Post Mortem: Megint nem lett rendes magyar horrorfilmünk
2021 október 28., 19:03
Egy karácsonyi ajándékvásárlás naplója
Oké, szóval november végén tettem két szilveszteri előfogadalmat (persze ez az előző szilveszterkor is eszembe juthatott volna, de ki az, aki a karácsony elmúltával már a következő karácsonyi ajándékvásárláson gondolkodik?)
Na szóval, a két előfogadalmam:
1. Nem fogok a városban ezerféle üzletbe rohangálni karácsonyi ajándékért.
2. Megpróbálom teljesen kiiktatni a stresszfaktort, és a bevásárlást úgy csinálni, hogy közben jól is érzem magam. JELSZÓ: NO STRESS
Hosszas elemzések (minimum 5 perc offline és 5 perc online gondolkodás) után arra jutottam, hogy valószínűleg a Westend a legalkalmasabb hely erre, mert egyrészt ott nincs olyan ajándék, amit ne kaphatnék meg, másrészt a bevásárlást barátnős programokkal is higíthatom, hogy ne hisztizzek be a végére, ami a karácsonyi ajándékvásárlásnál gyakran előfordul.
Egy csendes csütörtöki napot választottam ki erre a célra, szabadnapot vettem ki, és két barátnőmmel is megbeszéltem, hogy találkozunk a Westendben. 12.30-kor Katával, 16.00-kor Annával. A kettő között pedig MINDEN karácsonyi ajándékot be kell szereznem a családomnak és a barátaimnak is.
Nem hazudok: nulla elképzeléssel és ötlettel léptem be a Westend -1. szintjére, de abban bíztam, hogy a különböző sétányokon és utcákon haladva (amiknek sosem tudom megjegyezni a nevét, ezért különösen izgalmas, amikor valaki azt mondja, hogy a Deák Ferenc sétányon találkozzunk) majd megszáll az ihlet. Csak ránézek 1-1 üzletre, és tudom, mi kell. Ezt szaknyelven úgy mondják, IMPULZUS VÁSÁRLÁS, na ezt fogom én ma csinálni, ami megtetszik, megveszem, nem agyalom túl.
Ajándék no. 1
Van egy furcsa szenvedély ebben az országban (és valószínűleg más országokban is) a LEGO iránt. Nem csak a gyerekekben, de a felnőttekben is. A LEGO úgy nyomta le a Puzzle-t és a makettezést, mintha soha nem is léteztek volna. Ezért gondoltam, hogy nem lehet rossz ajándék a LEGO bárki is kapja azt, így az első utam a LEGO BIRODALOMBA vezetett.
Én nem vagyok oda a LEGO-ért amúgy, utoljára gyerekkoromban játszottam vele, akkor meg még nem voltak ilyen menő figurák hozzá, csak az alap téglák meg a sárga bábuk, amiknél az volt a nagy szám, ha rá tudtál rakni egy baseball-sapkát. De itt, a Westendben 10.15-kor egy új világ nyílt meg, amikor megláttam ezt:
Kevés dolog tud a karácsonnyal kapcsolatban annyira lázba hozni, mint a HOME ALONE, béna magyar címén Reszkessetek betörők! És ekkor ott áll, a teljes ház LEGO-ból. Minden van benne, ami a filmben is. Lehet Buzz szobájában rombolni, szívatni a betörőket, MINDENT.
Sajnos megvenni túl drága, és egyébként is magamnak akarnám. El is fordulok tőle, ne is lássam, de ekkor meglátok egy több mint egy méter hosszú Titanic legót. Ez még drágább, mint a Home alone legó, teljesen érthető módon, ezért végül egy Taj Mahal legót veszek apámnak, aki mindig arról álmodozott, hogy oda eljusson, bár sosem derült ki, hogy miért.
Az ajándék megszerzésére fordított idő: 15 perc
Hangulat: felvillanyozott
Fáradtság: sehol
Ajándék no. 2
Anyám mindig azt szokta mondani, hogy a karácsony nem telhet el könyv nélkül. Ezt valójában úgy érti, hogy mindig kell, hogy legyen a karácsonyfa alatt könyv, ezért bemegyek az egyik könyvesboltba. Téblábolok a sorok között, sok könyv érdekel, de fogalmam sincs, hogy anyámat mi érdekli. El is szégyellem magam. Miért nem tudom, hogy anyám miket olvas?
Aztán végül meglátom ezt, és arra gondolok:
Anyám fél évvel ezelőtt beújított egy kutyát, amit egyfajta kapuzárási pánikként értelmezett az egész család. Nem hiszek az olyan relatív fogalmakban, mint a JÓ és a ROSSZ, de kijelenthetem, hogy az a kutya kifejezetten ROSSZ. Nemhogy az alapvető parancsok nincsenek meg neki, mint például az ül meg a fekszik, de komoly gondok vannak a neugrálj, neugass, nelopjkajátazasztalról parancsokkal is.
Már látom magam előtt, hogy december 24-én délelőtt kiszállok a ház előtt a kocsiból, kiöltözve a karácsonyi ebédhez, majd a következő pillanatban a kutya rám ugrik és pillanatok alatt sáros tappancsnyomok díszítik a kabátomat, anyám meg rohan a Vanishért.
Miközben ezt végiggondolom már a pénztárnál állok sorban kezemben a 101 kutyatrükkel.
Az ajándék megszerzésére fordított idő: 20 perc
Hangulat: a sáros kabát gondolatára enyhe nyűgösség
Fáradtság: még bírom
Ajándék no. 3
A bátyámmal minden évben bugyuta, vicces vagy creepy ajándékot adunk egymásnak ezzel is lázadva a túl komolyan vett ajándékozás és a kapitalizmus ellen. Céltalanul sétáltam a Westend alagsorában, amikor egyszer csak ott lógott a kirakat előtt a tökéletes ajándék:
Elégedetten konstatáltam, hogy ez az ajándék ráadásul nem is MEANINGLESS, mert burkolt utalás anyám kedvenc mondatára is: Mikor jön a gyerek?
Az ajándék megszerzésére fordított idő: 3 perc
Hangulat: oké
Fáradtság: alakul
A hisztis fáradtságot megelőzve beültem abba a kávézóba, ahol megkérdezik a nevedet, amikor kéred a kávét.
Azt mindig is tudtam, hogy az emberek nem csak vásárolgatni járnak a Westendbe, hanem közösségi térként is használják, de arra nem számítottam, hogy a nevedet megkérdező kávézó egy szakítás helyszíne is lehet. Kajakra a tőlem kettővel arrébb lévő asztalnál ült egy fiatal srác és egy lány, angolul beszélgettek és éppen szakítottak. A lány csalfa volt, mint megtudtam.
Addig hallgattam a párkapcsolati drámát (szerentém leszögezni, hogy ez nem hallgatózás, ugyanis olyan hangosan beszéltek, hogy bárki hallhatta), hogy kiderült 5 perc múlva a karácsonyfánál kell lennem, ahova a találkozót beszéltük meg Katával.
Persze Kata késett, én meg a kék SAMSUNG-fát szemlélve azon gondolkodtam, hogy milyen királyak a kék karácsonyi díszek, és vajon náluk 20 éve miért piros a fa?
Ezeket mind hozni fogod a moziba? - kérdezte Kata gyakorlatilag köszönés nélkül kicsit lesajnálóan, mire szemlesütve annyit mondtam: nem. Kiderült, hogy pont, ahol álltunk, onnan kb 4 méterre van egy csomagmegrőző, ami első ránézésre olyan fancynek tűnt, hogy majdnem visszafordultam a folyosón, mondván, hogy tuti nem fizetek 1000 forintot azért, hogy lerajam a csomagjaimat. De Katán rajta volt a szemüvege, és kiszúrta, hogy igazából csak 300 forint.
Kata a horrorfilmek nagy rajongója, és én vagyok az egyetlen barátja, aki rettegés helyett közömbösséggel viseltetik a horrorfilmek iránt, ezért mindig nekem kell vele elmenni az aktuális újat megnézni. Hiába próbáltam rávenni, hogy inkább nézzünk valami karácsonyit vagy legalább a Gucci-házat, ragaszkodott a Post Mortemhez, amiről egyébként egy kollégám is írt kritikát.
A popcorn jó volt, a film alapötlete nem volt rossz, de nem lesznek este rémálmaim.
Ajándék no. 4
Miután elváltunk Katával igyekeztem a horrorfilm világából visszarántani magam a karácsonyi hangulatba, ami nem ment könnyen, pedig már csak két ajándékot kellett megvennem.
Valahogy visszakeveredtem a legalsó szintre és bementem a kisállatboltba igazából nem tudnám megmondani, hogy miért. Az akváriumok előtt állva azon gondolkodtam, hogy Katának vannak halai és vajon örülne-e, ha vennék neki még egyet. Aztán elképzeltem, ahogy a nap hátralevő részét egy hallal egy zacskóban töltöm:
Én és a hal megvesszük az ajándék no. 5-öt.
Én és a hal beszaladunk a bankba, hogy új bankkártyát rendeljünk.
Én és a hal pisilünk.
Én és a hal felmegyünk Annával a tetőtérre a Winter Wonderlandbe, kürtöskalácsot eszünk, aztán korcsolyázunk, elesek a hallal együtt, kipukkan a zacskó, és a víz a hallal együtt kifolyik.
Inkább letettem a halról.
És egy malac mellett döntöttem. Jó, nem igazi malac.
Ajándék megszerzésére fordított idő: 25 perc
Hangulat: békés
Fáradtság: eloszlott
Ajándék no. 5
A legkönnyebb ajándékot a vásárlás végére tartogattam, arra számítva, hogy ezen a ponton már túl nyűgös és túl fáradt leszek ahhoz, hogy gondolkodjak. Anna Harry Potter-mániás (nem a kamu, egyszer olvasta a könyvet, aztán két hétig csíkos sálban járt típus, hanem az évek óta őrülten rajongó).
Minden évben Harry Potteres ajándékot veszek neki, ő is erre számít, és valószínűleg ki is akadna, ha egyszer egy Mickey egeres bögrét kapna tőlem.
Az elmúlt években viszont már sok mindent kilőttem: bögre, sál, párna, könyv, zokni, ágyneműhuzat, kulcstartó, sőt egyszer még egy varázspálcát is rendeltem neki az Ebay-ről.
Szerencsére a karácsony közeledtével mindig több Harry Potteres cuccot lehet kapni a boltokban, bár én sose lettem a film és a karácsony között olyan mély kapcsot, talán csak azt, hogy mindegyik filmben benne van a karácsony.
Szembe is jött a tökéletes ajándék:
Az ajándék megszerzésére fordított idő: 32 perc
Hangulat: fáradt
Fáradtság: fáradt
Annával sikerült egy igazi karácsonyi programot lebeszélni, hiszen adott volt a helyszín: felmentünk a Westend Tetőkertjébe. Ahol nyáron még fröccsöztünk és heverésztünk a fűben, ott most teljes ünnepi hangulat, kajás standok, jégpálya és egy karácsonyi körhinta is várt ránk. Hamar kiegyeztünk abban, hogy forralt borozni fogunk, főleg azért, mert irtó hideg volt. Az egész délutános ajándék küldetés után jól esett levegőt szívni, miközben átadhattuk magunkat az adventi örömöknek.
A forralt borral a kezünkben megálltunk a korcsolyapálya szélén, ő elmesélte az új Tinder-kalandját, én meg közben arra gondoltam, hogy vajon a korcsolyázás olyan-e, mint a biciklizés, hogy sosem felejted el?
Jelentem, nem: marha nagyot estem.
