• Az elnök ellen alkotmányos vádeljárás folyik.
  
• Az ügyészség letartóztatná a Samsung valódi vezérét, a cselekvőképtelen Li Kunhi fiát, Jay Y. Lee-t.
  
• Az utcákon százezrek tüntetnek a korrupció miatt.
  
• Dél-Koreában, ahol a korrupció a rendszer alapja.
  
• Mindez azért, mert az elnök eredetileg ennek a korrupt rendszernek a felszámolását ígérte. A rendszer egésze megingott.
  

Pak Jungszu, a dél-koreai elnök, Pak Kunhje ügyében eljáró különleges ügyész január 15-én a Samsung elnökhelyettesének letartóztatását kezdeményezte. Jay Y. Lee nem szimplán elnökhelyettese a vállalatóriásnak, hanem a 2014-es szívrohama óta cselekvőképtelen Li Kunhi egyetlen fia és örökösjelöltje is egyben.

Bár végül csütörtökön a bíróság első körben elutasította Lee letartóztatását, az ügyész döntése így is mérföldkő. Olyan, amit nehéz magyar kontextusban értelmezni. A Samsung a dél-koreai gazdaságban játszott szerepéhez fogható cég nincs Magyarországon. Ez az egy vállalatcsoport önmagában megtermeli az ország exportjának ötödét. És nem valami harmadik világbeli banánköztársaságban, hanem az Egyesült Államok hatodik legnagyobb kereskedelmi partnerénél.

Bár az elemzők szerint az ifjabb Lee letartóztatása rövid távon nem igazán befolyásolja a jellemzően önálló menedzserek irányította cégcsoport működését, a hosszútávú stratégiai döntések meghozatalát már béníthatja. Ennek pedig végső soron az egész dél-koreai gazdaságra jelentős hatása lehet.

Milliós ajándékok az elnök bizalmasának

A vád szerint Lee az elmúlt években arra utasította a Samsung leányvállalatait, hogy összesen 43 milliárd wont, cirka 10,5 milliárd forintot utaljanak át Pak Kunhje elnök bizalmasának, Csoj Szunszilnek és két alapítványának, a papíron a koreai kultúrát és sportot promótáló Mi-R-nek és a K-Sportnak.

A kultúra és a sport támogatása akár nemes gesztusnak is tűnhetne, ha nem esett volna időben nagyon közel egy másik, sorsfordító döntéshez. Lee apja szívrohama óta próbálta átvenni a Samsung cégbirodalom vezetését, de ennek feltétele volt két társult vállalat egyesülése. Ezt azonban a cégek nagyrészvényesei hónapokig sikerrel gátolták, mígnem Mun Hjanpjo, a sorsdöntő szavazatokat birtokló állami nyugdíjalap vezetője váratlanul támogatásáról nem biztosította Leet.

Egy héttel a fordulat után Lee meghívást kapott Pak Gun-hje elnöktől, aki ezen a személyes találkozón kérte Leet Csoj alapítványainak támogatására. Lee nem aprózta el. A Samsung hamarosan 5 milliárd forintot utalt az alapítványokna, és, biztos ami biztos, még 1,8 milliárdot a dél-koreai díjlovaglók támogatására. Csoj lánya díjlovagló, versenylovát is a Samsung pénzéből vették.

De nemcsak a lovát, hanem németországi házát, sőt, még a kutyái ruhácskáit is ebből a támogatásból fizették, ahogy a zsebpénzét is, amiből Európában élhetett.

Ez ugyan távolról, de még egészen közelről nézve is korrupciónak tűnhet, az érintettek tagadják az összefüggést. De nem is ez a szokatlan, hanem az, hogy ebbe a korrupciós botrányba kivételesen a regnáló elnök és a dél-koreai gazdaság egyik legjelentősebb figurája is belebukhat.

Ahol a korrupció a norma

Félreértés ne essék, Dél-Koreában az kicsit sem szokatlan, ha egy elnök korrupciós botrányba keveredik. 1987 óta hat elnököt választottak Dél-Koreában, közülük öt is korrupciós botrányok közepette távozott ötéves uralma végén. De míg korábban csak az elnökök családtagjait érték vádak, most maga Pak Kunhje áll a botrány középpontjában.

Ahogy abban sincs semmi szokatlan, ha egy cégvezető ellen eljárás indul. Lee apját például kétszer is elítélték, legutóbb 2009-ben. Igaz, valódi büntetést egyik esetben se kapott, és az elnöki kegyelmek miatt még a priuszát is törölték.

Dél-Koreában ugyanis a korrupció nem kivétel, hanem maga a norma. A dél-koreai gazdaság legfontosabb szereplői a csejbolok, a családi tulajdonban lévő vállalatkonglomerátumok, amik azért nőhettek ekkorára, mert a mindenkori politikai vezetés kedvező adótörvényekkel és olcsó energiával támogatta fejlődésüket, cserébe az anyagi támogatásért, amit a cégek adtak nekik.

A modelt, ami Dél-Koreát éhező agrárállamból a világ egyik leggazdagabb ipari nagyhatalmává tette, Pak apja, Dél-Korea első katonai diktátora találta ki. Pak Csanghi 1963-tól 1979-es meggyilkolásáig tartó uralma alatt a dél-koreai gazdaság szárnyalt. Ezért a mai napig sok rajongója van, annak ellenére is, hogy diktatúrája idején fizikailag is megsemmisítették a másként gondolkodókat. Sokak szerint lánya is csak az ő máig tartó népszerűségének köszönheti választási győzelmét, mert amúgy még párttársai sem tartották a legokosabbnak. A kampányában, ahol rendszerint egy kis jegyzetfüzetből próbálta felolvasni a mondandóját, egyszer mindenkit meglepve bejelentette, hogy lemond az elnökségről. Valójában parlamenti képviselőheléyről akart ekkor lemondani.

Bár Dél-Korea 1987-ben békés átmenettel szakított a diktatúrával, a diktatúra gazdasági modellje a mai napig él.

Ez alapján már-már felfoghatatlan, ami most történik.

Felbőszült az Isten

No nem az, hogy koreaiak százezrei tiltakoznak. A tiltakozás csak a korrupcióhoz mérhető nemzeti sport az országban. Olyan sport, amit a koreaiak tökélyre fejlesztettek. A koreai tüntetéskultúrában teljesen normálisnak számít, ha valaki tiltakozásból levágja egy ujját, lefejezett kutyák fejével pakolja körbe magát, középületeket gyújt fel, harakirit követ el, vagy szimplán letolt gatyával vonul fel-alá Szöul utcáin azután, hogy a fociválogatott a megkent-megvett bírók segítsége ellenére nem jut döntőbe a hazai rendezésű világbajnokságon. És ne feledkezzünk el kedvenceimről, a koreaiak érzelmeit sértő országok zászlóit felfalókról sem.

A Nobel-békedíjas exelnök, Kim Dedzsung szavajárása szerint Koreában "a nép az Isten". De nem ám a puhány, elsőszülött fiát bűneinkért feláldozó újszövetségi, hanem a haragtartó, bosszúszomjas ószövetségi. Egy olyan Isten, amit az elnöknek tisztelnie kell.

Pak ebből a szempontból jól kezdett. Fő kampányígérete pont az apja által kiépített korrupt gazdasági rendszer felszámolása volt. Az ígéretét hitelesítette, hogy apját és anyját is meggyilkolták. Vagyis család hiányában nem élhetett a dél-koreai elnökök hagyományos módszerével.

Ehelyett inkább új szintre emelte a korrupciót, amelynek részben az őt szülei halála után, fiatal felnőttként befogadó, Csoj Szunszil apja által alapított, a sámánizmust keresztényi elemekkel vegyítő szekta, részben pedig önmaga lett. Magyarán, a korrupt rendszer felszámolása helyett részben önmagát tette meg a korrupt rendszer haszonélvezőjének.

Ez pedig komoly törést okozott az addig olajozottan működő gépezetben, aminek ezidáig a sajtó is része volt, része kellett legyen. A sajtó feletti ellenőrzést megkönnyítette, hogy a két legnagyobb, közszolgálati hírtelevízió vezetőit személyesen az elnök nevezheti ki, a magántelevíziók sugárzási engedélyét pedig bármikor megvonhatja a kormány, a sajtó egésze pedig nagyban függ a hirdetési piac két legnagyobb szereplőjétől, az államtól és a csejboloktól.

A mostani botrány kirobbanásakor még úgy tűnt, hogy hamar vége lesz a sztorinak. A Szegje Ilbo napilap már 2014-ben beszámolt egy titkosszolgálati dokumentumról, ami befolyással való üzérkedéssel gyanúsította Csojt és családját. Pak elnök keményen kikelt a szivárogtatás ellen, a lap kiadóját elnökének kirúgására kényszerítette. A hatóságok pedig a dokumentumban felvetett bűncselekmények vizsgálata helyett a Szegje újságíróit kezdték vizsgálni hírnévrontás gyanújával. Az adóhivatal is rájuk szállt.

Az irat kiszivárogtatásával vádolt rendőr, akit szintén Csojnak hívnak, megölte magát. "Idefigyeljetek, újságírók! Létezésetek egyetlen oka és értelme az emberek joga arra, hogy tudjanak a történésekről. Tegyétek a dolgotokat!" - írta búcsúlevelében.