"Sajnálattal értesítjük Önöket, hogy a az utóbbi hónapban történt sorozatos rongálások, csonkítások, tolvajlások következtében a Viktória levelei, és a rovarfogó gyűjtemény oly mértékben károsodott, hogy a gyűjtemény érdekében be kell zárnunk a házat."

Múlt héten a fenti szöveg jelent meg a budapesti Füvészkert honlapján, és bár nem követte tömeges felháborodás, aki olvasta, annak egészen biztosan beindult a fantáziája. Mégis, milyen bomlott elme és szétrohadt lélek csonkít meg egy rovarfogót? Hogy lehet ellopni egy komplett amazóniai tündérrózsát? A bűnös Budapest züllésének ez vajon már az utolsó stációja, vagy jön még az a bugyor, amelyben apák saját leánygyermekeiket árulják az Oktogonon? A botanikai bűntény nem maradhatott kinyomozhatatlanul.

Kiszel Péter, a Füvészkert fiatal főkertésze az a férfi, aki Magyarországon a legtöbbet tud egzotikus növények abuzálásáról. Amit ember fotoszintetizáló élőlénnyel megtenni képes, azt már sajnos neki mind végig kellett néznie a VIII. kerület szívében. Tüdejében. A mindennapi szembesülés a fajok közötti erőszakkal azonban nem törte meg: humorral és az emberi hülyeségnek méltán járó tisztelettel mesélte el, hogy pontosan mi történt.

A Füvészkertbe én nemcsak bűntényt feltárni érkeztem, hanem szerettem volna végre megtudni, hogy mi igaz a kilencvenes évek Budapestjének egyik városi legendájából. Kiszel kérdésemre elmondta, hogy igen, tényleg jártak az egzotikus növényűjteményt megdézsmálni a hallucinogén kalandokra vágyó városlakók. Vitték a peyotlt, a San Pedrót és a többi pszichoaktív hatóanyagot tartalmazó kaktuszt, és megkopasztották a marihuánára csak kinézetre hasonlító kenderbokrokat is. A kokacserjét hagyták csak békén, szerintem azért, mert eléggé műveltek voltak, és tudták, hogy abból bonyolult vegyészkedés után lehetett volna nagyon kevés kokainhoz vagy crackhez jutni.

A drogbarátok ellen nagyon egyszerű volt védekezni: a Füvészkert szakemberei egy idő után nem rakták ki a gyűjtemény látogatható részébe az őket érdeklő növényeket. Sajnos ez a módszer használhatatlan a drogosoknál kártékonyabb és gátlástalanabb társadalmi csoportok, a nyugdíjasok és az osztálykirándulások ellen. Ők nem csak néhány fajt képesek kiirtani.

Kiszel sztorijaiból azt lehetet leszűrni, hogy míg a nyugdíjasok egy része úgy érzi, hogy a belépőjegy megváltása után szabadon hazavihet bármit a Füvészkertből, a kiskorúak inkább az agyatlan rombolás és a birizgálás hívei. A nyugdíjasok közvagyoként tekintenek mindenre, ami a gyűjteményben éppen termést hoz, és meg is esznek mindent, inkluzíve mérgező gümölcsök. Az iskolások a Füvészkert ösvényeit borító apró kavics iránt rajonganak, ezzel lehet a legjobban megcélozni az itt található növényeket és a köztük élő állatokat. Teknősbékát megdobálni sokan szeretnek.

Kiszel volt olyan kedves, és kinyitotta a Viktóriaházat, az utóbbi idők legbrutálisabb bűncselekményeinek helyszínét. Az üvegház bejárata előtt feküdtek a halálos áldozatok, a hatalmas levelű victoria amazonica azon példányai, amiket már nem lehetett megmenteni. A kinti napsütés bent tökéletesen trópusi körülményeket teremtett, az üvegház nagy részét elfoglaló kacsaúsztatóban pedig ott díszelegtek a még enyhén viharverten is csinos, óriási, kör alakú levelek. Amiket a látogatók imádtak kintről behozott kavicsokkal megdobálni.

Kis kövekkel minden növényt meg lehet támadni, a rovarfogók, népnyelven húsevő növények kis kancsócskáit például rendszeresen telepakolták ezzel. Amitől szegények eldugultak, és nem tudtak legyet enni. Az üvegházban lévő szinte valamennyi élőlényt érte már valamilyen atrocitás. Volt, aki a halak közé beöntötte a teljes évi tápjukat, amitől megdöglöttek, más egyszerűen kinyitotta a csapot, ami a kacsaúsztatót táplálja, megmosta a kezét, majd elfelejtette visszazárni. A rence nevű ajakosvirágot pedig egyszerűen ellopták.

A lopás egyébként is gyakori probléma a Füvészkertben, és nemcsak mindent letaroló kisnyugdíjasok űzik. A mutatós broméliák és orchideák közül rendszeresen eltűnnek példányok, és állítólag már volt olyan eset, amelyről kiderült, hogy egy fanatikus orchideagyűjtő követte el. Próbáltam Kiszelből erről többet is kiszedni, ám gyorsan megéreztem, hogy az orchidea-bűnözés tényleg az a mélység, amiről jobb, ha a széles közönség minél kevesebbet tud.

A rendőrség akkor sem segített, amikor biztonsági kamerák felvételeit mutatták nekik, az ismeretlen elkövetők eddig mindig megúszták. Még az a férfi is, aki puszta kézzel tört be az egyik üvegházba, és úgy összevagdosta magát, hogy másnap még a mosdóban is állt a vér. Kiszel szerint a közeli kínai és Teleki téri piacokon valamennyi pénzért mindent el lehet adni, valószínűleg a botanikai gyűjtemény dézsmálói közül is többen erre játszanak.

A Füvészkertben reparálhatatlan kár még nem keletkezett. A Viktóriaház bezárására is elsősorban azért volt szükség, hogy a június 22-i Múzeumok Éjszakájára a gyűjtemény sztárjainak számító hatalmas levelek regenerálódni tudjanak. Hogy utána mi lesz, azt még nem tudni. Az intézményt is érintő megszorítások eredményeként több alkalmazottat is el kellett bocsájtani, így lehetetlen minden élőlény mellé testőrt állítani. Első lépésként most már az érkező iskolás csoportok kisérőinek aláírásukkal kell garantálni, hogy felelősséget vállalnak az esetleges károkért. A nyugdíjasok elleni módszerek sajnos még nem ismertek.