Keresik a forrást: híváslistabotrány az USA-ban
2013 május 14., 17:42
Minden telefonhívásra kiváncsi Obama
- Az FBI elkérte egy amerikai mobilcég teljes híváslistáját, és minden bizonnyal a többiét is.
- Obamáék az internetes adatokhoz is hozzáférnek.
- Több hangos botrány után mintha az elnökbe eddig szerelmes amerikai média is az elnök ellen fordulna.
"A kormányzat minden hitelét elvesztette az ügyben" - írta csütörtöki véleménycikkében a Barack Obamával hagyományosan kifejezetten barátságos New York Times. Az “ügy” jelen esetben az állampolgárok magánügyeinek tiszteletben tartása, de a kormányzattal kevésbé megengedő álláspont inkább azt mondaná, hogy a kormányzás úgy általában. Több mocskos kis trükkel lebukás után Obamáék most nagyon mélyre süllyedtek.
A brit Guardian írta meg először, hogy egy titkos bírósági döntés eredményeként az amerikai Nemzetbiztonsági Hivatal több millió telefonbeszélgetés adatait kapta meg a Verizon telekommunikációs cégtől. A történet pont olyan sötét, ahogy a legsúlyosabb összeesküvés-elméletekben hívők gondolni szokták, és ahogy az olyan hollywoodi filmekben szerepel, amelyekben olyan hivatalokról van szó, amiknek a létezéséről sincs semmilyen hivatalos papír.
Husszeint hívtad, John?
A fenyegető nevű Foreign Intelligence Surveillance Court (nagyjából Külföldi Ügynökök Megfigyelését Engedélyező Bíróság) április 25-én engedélyezte az FBI-nak, hogy három hónapon át gyűjtse a hívások adatait a Verizontól. Ez a beszélgetések tartalmán kívül gyakorlatilag minden egyebet jelent: ki beszél kivel, honnét, mikor és mennyi ideig. A szupertitkos FISC rendelete pedig kifejezetten megtiltotta a Verizonnak, hogy nyilvánosságra hozza az FBI kérését, vagy akár magát a bírósági végzést.
A Guardian és a New York Times egyaránt utalnak arra - bár bizonyítékuk nincs - hogy a Nemztbiztonsági Hivatal valószínűleg nemcsak a Verizontól, hanem a többi nagy telefoncégtől is elkérhette az adatokat. Elvégre nem várható el terroristagyanús személyektől, hogy előzékenyen csak a Verizon szolgáltatásait vegyék igénybe piszkos kis robbantásaik megtervezésére.
A gond viszont pont az, hogy a jelek szerint az Obama-kormány még elődeinél is lelkesebben figyeli meg alattvalóit, tekintet nélkül arra, hogy azok jó- vagy rosszfiúk. Richard Nixonnak alig néhány politikai ellenfele lehallgatásáért kellett lemondania, Barack Obama viszont - bár persze más hangsúlyokkal - de mintha egy teljes nemzetet figyelne meg úgy, hogy erről rendszeresen elfelejti előre értesíteni a megfigyelés alatt állókat.
Aztán Skype-on hívtad Husszeint, John?
A még George W. Bush által, 2001 októberében aláírt híres-hírhedt Patriot Act mindezt törvényesen lehetővé is teszi. A szeptember 11-i merényletek után elfogadott törvény kifejezett célja az adatgyűjtés megkönnyítése volt az amerikai kormány és különböző ügynökségei számára. Szándékosan olyan lazára írták, hogy gyakorlatilag minden beleférjen, így 2001-től kezdve csak a Bush- és az Obama-kormányok önmegtartóztatásán múlott, hogy milyen mélyen akarják beleütni az orrukat az amerikai álampolgárok magánügyeibe. Az egymás után nyilvánossá váló, titokban tartott adatgyűjtésről szóló ügek azt mutatják, hogy nagyon mélyen.
A Washington Post arról írt csütörtökön, hogy a Nemzetbiztonsági hivatalhoz nemcsak telefonhívások adatai futnak be, hanem különböző internetes cégek adatait is átnézik. A Google, a Facebook, az Apple, a Microsoft, a Skype mind-mind szolgáltatnak adatot az amerikai kormányzati ügynökségeknek, ami egyfelől annyira nem meglepő, másfelől viszont ilyen szépen felsorolva tényleg a sokk erejével hat.
Ahogy a New York Times fogalmazott “a kormányzat gyakorlatilag az mondja, hogy bármiféle gyanú nélkül is joguk van tudni, hogy ki kivel beszél telefonon.” A Patriot Act által lehetővé tett megfigyeléseket megkérdőjelezőknek Bushék és Obamáék mindig olyasmit válaszolták, amit most a NYT érdeklődésre is: “a most összegyűjtött adatok kulcsfontosságú eszköznek bizonyultak annak felderítésére, hogy ismert, vagy feltételezett terroristák kapcsolatban voltak e más, terrorcselekényre készülő személyekkel, különös tekintettel olyanokra, akik az Egyesült Államok területén élnek.
Most is Husseinre szavaznál, John?
Ez így magában sem tűnik túlságosan megnyugtatónak, de az Obama-kormány csúnya húzásai, amelyek az utóbbi hetekben-hónapokban kerültek nyilvánosságra, még szomorúbb képet festenek:
- A politikai okokból emberekre rászálló IRS, az amerikai adóhivatal
- Amerikai állampolgárok kivégzése drónrepülők segítségével
- Újságírók híváslistáinak lefoglalása
A folyamatos botrányok a jele szerint most jutottak el arra a pontra, hogy az Obamával szemben elképesztően megengedő amerikai újságíróknak is elegük lett. Már a 2008-as elnökválasztási kampányban látszott, hogy az előző 43 elnök közül egy sem tudott úgy bánni a médiával, mint Obama, és a kölcsönös szerelmet öt évig a kellemetlen események sem tudták megzavarni. Erről részben tehetett a lelkesedés a karizmatikus, fekete politikus iránt, de részben Obama csapatának profi médiastratégiája is, valamint az a tény, hogy sok vezető beosztású újságíró családilag is kötődik a kormány magas rangú tisztviselőihez.
A New York Times cikke talán a türelem végét jelzi. ami viszonylag természetes reakció egy olyan helyzetben, amikor egy demokratikus ország kormányáról kiderül, hogy kémkedik a saját állampolgárai után.
Kommentek
Közösségünk messze túlnyomó többségének jószándéka és minden moderációs igyekezetünk ellenére cikkeink alatt időről-időre a kollégáinkat durván sértő, bántó megjegyzések jelentek meg.
Hosszas mérlegelés és a lehetőségeink alapos vizsgálata után úgy döntöttünk, hogy a jövőben a közösségépítés más útjait támogatjuk, és a cikkek alatti kommentelés lehetőségét megszüntetjük. Közösség és Belső kör csomaggal rendelkező előfizetőinket továbbra is várjuk zárt Facebook csoportunkba, a Közértbe, ahol hozzászólhatnak a cikkeinkhez, és kérdezhetnek a szerzőinktől is.