Hogyan lehet dolgokat titokban feljuttatni az űrbe?

Leginkább sehogy.

Egyelőre nincs más módszer, mint kigördíteni egy jókora rakétát az indítóállásba, és sok tűz, füst és hang kíséretében, jó látványosan pályára állítani, ami az orrában van, legyen az tányérostévé-szolgáltató, vagy szupertitkos kémműhold. Erre egyelőre nincs más recept, és nem is nagyon próbálja senki eltitkolni egy-egy rakétaindítás tényét. Több űrsikló-küldetés is zajlott a nyolcvanas években, amikről a mai napig annyit tudni csak, hogy az űrhajósok valamilyen hírszerzési műholdat vittek fel magukkal. A pontos részletek viszont évtizedekre titkosítva vannak: a hetvenes években alkalmazott kémműholdak anyagait is csak néhány éve oldották fel.

Van azonban néhány alapvető információ, amit ki lehet azért deríteni róluk, például hogy milyen pályán keringenek, és ennek megfelelően, mikor kell arra számítani, hogy éppen a tarkónkat bámulják a légkörön túlról (itt van például egy tracker oldal, itt meg megy másik). Hivatalos szervek és lelkes amatőrök is követnek mindenféle műholdakat, radarral vagy egyszerűen kamerákkal és távcsövekkel. Akár kémműholdakat is - a visszavert napfénynek meglehetősen nehéz megálljt parancsolni, az észlelésekből pedig aztán számolható is a pálya a Föld körül.

Akkor hogyan lehet eldugni egyet?

Itt jön be a képbe a január 7-én felküldött műhold. A SpaceX a Northrop Grumman által gyártott, Zuma nevű műholdat állította pályára, elvileg. A közvetítés a start után megmutatta a rakéta első fokozatának leválását, majd annak visszatértét a felszínre, elvégre azok látványos események, de onnantól néma csend következett.

Aztán beindult a pusmogás. A második rakétafokozat másfél keringés után visszazuhant az óceánba, a terveknek megfelelően. Ezt megerősíti, hogy Afrikából többen is látták, ahogy a fokozat a visszatérés előtt kiereszti a maradék üzemanyagát (ami normális eljárás). Az amerikai légierő követőrendszere, ami minden kisebb-nagyobb dolgot igyekszik katalogizálni és nyomon követni a Föld körüli űrben, bejegyezte az új delikvenst, de tényleges adatokat nem adott közre. Mások sem találták meg a Zumát.

Így nézett ki a kieresztett üzemanyag egy repülőről nézve:

This is the image taken by Dutch pilot Peter Horstink, from his aircraft over Khartoum near 3:15 UT, 2h 15m after launch.
This is probably the Falcon 9 venting fuel.#Zuma pic.twitter.com/EEsl7e1sQP

— Dr Marco Langbroek (@Marco_Langbroek) 2018. január 8.

Névtelen források máris sikertelen küldetést és teljes kudarcot emlegettek.

Másnap a SpaceX közölte, hogy az ő részükről, ami a kívánt pálya elérését jelentette, minden tökéletesen zajlott. A műholdat gyártó Northrop Grumman a titoktartásra hivatkozva nem mondott semmit. A Pentagon nem mondott semmit. Az NRO, a műholdas hírszerzésért felelős hivatal, közölte, hogy nekik eleve semmi közük a Zumához. Senki nem volt hajlandó mondani semmit, még annyit sem, hogy sikeres volt-e a start, vagy sem, vizsgálnak-e egyáltalán valamit, vagy sem. Az sem derült ki, egyáltalán ki felelős a műholdért. A Pentagon? A CIA? Vagy?

Ami azért kissé a szokásosnál is paranoidabb hozzáállás. Elvégre, ha a műhold elégett a légkörben, semmi titkos információt nem adnának közre azzal, hogy ezt elismerik.

A The Drive magazin két szerzője, Tyler Rogoway és Joseph Trevithick szerint nagyon más megvilágításba kerül azonban a dolog,

ha feltételezzük, hogy a Zuma nem zuhant le, hanem pontosan azt csinálja, amit elvárnak tőle:

lenyomozhatatlan műholdként kering odafent. Ebben az esetben a teljes hallgatás és a kiszivárogtatott infó az állítólagos kudarcról egyszerű fedősztorivá válik, hiszen ki keresne az égen egy lezuhant műholdat? És mire bárki észbe kapna, a Zuma már olyan mértékben módosíthatta a pályáját a start utáni első körökhöz képest, hogy esélytelen újra a nyomára bukkanni. És így már lehetetlen előrejelezni, mikor ér például ellenséges területek fölé, megfigyeléseket végezni, vagy mondjuk becélozni anti-műhold rakétával.

A titkosított műholdak gondolata egyébként egyáltalán nem új, az amerikaiak már a kilencvenes években is kísérleteztek ilyesmivel. 1990-ben az Atlantis űrsikló állította pályára az első MISTY kódjelű műholdat. Csakhogy hamarosan több, hasonló pályán keringő objektum is megjelent ott, ahol korábban az Atlantis járt. Darabokra tört volna a kémműhold? Sokkal valószínűbb, hogy vele együtt egy csokor szép, radarfényes "csalit" is pályára állítottak, hogy összezavarják a műholdkövetőket, főleg az oroszokat. Bő fél évvel később egy francia amatőr ki is szúrt egy azonosítatlan műholdat hasonló, de jóval magasabb pályán, ami akár lehetett a MISTY is. Egy héttel később aztán onnan is eltűnt.

Említettem már, hogy a Zuma esetében nem csak a műholdat, de, szokatlan módon, az azt a rakétához kapcsoló adaptert is a Northrop Grumman szállította? Az például kiváló helyet biztosíthatott hasonló csalik bevetésére is. Maga a Zuma pedig akár a repülőgépek anti-radar bevonatát és szögletes geometriáját is követheti, csökkentve a saját radarképét. De vannak más módszerek is "láthatatlanná" tenni egy műholdat, például egy kúp alakúra felfújt lufi az űr felé tudja szórni az utána kutató radarhullámokat és lézerfényt.

És hogy mi értelme van az egésznek? Az csak egy dolog, hogy egy előrejelezhetetlen kémműhold elől nem lehet elbújni.

De az űr maga is hadszíntérré kezd válni.

A szovjetek már a hetvenes években gépágyút szereltek az űrállomásaikra, hátha egy-egy imperialista műhold túl közel merészkedne. A kínaiak néhány éve tesztként lelőttek egy műholdat az égből. 2014-ben az oroszok egy kísérleti műholdja a megfigyelők szeme láttára addig manőverezett, amíg újra, és gyakorlatilag méterekre megközelítette azt a rakétafokozatot, ami hónapokkal korábban felvitte. Ha azt meg tudta, akkor egy másik, nem feltétlen baráti műholdhoz is oda tudna manőverezni. És az amerikaiak X-37B miniűrsiklója sem malmozással töltötte azt a néhány évet, amit eddig az űrben repült. Ilyen körülmények között lopakodó műholdakat kifejleszteni nem lehetőség, hanem szükségszerűség.

Hihetően hangzik, ugye? Elvégre a Zuma tényleges sorsán kívül minden más a leírtakból tényeken alapul. Ettől még lehet, hogy a titokzatos műhold tényleg megsemmisült, és maradványai valahol az Indiai-óceán mélyén fekszenek. De az is lehet, hogy megbújik odakint, az űr sötétjében. (The Drive/The Warzone, nyitókép: a Zumát vivő Falcon-9 (forrás: AP))