődve válaszolni kezd.

Ekkor kezdődik az estének az a része, amit írott szavakkal nem, de még mozgóképpel is nehéz átadni:

link Forrás

Mészáros enerváltan indít ("JÓ televíziót szeretnék"), de 1-2 perc után megdöbbentő átalakulásnak vagyunk szemtanúi. Miközben záporoznak egymás után a kérdések, egy ponton, akárcsak Kati néni felszólalásakor, mintha újra belassulna az idő: Mészáros pedig válaszról válaszra érez rá, hogy igazából nincs neki itt nagyon veszíteni valója.

Mediaworks? Köze nincs hozzá. Fényűzés yachton? Pihenni mindenkinek van joga. Hogy mennyi az annyi? Van amikor kevés, van amikor elég, van amikor sok. 225 milliárd? Sosem számolta össze. Ja, és az építőparban így is szar év volt.

Nincs olyan, hogy rossz válasz, mindegyikre csak egy újabb kulturált kérdés érkezik, - és ahogy ez a felismerés körvonalazódni kezd, a nemzet gázosa meglazítja a nyakkendőt; csibészesen, már-már kacarászva kanyarog a kérdések között, és képtelen hibázni.

A válaszoktól lezsibbadt újságírók gépszíjon gyártják a kérdéseket, de Mészároson már nincs fogás. Megrészegülve filozofikus utakra téved, és arról kezd el lamentálni, hogy

• az élet néha szélsőséges dolgokat hoz,
• a szerencse forgandó,
• egyszer fenn, egyszer lenn,
• bárkivel bármi megtörténhet,
• és legalább egymást közt mondjuk ki végre, mindenki a maga sikerének a kovácsa!
  

"Ez bárki legyen, tehát mindenki, tehát kell hozzá, hogy valamire vigye. Vagy valamire ne vigye. Ahhoz is kell ám nagyon sok minden."

A jobbikos tévé nem bírja tovább, csomagol, és távozik, Mészárosnak pedig hasonló csillogást látni a szemében, mint amit talán Lázár Jánoséban láttunk valamikor még tavaly, az első kormányinfók során. Azt a bizsergető csillogást, hogy úgysem lehet olyat mondani, amitől tényleg megremegne a plafon. Hisz ezek csak szavak.

Mészáros győz, de lovagként teszi ezt. Miután mindenkit lefegyverzett, és visszatér a faluterembe kabátjáért, a maradék néhány leharcolt, de kitartó újságíróval odabenn kötetlen beszélgetésbe elegyedik. És végre regélni kezd. Fociról például. Sajnálkozva meséli, hogy nem tudott közösen nyaralni végül Leo Messivel horvát villájában, és

hiába hívta meg idén a Barcelona elnöke az El Clasicóra, fontosabb dolga akadt,

így ismét elmaradt a nagy találkozás. Mindeközben Felcsúton se minden fenékig tejfel, mert a nyugati nagycsapatok nem viszik az ifiket, inkább a balkánon portyáznak, ezért is vette meg magának új büszkeségét, az eszéki NK Osijek csapatát.

Simicskáról kérdezem, akivel az imént állította, hogy jóban van. Hülyeség, mondja, hogy 2014 előtt az építőiparban kardoskodó Mészáros&Mészáros Kft.-nek konfliktusa lett volna a Pancho Aréna építése során a Közgéppel, ahogy írtam anno.

"Lajossal jól lehetett együtt dolgozni, kár, hogy már nem indul közbeszerzéseken."

Nem vállalna kormányzati pozíciót, mondja még, sőt valószínűleg a polgármesterségért sem indul el a következő ciklusban, mindezt már kicsit "megettem már a kenyerem javát" hangulatban. De érezhetően jól esik neki, hogy emberi hangon beszélgethet az újságírókkal - értékes tapasztalat ez, pont most, hogy épp tévét kezd el üzemeltetni.

Különben is, sokat köszönhet az újságíróknak. Még tavaly év elején azt olvasta valahol, hogy Mészáros Lőrinc megvette a bicskei Szekér Csárda panziót. Ez nem volt igaz, de legalább megtudta, hogy eladó. Megtetszett neki az ötlet, úgyhogy gyorsan meg is vette tényleg.