Nehéz hétvégi reggelekre készített sorozatunk legújabb darabjában egy percig sem próbáljuk leplezni, hogy ez most tényleg a mocskos másnaposság reggelére készült. Ráadásul első külföldi vendégünkkel. Freddie Schulze Dentonból, az egyik legtipikusabb texasi városból indult el évekkel ezelőtt Európába, hogy a helyi anarchista mozgalmakat kutassa. Pár éve a CEU-n kötött ki, nem sokkal később pedig zenekart is alapított itt élő barátaival.
A Morzsa Records a legszebb neofolk hagyományokat hozza össze a bendzsós popzenével és a fura szövegekkel, észrevétlenül a város egyik legizgalmasabb koncertzenekarává kinőve magukat. Most jött ki épp új albumuk, ami Bandcampren elérhető.
És kaptunk a számok mellé egy bónuszt is Freddietől: hiperszemélyes, csapongó leírásokat a számokhoz, hogy ő hogyan verekszi át magát reménytelen reggeleken, reménytelen emlékekkel viaskodva:
Valami türelmes és tökéletes ahhoz, hogy megmozduljak olyankor, amikor egy halom halott szénnek érzem magam
Ha ez egy jó este volt, Oldham fel fog tűnni majd, hátbavereget, és azt mondja majd, "szép volt, haver". Ha rossz este volt, arra használja ezt a dalt, hogy beállítson hozzám, és azt mondja, "szép volt, seggfej".
Félredobni a tegnapi éjszaka emlékeit, és előre nézni, a wc felett, egy még megíratlan jövőbe és gyógyulásba.
Ha még bármennyi reggelem maradt a másnaposságra, valaha volt egyik kedvenc számommal hagyom hátra.
Nem túlpiszkálva a hangulatot, megengedem haveromnak, Grant Crossnak, hogy ősi washingtoni bandájával lecsendesítse a kegyetlen szörnyeteget (alighanem a whiskyt...)
Kelleténél kicsit több magabiztosság és elegancia a finn Morrisseytől.
Szóval visszatérünk a személyességbe, kicsit nosztalgikussá is válok. Megengedtem a barátomnak, Ryan Beckernek, hogy hazavigyen Dentonba, Texasba, ezzel a nagyon régi számával. A végén a lezárás megnyitja az utat az idióta lelkem legfurább igazságai felé.
Megyünk tovább a dentoni múltba egy másik szívfacsaró elektronikus dallal, ezúttal Leanne Macombertől. Ő az egyik a legremekebb helyi Riot Grrrl, aki lágyan és gyönyörűen, de keresztül ment és ripityára törte az esetlen majomszívünket. Ezen a koncerten ismerkedtem meg Justin Spikekal, aki a legjobb barátom és zenésztársam. Asszem írok is most neki, hogy faggassam az ő másnaposságairól.
Elég a nosztalgiából! Álljunk a lábunkra! Semmi sem hasonlít kevésbé Texasra, mint London, és most el kezdenünk a napunkat. Ó, de egy pillanat, kibaszott depressziós vagyok.
Áúcs. Haza megint, nyalogatni a sebeimet. Denton egyik legnagyszerűbb bandájával és egy lemezzel, ami az összezúzott, mérgezett agyamat megtölti kényelemmel, reggeli tacoval és hűsítő levegővel
Az összetört pszichém minden maradék szilánkját most már muszáj összesöpörnöm a földről, és valami hasznosban újra összegyűjteni. A valaha volt legkedvencebb dentoni zenekarom a Lift to Experience, ha valaki megértette, hogyan lehet a másnaposság legmélyéről a legtetejére jutnunk, azok ők voltak. Szabadnak kell lennünk!
Ez a 444 sorozatának hatodik darabja, korábbi, nehéz hétvégi reggelekre időzített mixeinket itt találja.
Kommentek
Közösségünk messze túlnyomó többségének jószándéka és minden moderációs igyekezetünk ellenére cikkeink alatt időről-időre a kollégáinkat durván sértő, bántó megjegyzések jelentek meg.
Hosszas mérlegelés és a lehetőségeink alapos vizsgálata után úgy döntöttünk, hogy a jövőben a közösségépítés más útjait támogatjuk, és a cikkek alatti kommentelés lehetőségét megszüntetjük. Közösség és Belső kör csomaggal rendelkező előfizetőinket továbbra is várjuk zárt Facebook csoportunkba, a Közértbe, ahol hozzászólhatnak a cikkeinkhez, és kérdezhetnek a szerzőinktől is.