Kikerültünk a túlzottdeficit-eljárás alól. 2004 óta benne voltunk, amióta csak tagjai vagyunk az EU-nak.

A 14 órás hivatalos bejelentése előtt ezt twittelte ki Andor László, a magyar biztos: "Mai ülésén az Európai Bizottság Magyarország túlzottdeficit-eljárásának megszüntetését javasolja."

Magyar magyarázat: Hatalmas siker, ami eddig egyetlen kormánynak sem sikerült 9 év alatt, az most összejött. Brüsszel végül elismerte, hogy a magyar kormány jó úton jár.

Brüsszeli magyarázat: Hatalmas siker, végre a magyar kormány teljesítette a követelményeket. Budapest végre elismerte, hogy a kijelölt számoknak meg kell felelni.

Ki engedett akkor kinek?

A legunalmasabb, ám politikailag nagyon korrekt magyarázat szerint mindenki nagyon jól járt, és itt csak a dolgok rendes menete folyt. Magyarország az EU tagjaként (és így szabályainak egyik alkotójaként) megtalálta a módját, hogy a közös szempontoknak megfeleljen, és ettől mindenkinek jobb lesz: Magyarország stabilabb, és ettől Európa is az. Brüsszel célja nem a büntetés, hanem egy tagállam stabilitásának erősítése volt, Magyarország pedig nem fejet hajtott, hanem egyszerűen úgy tett, ahogy azt a közösség tagjaként mástól is elvárná.

Ennyire azonban nem cuki a helyzet. Egyrészt azért, mert a magyar kormány háborús retorikát húzott az eljárás körüli vitára, rendszeresen politikai elfogultsággal, kettős mércével vádolva Brüsszelt. Másrészt mert Brüsszel az elmúlt két évben tényleg kemény volt Magyarországgal szemben: miközben a magyar számok jobban alakultak mint valaha, éppen Magyarországot készült először megbüntetni túlzottdeficit-eljárás keretében tavaly (végül visszavonták a büntetést) .

Hogyan van akkor ez?

A megoldás az, hogy egészen izgalmas macska-egér játékot játszott egymással a magyar kormány és az Európai Bizottság.

A dolog lényege az volt, hogy Magyarország teljesítette a feladatot, de nem úgy, ahogy azt Brüsszel helyesnek tartotta.

Egy bútoros hasonlattal élve: Magyarország legyártotta a szekrényt, csak éppen összehajtogatott újságpapírt kellett csúsztatni az egyik lába alá, hogy ne billegjen. A magyar kormány azt mondta, lám, itt a szekrény. Brüsszel pedig azt, hogy ez össze fog dőlni, nem jó.

Matek és jóslás

A feladat az volt, hogy 3 százalék alá kellett vinni a költségvetési hiányt. Magyarországon ez 2011-ben +4,1% volt, vagyis egyenesen többlet jelentkezett, tavaly pedig -1,7, bőven a -3-as határ felett. Idénre a magyar kormány -2,7-et ígért, Brüsszel -3-at jósolt, ami pont határeset. A számok alapján már tavaly ki kellett volna kerülnünk az eljárás alól.

Ehhez képest tavaly februárban Brüsszel (a többletes év után!) ítélte Magyarországot 140 milliárd forintos büntetésre, amit csak akkor engedtek el, amikor a magyar kormány átvariálta a költségvetést.

Ez azért alakult így, mert a 2011-es többlet jórészt a magánnyugdíj-pénztárak államosításával volt lehetséges, amire Brüsszel azt mondta, hogy egyszeri bevétel nem számít, ez csak trükk. Úgy kell gazdálkodni, hogy rendszerszinten működjön az ország, annyit költsön amennyi a tényleges bevétele.

Azóta pedig az a problémája Brüsszelnek, hogy jórészt különadókkal rakta rendbe az egyensúlyt a kormány (bankadó, stb.), amit nem tartanak helyes útnak. Szerintük ezek hosszabb távon akadályozzák a fejlődést, nem így kell csinálni. Helyette a tömegközlekedés átalakítását, vagyonadót (pl. ingatlanadót), többkulcsos szja-t szoktak javasolni.

A magyar kormány úgy hozta a remek számokat, hogy a módszer egyáltalán nem követte a brüsszeli sorvezetőt (amit egyébként országspecifikus ajánlásoknak neveznek).

Innen jött a kettős mérce, nem leszünk gyarmat stb. magyar retorika. A magyar érv az volt, hogy a bizottság a megadóztatott multik mellett van. A bizottsági érv pedig az, hogyha bankadóval terhelt a pénzügyi szektor, akkor nem lesz hitel, és soha nem lesz fejlődés ebben az országban.

Miattad van, Brüsszel!

Közben a magyar kormány érdekes játékba kezdett kommunikációs szinten. Itthon a bankadóra és a többi szektoriális adóra azt mondta, hogy Brüsszel miatt van. Ők nem szednek ki minket az eljárás alól, tehát kivezetés helyett fenn kell őket tartani, sőt, a legutóbbi fenyegetés szerint akár növelni kell őket. Ez volt az érv a legújabb változat, a reklámadó bevezetésekor is.

Közben meg ugye Brüsszel pont azért tartotta fenn az eljárást, mert ezt a módszert nem tartotta helyesnek, nem látta, hogy egyszeri alkalmakon kívül így hogy lesz fenntartható a kicsi deficit.

A vita egyik jól jellemző mellékága, hogy a magyar kormány berakta az alaptörvénybe, hogy ha Brüsszel büntet, akkor külön adót lehessen kivetni ennek finanszírozására. Ez valószínűleg a telekomadóról szól, arról a szektoriális különadóról, amit a bizottság megtámadott az EU bíróságán, és ha Magyarország veszt, akkor kamatostul vissza kell fizetnie az innen jött pénzt. Brüsszel most kötelezettségszegési eljárást fontolgat ez ellen a szabály ellen. A „ti kergettetek bele” vs. „de mi nem ebbe akartunk belekergetni” vita ez, ami már 2010 ősze óta zajlik Budapest és Brüsszel között.

Végül kompromisszum

A legutóbb bejelentett magyar megszorítás 3 lépcsőjéből 2 Brüsszelnek is tetsző módszer. A minisztériumi zárolások (92 milliárd Ft!), az állami beruházások leállítása (stadionok, Kossuth tér) mind spórolósok, vagyis a kiadási oldalra koncentrál, és nem a bevételire. Az ilyeneket jobban szereti Brüsszel.

A 3. láb, a reklámadó viszont a különadók módszerét viszi tovább, de ebben az esetben ez a legkisebb léptékű, 10 milliárdot sem éri el a várható bevétel, ha tényleg bevezetik. (Varga Mihály kedden azt mondta az Inforádióban, hogy ha kivesznek az eljárás alól, akkor nem vezetik be.) Attól pedig nyilván frászt kaptak Brüsszelben, hogy Orbán Viktor jelezte, ha még ez is kevés lesz Brüsszelnek, akkor a többi különadót emeljük majd fel. Természetesen Brüsszel miatt, csak akkor, ha erre kényszerítenek. És innen kezdődhetett volna elölről a ki kit mibe kerget bele őrület.

Miért lett ez ekkora ügy?

A túlzottdeficit-eljárás sokáig nem nyomasztotta különösképpen az ezzel sújtott tagállamokat. Iskolai hasonlattal: olyan volt, mint az a néhány igazolatlan óra, ami miatt senkit sem csaptak ki, csak ott maradt a nyoma az osztálynaplóban.

Az egész rendszert azért vezették be eredetileg, hogy az euró stabil maradjon. Az eurózónára azért vonatkozott, hogy senki se adósodjon el, veszélyeztetve a közös pénz stabilitását. (Ez nagyon nem jött be.) A kint lévőkre pedig azért, mert az EU-s tagsági szerződés szerint minden országnak (kivéve Nagy-Britanniát és Dániát) kötelező bevezetnie az eurót, és erre kell törekedni. Belépni pedig akkor lehet, ha az infláció, a hiány és az államadósság bizonyos szint alatt marad stabilan. Ezek közül a hiánycélra koncentrál leginkább Brüsszel, mert ez függ leginkább az egyes kormányok éves teljesítményétől. Ezt a legkönnyebb számon kérni.

Az ügy az euróválság elhatalmasodása óta lett izgalmas. Brüsszel egyre-másra hozza a szabályokat, amivel komolyan ki lehet kényszeríteni a spórolási szabályokat. Így jutottunk el odáig, hogy most már a 3 százalékos hiányt nem tartókat 2011 óta világosabb szabályrendszer szerint lehet büntetni. Az eurózóna tagjainak pénzt kell befizetniük, a nem zónatagoktól pedig a kohéziós támogatás egy részét lehet visszavonni.

A bizottság először tavaly februárban javasolt ilyen büntetést, éppen Magyarország ellen. És ugyan a tagállamok többsége azóta sem tartja  a -3 százalékos határt, és tényleges büntetés azóta sem volt, a fenyegetés erősödött, tétje lett a túlzottdeficit-eljárásnak, sokkal inkább, mint korábban.

A magyar kormány is felsrófolta az eljárás jelentőségét. A kikerülés ugyanis 2014-re, a választások évére kicsit kényelmesebbé teheti a költségvetési politikát: megszűnik az állandó beszámolási kényszer Brüsszel felé, és a pénzügyminiszterek tanácsa is leszállhat kicsit Magyarországról. Kicsit lehetne lazázni, az osztogatásnak legalább a látszatát kelteni a választások előtt, anélkül, hogy folyamatosan lebegjen a büntetés lehetősége. Igaz, Varga Mihály gazdasági miniszter azt mondta nem lesz választási költségvetés, hanem úgy növekszik majd a mozgástér, hogy erősödik a forint és csökken a magyar kötvények kockázati felára.

Másrészt az EU-ban sokat támadott magyar kormánynak kommunikációs szinten is nagyon jól jön egy ilyen eredmény: ahogy a cikk elején írtam, el lehet mondani, hogy „lám, Brüsszel elismerte a magyar sikert”. Ezért a kikerülés az eljárás alól alapvetően fontos cél lett. Míg például Franciaország azon alkudozott (egyébként sikerrel), hogy hosszabbítsa meg a bizottság a határidőt, amíg 3 százalék alá mehet a hiánya, addig Magyarország nem ilyen alkut akart, hanem mindenáron bebizonyítani, hogy menni fog.

A mostani eredmény mindenképpen fontos. A hiányszámok eddig így néztek ki:

És persze, nem ez az egyetlen adat dönti el, hogy Magyarország lesz-e a pannon puma, és az is fontos, hogyan sikerült elérni a jobb számokat, de egy elég fontos mutatót most sikerült rendbe rakni. Ennek lehet örülni.