2017 májusában utoljára lépnek porondra a Ringling Bros. and Barnum & Bailey Circus artistái és állatai. Ez azonban nem csak egy társulat vége lesz, hanem talán egy évszázados műfaj halála is. Nagyon úgy tűnik, hogy a 21. században a cirkusz, legalábbis az a cirkusz, amit eddig ismertünk, nem életképes.

Az amerikai sajtó a Ringling megszűnése kapcsán azért temeti a műfajt, mert - ahogy a Washington Post cikke megjegyzi - a Ringling 146 éves működése alatt gyakorlatilag A Cirkusz volt az amerikaiak számára. A hosszú nevű társulat egyik felét az a P. T. Barnum alapította, akit a teljes amerikai showbusiness egyik szülőatyjának szokás tartani. Vállalkozása 1919-ben egyesült a Ringling-testvérek cirkuszával, a társulat azóta működik és turnézik ezen a néven.

A Ringling 1956-ig klasszikus vándorcirkuszként működött, amely városról városra vitte magával és állította fel hatalmas sátrát. Azóta viszont csak a társulat utazik, fellépéseik helyszínét, a sportcsarnokokat és stadionokat pedig egyszerűen kibérlik. Ez az üzleti modell hosszú évtizedeken át rendkívül sikeres is volt, a Ringling amerikaiak generációival tudta elhitetni szlogenjét: The Greatest Show on Earth.

Pechükre viszont a 20. század végére megváltozott az emberek ízlése, és az előadások főszereplőinek, az idomított vadállatoknak a jóléte is egyre többeket kezdett érdekelni.

A Ringling - több szempontból is - legnagyobb sztárjai az elefántok voltak, így nem meglepő, hogy a legnagyobb figyelem rájuk irányult. 1998-ban meghalt Kenny, a cirkusz egyik 3 éves elefántja, és hamarosan kiderült, hogy szerencsétlen ormányosnak közvetlenül a halála előtt betegen is dolgoznia kellett. Ekkortól kezdve az állatvédő szervezetek gyakorlatilag utaztak a Ringlingre.

A cég egészen 2016-ig kitartott, amikor végül valamennyi elefántjukat nyugdíjba küldték. Az állatvédők ennek nagyon örültek, majd azonnal folytatták kampányukat a társulat többi állatának, különösen a nagymacskáknak a felszabadításáért.

Megoszlanak a vélemények azzal kapcsolatban, hogy a Ringling valójában mennyire bánt rosszul vagy jól az állataival. Valószínűleg jobban, mint azok az amerikai cirkuszok, amelyek nem álltak folyamatos megfigyelés alatt, és akkor a világban máshol működő zugtársulatokról még nem is esett szó. Az viszont kétségtelen, hogy a vadállatok maguktól nem nagyon szoktak tűzkarikán átugrani és a mancsukkal tányérokat pörgetni, és állatokat természetellenes viselkedésre ösztökélni bizony nem szép dolog.

„A Ringling jegyeladásai már egy ideje csökkentek, de az elefántok kivezetése után drámai lett a zuhanás. Ez, valamint a folyamatosan emelkedő költségek együttesen fenntarthatatlanná tették cégünk számára a cirkusz működtetését”

- ezt az a Kenneth Feld nyilatkozta, akinek cége, a számtalan élő showt színpadra állító Feld Entertainment 1967 óta üzemelteti a Ringlinget.

Az állatvédők küzdelme komoly érvágást jelentett a cirkuszosoknak, de ez magában még talán nem lett volna elég a Ringling bedöntéséhez és az egész műfaj jövőjének megkérdőjelezéséhez. Az egyéb lehetséges okokat a közgazdasági témákkal foglalkozó Marginal Revolution blog szedte össze:

• Ma már olcsóbb az embereket elutaztatni egy látvános előadás helyszínére, mint a látványos előadást a lakóhelyükre.
  
• A gyerekeknek elég az izgalom, amit a közösségi média nyújt.
  
• A cirkuszi munka nagyon kemény, egyre nehezebb fellépőket toborozni. [A blog nem említi, de sok cirkuszi artistának gyerekkorától kedzve olyan edzéseken kell átesnie, amiket sokan az állatkínzáshoz hasonló megpróbáltatásnak tartanak.]
  
• A cirkuszi előadások elég unalmasak, a látványos részekből összevágott összefoglalókat meg lehet nézni a Youtube-on is.
  
• Ma a világ jó része nem tűri a nők és a testi fogyatékossággal élő emberek [például törpék] lealacsonyítását, kellékként kezelését.
  

„Próbáljanak meg egy 3-4 éves gyereket 12 percig ülve tartani” - mondta keserűen Kenneth Feld a Ringling 12 perces tigrisszámára utalva. Nyilvánvaló, hogy 2017-ben 12 perc alatt legalább három Youtube-videót meg lehet nézni.

Pedig Feldék sokat tudnak az izgalmas élő showműsorokról. Cégük több rendkívül sikeres utazó showt állít színpadra, többek közt a Budapesten is járt Disney on Ice-t is. Ezeknek a közönsége és a bevételei nem forognak veszélyben, ami azt jelzi, hogy igenis le lehet kötni kisgyerekeket akár 12 percnél hosszabb ideig is, csak nem a másfél évszázadon át sikeres cirkuszi modellel.

A Ringling a cirkusziparnak évtizedeken át mutatta az utat, és minden esély megvan arra, hogy bezárásával is előfutára legyen a műfaj jövőjének. Ha nekik, a jómódú amerikai piacon nem sikerült tovább működtetniük ezt a modellt, a világ többi társulata is nagy bajban lehet. Erre utal az a kétségbeesett segélykiáltásnak is beillő sajtóközlemény is, amelyet hétfőn a szakma magyar képviselői írtak:

„A Fővárosi Nagycirkusz, az Artistaművészek Szakszervezete, valamint a Baross Imre Artistaképző Intézet tanárai és diákjai döbbenten fogadták a hírt, miszerint a világ első, több évszázados múltra visszatekintő, legtradicionálisabb klasszikus cirkusza, a Ringling Bros. and Barnum & Bailey Circus bezárja kapuit.

A bejelentés a végtelen szomorúságon túl egyben vészharang is! Ahol nem tudják időben megújítani, korunkhoz frissíteni az előadó-művészet e varázslatos ágát – az emberi teljesítőképesség határait feszegető, az ember által létrehozható csoda művészetét –; ahol a közösség, a kulturális kormányzat nem támogatja ezt a művészeti ágat; ahol nem segíti kiváló oktatás, szakképzés s teljes életpályamodell a szakmai fejlődést, ott nincs mese, bezár, megszűnik ez az évszázados hagyományokkal bíró művészeti ág.

A hír felemelt mutatóujj itt, Európa közepén: vigyázzuk, figyeljük, őrizzük azt a felbecsülhetetlen értéket, amely nekünk van! Előre a cirkuszművészet megújítása, fejlesztése, újragondolása és az értékek továbbvitele útján!”

A magyar állam talán még előránt egy életpályamodellt a cilinderből.