Sajnos úgy tűnik, a parlagfű elleni hatékony védekezéshez idén nem volt elégséges módszer önmagában a júniusi jogszabály-változás, mely szerint már egy tő parlagfű is alap a büntetésre az ingatlantulajdonossal szemben. Az is kellene ugyanis a pollenkoncentráció csökkentéséhez, hogy ha már nem is irtjuk, de legalább ne termesszük nagyüzemi módszerekkel ezt a kedves növényt. De termesztjük. Az alábbi képeket tegnap lőttem Bodmér község mellett, Budapesttől kb. 50 kilométerre.

A csodaszép táblát bejelentettem a hivatalos bejelentőrendszerben, bár természetesen ennek semmi értelme, hiszen az egész országot be lehetne jelenteni. A rendszer működik: már kaptam SMS-t. Korábbi tapasztalataim alapján legfeljebb hetek kérdése, hogy esetleg tényleg kimenjen ide egy munkagép, és egy kaszálással helyet csináljon a következő parlagfű-nemzedéknek. Itt, ebben a táblában. A többi sok tízezer gazos hektáron persze virulhat tovább a gyom boldogan.

Allergiások: ettől tüsszögtök elsősorban, nem a szomszéd néni/bácsi kertjében a fűnyíró alatt elférő pár centis tőtől. Márpedig a szántókon mára hihetetlen mértékben elterjedt parlagfű ellen nemigen van reális védekezési lehetőség. Az egyszikűvel bevetett táblákon még csak-csak lehet(ne) szelektív gyomirtóval permetezni, de a kétszikűek között a tenyészidőben nem nagyon van erre megoldás. A szántók, tarlók újra és újrakaszálásának költsége pedig többe kerülne éves szinten, mint a termények előállításához szükséges gépmunka, nem beszélve az ezzel járó extra gázolaj-szükséglettel, amit szintén nem valami szerencsés elégetni ezekben az üvegházhatásos időkben.

Szóval szerintem kitűzhetjük a fehér zászlót, Magyarországon győzött a parlagfű. Próbáljuk meg élvezni a szimptómákat, az államnak meg szóljunk, hogy nyugodtan törölje a törvények közül a parlagfűvel kapcsolatos szankciókat. Úgyse jók semmire, csak arra, hogy még egy paragrafus kriminalizálja gyakorlatilag az össze hazai kertes ingatlan-tulajdonost.