A drogfutár című sorozatunk főszereplője, több mint tíz év után visszatért Budapestre. Közel négy évet ült perui börtönökben, volt szakács a Titicaca tó partján, és legutóbb még hajléktalan is Limában. 63 éves, most mindent újra kezd.

Több mint három év börtön, és a perui bürokrácia elképesztő útvesztőjének végigjárása után Gyurit szabadlábra helyezték. Most a dzsungelben van, és kürtöskalácsot süt.

Gyurit áthelyezik egy másik börtönbe. Színre lép Sócrates, a jótékony ügyvéd, aki sokkal cifrább eseteket is megoldott már. Csak sajnos Gyuri ítéletét ő sem találja. Sanyi bácsi kér még egy órát. Lehet jó vége a perui kalandnak?

Nők hetente kétszer járhattak a rabok közé. Tükrökkel felszerelt cellában szobáztattak, a szegényebbek meg egymás mellett csinálták. Gyuri a perui börtönben sütikkel próbálkozott. Aztán inkább a pókert választotta.

A börtönben egy teljhatalmú tanács irányította az életet. A főfőnök erősebb volt a börtönigazgatónál is. Adót szedtek, sötétzárkára vagy vesszőfutásra ítélték az ellenszegülőket, és ők ellenőrizték a drogkereskedelmet is. Gyuri ügyében kétszer is összehívták a tanácsot.

Nehezen. Ágyhoz sem volt könnyű jutni. Egy Jesús nevű főnök egyetlen matracot utalt ki az érkező magyarnak és románnak. Gyuri úgy érezte, hogy mindenki a nagy fehér fejét bámulja. "Bohóc voltam, egy malac."

Egy meztelen indiánt vernek a sötét börtönudvaron. Ez volt az első, amit Gyuri Sarita Colonián látott. Mire ideért, már barátja lett egy román haverja, és megismerte a litvánt, aki azért ült éhesen a hideg betonon, mert összenyálazta a nadrágját.

Folytatódik Gyuri története. Megint csirkét eszik, de most már a börtönben. Feltűnik Socrates és Marcsi. Kiderül, hogyan bukott le, és mit érzett egy székhez bilincselve.

Magyar drogfutárok a limai börtönben. Gigantikus riportsorozat a világ másik végéről, első rész. Gyuri és két kiló kokain a piros hátizsákban.