A dudálás szervezői: Nem nemzet az, amelyik megtagadja az utolsó ágyat a haldoklóktól

Három ellenzéki politikus szervezésében a kijárási korlátozás idején is vannak kormány-ellenes akciók Budapesten, a hétfőnként rendezett Clark Ádám téri dudálások, "hogy a Várban is meghallják" szlogennel. Szél Bernadett és Hadházy Ákos független parlamenti képviselőket, és Donáth Annát, a Momentum EP-képviselőjét kérdeztük, hogy miért hívják most már egy hónapja a Lánchídhoz az autósokat.

Hétfő délután lesz a negyedik alkalom, hogy dudálást szerveznek a Lánchíd budai hídfőjénél lévő körforgalomba, tiltakozásul a kormány járványkezelési módszerei ellen. Jogilag ez minek tekinthető, tüntetés ez egyáltalán?

Hadházy Ákos: Ez véleménynyilvánítás, amit még járvány idején is szabad megtenni. Tüntetni nem szabad, hiszen kijárási korlátozás van érvényben Budapesten. Azt kértük, hogy aki amúgy is megy éppen valahova, például jön munkából hazafelé, vagy vásárolni ment, az kanyarodjon 5 órakor a Clark Ádám térre, és nyilvánítson véleményt. Mutassuk meg, hogy nem nézzük némán azokat az intézkedéseket, amelyek leginkább ámokfutásnak nevezhetők.

Mit tartanak ámokfutásnak?

Hadházy Ákos: Amikor megfogalmazódott bennem, hogy valamit csinálni kell, akkor elsősorban a Kásler-terv, vagyis a kórházak kiürítése volt az ok. Ez egy egészen bizarr és irracionális döntés volt. Nem nemzet, nem társadalom az, amelyik megtagadja az utolsó morfint, az utolsó ágyat a haldoklóktól. Vannak ilyen esetek, és olyan halálesetekről is tudunk, amelyek azért történtek, mert nem engedtek be súlyos betegeket kórházakba.

Leginkább ezért indítottam ezt el, és ha a 36 ezer ágy felszabadításáról szóló kormányrendeletet visszavonnák, esetleg a minisztert is menesztenék, akkor már nem volt hiába.

Ezen felül is olyan sok irracionális rendelkezés van, hogy még felsorolni is nehéz, és azokról is fontos véleményt nyilvánítani. Hogy csak a három nagy területet említsem: az egészségügyi, a szociális és a gazdasági téren érdemes figyelni, hogy mit csinál, vagy éppen mit nem csinál a kormány.

Donáth Anna: Ilyen járvány idején különleges mechanizmusokra van szükség, rettentő gyorsan kell dönteni bizonyos helyzetekben, ezt senki sem kérdőjelezi meg. Európa sok országában kaptak extra felhatalmazásokat a kormányok. Magyarországon sem a felhatalmazási törvény létével van a gond, hanem azzal, hogy tíz év alatt leépítették a jogállamiságot, és erre jött még rá időbeli korlát nélkül a törvény. Ennek a veszélyeire kötelességünk rávilágítani.

Ilyenkor a legkönnyebb megérteni, hogy miért fontos tíz körömmel ragaszkodnunk a demokráciához. Az emberek pont most, amikor be vannak zárva, akkor értik meg legjobban, hogy mit jelent az, hogy a szabadságjogaikat korlátozzák. A rabszolgatörvény elleni tüntetésen is azt kértük, hogy legyetek hangosak, mutassátok meg, nem vagytok egyedül, és nem értetek egyet. Mert amíg csak a négy fal között hőbörög az ember, addig semmi sem fog megváltozni. Most nem szabad tömegesen az utcára menni, de amikor ezrek életét veszélyeztető, az emberi méltóságot sértő döntéseket hoznak, akkor az a minimum, hogy megnyomunk egy dudát.

Szél Bernadett: Egy válság mindig egy kormányzat hosszú távú megmérettetése is. Az Orbán-kormány nem fektetett pénzt az egészségügybe, az oktatásba, a szociális szférába, és most látszik, hogy éppen ezekre volna a legnagyobb szükség. Úgyhogy ez az igazság pillanata most. A egészségügyért felelős miniszter láthatatlan, a szociális ügyeknek nincs is gazdája, a munkaügyet pedig ide-oda passzolják, most éppen az innovációs miniszterhez került. Orbán Viktor van, meg egy Operatív Törzs, de nincs szakmai menedzsmentje a válságnak.

Ráadásul olyan az egész, mint a Fidesz kormányzás tíz éve: iszonyatosan átláthatatlan. Nincs világos vonalvezetés, nem tudjuk, hogy mit miért csinálnak. Amikor közel kerültem ahhoz, hogy megtudjuk, miért rendelték el a krónikus betegek hazaküldését, akkor megváltoztatták közérdekű adatigénylés szabályait, elvették a hozzáférésünket az információkhoz, hiszen most már három hónapig is visszatarthatnak közérdekű adatokat.

A propaganda szintjén próbálják menedzselni ezt a válságot. Végtelenül felháborító, hogy tolják a pénzt a plakátkampányba, miközben iszonyatos mindennapi problémák vannak. Pest megye kettes választókörzetében én viszek maszkot a háziorvosoknak és a fogorvosoknak, mert nincsen nekik. Az újraindított egészségügyről szóló utasítások is teljesen zavarosak.

Kezdeményeztem egy otthonápolási intézkedéscsomagot, amivel segítséget lehetett volna nyújtani azoknak, akiknek hazaküldték az ápolásra szoruló családtagjaikat, de ezzel sem történt semmi. Felháborító, hogy Mészáros Lőrincet azonnal kimentették a Mátrai Erőmű megvásárlásával adófizetői pénzből, meg rendelkezéseket hoztak a szállodái érdekében, és közben naponta kapok leveleket emberektől, akik hiába keresnek munkát. Arra nem voltak képesek, hogy 9 hónapra emeljék az álláskeresési támogatást. Ez jól mutatja, hogy mennyire érdekli az Orbán-kormányt, hogy mi van a néppel.

Ahhoz az érveléshez mit szólnak, hogy talán nehéz követni, hogy mit miért tesz a kormány, de közben sok európai országban jóval többen fertőződtek meg, és a miniszterelnök megígérte, hogy mindenkinek lesz valamilyen munkája. Tehát a háttérben megy a válságkezelés, csak a kulisszák mögött történik.

Hadházy Ákos: Azt látjuk, hogy a legfontosabb stratégia a titkolózás. Felelős járványvédelmet, valódi tájékoztatást akarunk, nem propagandával kell megoldani a járványt.

Induljunk ki például az ép ésszel nehezen felfogható kórházkisöprésből. Mindegy, hogy a 36 ezer felszabadított ágyból hány volt üres, hiszen azért voltak üresek, mert már hetek óta nem engedtek be új betegegeket. Egy ilyen mértékű kisöprésnek két indoka lehet.

Lehet, hogy így akarják meglépni az ágyszámok általános csökkentését, csakhogy azt hosszabb távon, nagyon tervezetten volna csak szabad. Hallottam már orvosok és ápolók elbocsájtásáról, ami erre a szándékra utal.

Vagy szándékosan el akarják engedni a járványt, mert vannak erre utaló jelek is. Emlékeztetnék mindenkit március 13-ra, amikor a miniszterelnök reggel azt mondta, hogy szó sem lehet az iskolák bezárásáról. Napközben egyre többen jeleztük, hogy nem visszük be hétfőn a gyerekeinket, és ez estére megváltoztatta a miniszterelnök véleményét, de az eredeti szándéka nem ez volt. Más jelek is arra utalnak, mintha azt akarták volna, hogy menjen végig a járvány, gyorsan legyünk rajta túl, csak minél hamarabb induljon be a gazdaság. Volt olyan időszak például, amikor a maszkhasználatról akarták az embereket lebeszélni, és a kormányzati politikusok a mai napig nem viselnek maszkot a szerepléseikkor. Nagyon nagy baj lenne, ha tényleg ez volna a döntések mögött, hiszen minden tudományos érv az ellen van, hogy szabadon engedjük a járványt. A gazdaság egyébként azt is megsínylené.

Van egy olyan elmélet is, hogy azért ürítették ki gyorsan a kórházakat, mert éppen azokban terjedt a leggyorsabban a vírus. Ez nem lehet reális?

Hadházy Ákos: Minden országban veszélyeztetettek a kórházak, de ezt sehol sem úgy oldották meg, hogy elküldték a betegeket. Van ennek racionális megoldása is: el kell különíteni bizonyos kórházakat csak a vírusos esetek fogadására, illetve le kell tesztelni a betegeket. Ilyen mértékű kiürítést, mint ami itt történt, nem indokolhat a járványveszély. Ha mégis ez az ok, akkor az beismerése annak, hogy nem tudták a járványt megfogni.

Térjünk vissza arra, hogy nem lehet-e, hogy komolyan dolgozik a kormány, csak keveset beszél róla.

Szél Bernadett: Azt sem tudjuk, hogy mikor kezdődött a járvány Magyarországon, mert a kormány egy iráni diákokat szerepeltető propagandagépezetet indított be az elején. A bizalomvesztés már ott megtörtént, hiszen egy xenofób kampánnyal kezdtek beszélni az egészről. A migráns-kártyát nem akarták elengedni, úgyhogy az egészet rárakták olyan diákokra, akik egyébként a magyar kormány által életre hívott ösztöndíjjal tanultak itt.

Azok az országok tudnak sikeresen védekezni, ahol bizalom van. Egy normális helyen az emberek kapnak információkat, megértik hogy mit mért kell tenniük, és ezért betartják a szabályokat.

A legnagyobb probléma, ami mutatja, hogy nem történnek meg a szükséges lépések, hogy kihagyták a válságkezelés egyik nagyon fontos, teljes fázisát. Azt, amikor pénzt kellett volna az embereknek juttatni.

Dupla családi pótlékot kellett volna adni a gyerekeket nevelőknek, és dupla bért az egészségügyi és szociális dolgozóknak, és rendezni kellett volna azok helyzetét, akiknek otthon kellett maradniuk a gyerekeikkel. Teljesen lehetetlen helyzetek keletkeztek: volt, aki megpróbált egészségesen táppénzre menni; volt aki fizetés nélküli szabadságra kényszerült, vagy ki kellett vennie az összes rendes szabadságát. A miniszterelnök javaslata annyi volt, hogy ne a nagyszülőkre bízzuk a gyerekeinket. Ennyit mondott, ahelyett, hogy bejelentette volna, hogy milyen támogatást élvezhet az a szülő, akinek otthon kell maradnia a gyerekével.

A bértámogatás is csak nagyon szűk részét érte el a cégeknek. Annyira rossz volt az első változat, hogy egyszerre támadták a kormányt a szakszervezetek és a gyáriparosok is, azért ez egy elég érdekes fejlemény volt.

Donáth Anna: Ha a kérdés arra is vonatkozott, hogy van-e amit jól csináltak, akkor igen, van olyan is, de azt nem önszántukból tették. Ezek olyan lépések, amikről a választópolgárok és az ellenzék már az előtt mondta, hogy szükséges lenne, mint ahogy bevezették.

Azért nem ütötte meg a járvány jobban Magyarországot, mert sokkal hamarabb lezárult az élet itthon, minthogy berobbant volna, és ez azért történhetett, mert a külföldről jövő információkat nem lehetett megállítani. Hiába mondta a kormány az elején, hogy járvány csak Kínában van, amikor rengeteg ember értesült arról, hogy valójában mi történik a világban. Az iskolákat időben lezártuk, a kijárási korlátozások időben elkezdődtek, borzasztó gyorsan átállt sok munkahely a home office-ra. Sem egészségügyi, sem gazdasági téren nem csinált semmit a kormány, de a korai zárás sokat számíthatott.

A záráshoz hozzájárulhatott, hogy a lakosság spontán elkezdte korlátozni önmagát, például sorra zártak be az irodák, és nem akarták a szülők iskolába engedni a gyerekeiket?

Hadházy Ákos: Még egyszer emlékeztetek, március 13-án reggel a kormányfő azt mondta, hogy szó nincs arról, hogy az iskolákat bezárják, de a magyar emberek estére ezt mégis kikényszerítették. A következő hétfőn nem rendeltek még el a kijárási korlátozást, hanem az emberek saját magukat korlátozták. 27-én hozták csak meg a korlátozásról szóló rendeletet, de addigra nagyon sokan, vendéglősök és boltosok, maguktól bezártak. És még 27-én is azt ígérték, hogy a következő szerdán újabb döntéseket jelentenek be, ám ez sem történt meg. Valószínűleg a felméréseik ezt túl rizikósnak mutatták, és ezért egy elképesztő húzással inkább a polgármesterekre bízták, hogy akarnak-e szigorítást. De közben a polgármesterek nem kaptak a kormánytól adatokat a járványról, hogy megalapozottan dönthessenek.

Donáth Anna: Ez a kormányzat mindent méret, a társadalom reakcióit folyamatosan figyelik, és ennek megfelelő kommunikációs kormányzás folyik. Erről szól a maszkok és lélegeztetőgépek beszerzéséről szóló állandó kommunikáció is, ami mellett mindegy, hogy tényleg vannak-e megfelelő eszközök az országban. Minden nap elmondják, hogy hány maszk érkezett, hogy az emberek nyugodjanak meg, gondolják azt, hogy a kormány tényleg cselekszik. Annyi lélegeztetőgép lesz, amennyi ember nincs is, ezt kommunikálják, és ettől sok ember biztonságban érzi magát, függetlenül a saját tapasztalataitól. Ezek a kommunikációs eszközök egyelőre hatásosak, és ha nem robban be a járvány, vagy nem lesz vészes a gazdasági visszaesés, akkor át is vészelheti csak kommunikációval ezt az egészet a kormány.

Szerintem orosz rulettet játszanak a magyar társadalommal, mert ők se tudhatják, hogy mekkora lesz az egészségügyi, gazdasági és szociális válság, de látnak rá esélyt, hogy nem lesz nagyon súlyos a helyzet. Ha így lesz, akkor duplán nyernek, mert megspórolták a cselekvést, és mondhatják, hogy az ellenzéknek nem volt igaza. A legkiszolgáltatottabbak életét kockáztatják, hátha elég csak kommunikációs szinten kezelni a járványt. Szemben a valódi lépésekre áldozó országok kormányaival, akik nem kockáztatnak ekkorát.

Hadházy Ákos: Az a baj, hogy egy járvány nem olyan, mint egy migrációs krízis. A propagandával nem az a baj, hogy túlélheti vele a kormány a válságot, hanem az, hogy visszaüthet. Ha sikeresen elhitetik azt a hazugságot, hogy mi vagyunk a legjobbak Európában, akkor jóval lazábban veszik az emberek a védekezést. Tegnap elmentem egy hipermarketbe, ahol elvben végre maszkot kellene használni, de az emberek fele nem viselte, vagy a nyakára csúsztatta.

Az, hogy nálunk 400 halott van, míg Szlovákiában csak 40, mindent elmond arról, hogy tényleg Európa élvonalában vagyunk-e a járvány kezelését illetően. Ki lehet számolni a tudományos cikkek alapján, hogy ilyen arányok mellett nálunk 10-15 ezer aktív fertőzöttnek kell lennie, ami eddig százezer magyarországi fertőzöttet jelenthet összesen. Valószínűleg nem állunk jobban, mint Ausztria, sőt annyiban még rosszabbul is állunk, hogy ott lefelé mennek a számok, nálunk pedig még nem.

Szél Bernadett: A propagandára még visszatérnék. A hétfői közlönyben jelent meg, hogy három részletben 72 milliárd forintot átcsoportosítanak a járvány miatt, és ebből 15 milliárd propagandára megy.

A járványmenedzsmentet propagandával helyettesítik, és így a sors kezében vagyunk mindannyian.

Visszatérve a lánchídi akcióhoz, azt jól értettem, hogy Szél Bernadettel szemben az elmúlt két alkalommal szabálysértési eljárást indítottak a rendőrök?

Szél Bernadett: Három alkalommal volt eddig ilyen véleménynyilvánítás a Clark Ádám téren, és elsőre semmilyen rendőri fellépés sem történt. A másodikon elvben szabálysértési eljárást indítottak ellenem dudálás miatt, pedig a KRESZ a két alkalom között nem változott. A harmadik alkalommal azt mondták, hogy a gyülekezési tilalom megsértése miatt indítanak eljárást, mire mondtam, hogy nem gyülekezem, hiszen a saját autómban ülök, és Bach Máté passiójának dudákra írt változatát játszom a magnóból. Szóval elvben kétszer is feljelentettek, de egyikről sem kaptam még semmilyen papírt sem. Miközben Hadházy Ákosnak nem mondták helyben a múlt héten, hogy feljelentették, viszont ő már kapott papírt róla. Olyan ez, mint az egész válságmenedzsment, tiszta káosz.

El akarják venni a kedvünket a kezdeményezéstől, hogy ne csináljunk semmit, hanem szépen maradjunk csöndben. Nem elég, hogy van egy megbolondult köztévénk, ahol elképesztő dolgokat mondanak rólunk, hanem már a dudaszó is fáj nekik. Orbán csendet akar, legyen mindenki otthon, és legyen elég annyi, hogy megmondta, mindenkinek lesz majd lélegeztetőgépe.

Ezekkel az akciókkal leteszteltük a rendszert. Engem meglepett, hogy milyen karhatalmi erőket mozgattak meg dudáló emberek és pár biciklista miatt, és sokaknak nyithatja fel a szemét, hogy már itt tartunk, hogy dudálni sem lehet.

Az egyik visszatérő kommunikációs vonala volt az elmúlt heteknek, hogy a nyugati politikusok, és az ottani sajtó nagyon negatívan számolt be a felhatalmazási törvényről, és aztán a magyar kormányzati politikusok gúnyosan mutogatták, hogy nem is zárt be a parlament. EP-képviselőként keveredett olyan helyzetbe, hogy magyarázkodnia kellett, hogy akkor mégis mi történik Magyarországon?

Donáth Anna: Tényleg betelt a pohár Európában. EP-képviselők és nemzeti parlamenti képviselők mondják azt, hogy elég volt abból, ami Magyarországon megy, és hogy az adóeuróikból nem akarják tovább finanszírozni a magyarországi korrupciót.

Naponta jelennek meg véleménycikkek a legnívósabb európai lapokban, tele indulattal. .A főbb vonalak egyértelműek, de kis részletek néha tényleg elcsúsznak, és erre ugrik az Orbán-kormány.

Ezért mondtuk kezdettől fogva, hogy ne a felhatalmazási törvényen rugózzanak, mert az szó szerint nem megy szembe az EU-s jogokkal, annál sokkal okosabb jogászok írták. A baj az, hogy a törvényben hivatkozott fékek a rendszerben kiüresedtek az elmúlt tíz évben, és ezért probléma, hogy még csak időbeli korlátozás sincsen a törvényben.

Nekünk EP-képviselőknek az a dolgunk, hogy bemutassuk, hogy mi történik Magyarországon. Mostanra nagyon figyelnek ránk, és megértették, hogy ez nem Magyarországról szól, hanem a magyar kormányról és Európa egészéről. Olyan intézkedések mellé állítjuk egyre nagyobb sikerrel az európai politikusokat, amelyekkel nem a magyar lakosságot, hanem a kormányt büntethetik, hogy a magyar kormány megértse, hogy az európai értékek nem csak díszként szerepelnek a lisszaboni szerződés második cikkelyében.

A véleménynyilvánítási akciók kezdeményezőjeként elégedett az eddigi részvétellel, a hatásával? Meddig lehet ezt még folytatni?

Hadházy Ákos: Abszolút elégedett vagyok. A legutóbb fél órával hamarabb ott voltam, és a téren akkor még alig jártak autók. Aztán 5 órától varázsütésre minden irányból bedugult a forgalom, annyian jöttek hirtelen, pedig nem köröztek az emberek, hanem folyamatosan érkeztek és mentek, eldudálni a véleményüket. Nem véletlen, hogy ez zavarja a kormányt, és ránk küldték a második alkalomtól a rendőröket.

Szerencsére nem arról van szó, hogy elvittek embereket, és eleve csak a megjelentek kis részét tudták megállítani a rendőrök. Hála Istennek rengeteg adomány érkezett, amiből ki tudjuk fizetni a büntetését annak, aki a helyszínen elfogadta, hogy szabálysértést követett el. Akik pedig nem fogadták el, azoknak jogi segítséget tudunk nyújtani.

Meddig tartson? Az lenne a jó, ha végigcsinálnánk, és nem hagynánk abba. Nyilván változhatnak a véleménynyilvánítás eszközei, ha a kijárási korlátozást Budapesten is visszavonják, de hogy ezt valamilyen formában fenn kell tartani, az biztos.