Nyolc éve jártam utoljára Kecskeméten a rajzfilmfesztiválon (KAFF). Elmondom, mi változott, és mi nem:

• Három értékelhető magyar rajzfilm készült el azóta: a Nyócker, az Ember tragédiája (Jankovics Marcell) és a Macskafogó 2. Nem túl sok, mi?
• Feltűnt az új generáció, jó kisfilmeket csinálnak, de a filmgyártás még mindig tetszhalott állapotban van.
• A kecskemétiek legfőbb szórakozása még mindig az éjszakai száguldozás az utcákon - motorral, autóval mindegy. Az autómánia ellenére ennyi parkot más magyar városban még nem láttam.
• A fesztivált még mindig a hetvenes évek hangulata lengi be.

Szerzői kisfilmeket, tévéknek szánt sorozatepizódokat, vizsgafilmeket lehetett megnézni az elmúlt két év terméséből (ez a fesztivál kétévente van mindig), illetve volt egy nagyfilmes európai szekció is, de ezt most kihagytuk.

Az, ugye mindenkinek megvan, hogy a 70-es években nagyon erős volt a magyar rajzfilm, aztán az egész szépen lassan fejre állt a rendszerváltás után, és ugyan részsikerek akadtak (pl. a Maestro c. film Oscar-jelölése), és 2013-ban már tele vagyunk jó ötletekkel, de életerős, nagyobb szabású produkció még mindig nincs.

A KAFF valamikor közepesen rangos fesztviálnak számított komolyabb nemzetközi filmek versenyével, jó ideje inkább amolyan házi fesztivál, ahol mindenki kap díjat, aki számít a szakmában, de a hivatalos magyar animációs filmszemle státuszát mindmáig megőrizte,

Mielőtt elmerülnénk a részletekben, kezdjük a 444 dűlőszelektált filmjeivel, vagyis azokkal, amiket megéri majd megnézni, ha már online is elérhetők lesznek.

My Name is Boffer Bings - Trailer from László Csáki on Vimeo.

• My Name is Boffer Bings - A fődíjas film. Iskoalai táblára, krétával van rajzolva, nagyon jó atmoszférája van, egy őrült kisvárosi olajgyárosról és családjáról szól. A videoklipjeiről és reklámfilmjeiről is ismert Csáki László rendezte. A krétatechnikáról itt beszél sokat.
• Fák (Fuck) - Diplomafilm, rég röhögtem ennnyit magyar rajzfilmen: három fa és három favágó szerelmi sztorija - minden, ami a Kisvakondból kimaradt. Rendezte Bera Nándor.
• Dipendenza - Egy halfeldolgozó üzemben játszódó szerelmi háromszög, sok sirályvilyogással és egy szakállas, kedves férfi sorozatos megalázásával. Horváth-Molnár Panna filmje, a forgatókönyvért Zomborácz Virág első-(rajz)-filmes díjat kapott, ő adoptálta egyébként Csákinak is a Boffer Bingst.
• Nyuszi és őz - a világ legkomolyabb animációs fesztiváljá Annecy-ban közönségdíjat nyert, sztorija: létezhet-e barátság egy kétdimenziós és egy háromdimenziós rajzfilmfigura között? Rendezte: Vácz Péter.
• Három nagymamám volt - Glaser Katalin filmje, legjobb forgatókönyv. Iszonyatosan felül voltak reprezentálva a nagymamák az idei versenyben, de ez a film messze kiemelkedett mind közül: szórakoztató családi monográfia egy kislány szemszögéből.
• Ubul - egyperces gegek a Comedy Centrálnak (r: Szeiler Péter), ezt majd lehet látni a tévében is. Ubul egy jókedvű kretén egyébként.
• Patrick és Theo - egy kisfiú és kutyája rendőrt alakítanak a bűnös erdőben, jó poénok Cartoon Network-stílusban.
• Jó diákfilmek még: Sajnálom - Egy autós és egy fárasztó szarvas párbeszéde az erdőben, rendezte Hermán Árpád. Szörnycsapda (Végső Ágota), Septa a mélyben (Juhász Márk).  Mirikál (Turai Balázs).

(Sajnos ezeket a filmeket jó ideig csak rajzfilmes fesztiválokon lehet majd látni.  A 2011-es rajzfilmek viszont itt megnézhetők.)

Aztán persze itt voltak a szakma nagy és közepes öregjei is, egy-két, eléggé rutinos szerzői kisfilmmel (M. Tóth Éva, Ulrich Gábor), egy-egy, évek, évtizedek óta készülő sorozatepizóddal (Magyar Népmesék, a Világlátott egérke, Bogyó és Babóca, Egy komisz kölyök naplója) és néhány önálló csapat saját projekttel.

A szakma generációs megosztottságára jellemző, hogy a 2011-es még komolyan megkérdőjelezték a számítógépes animáció létjogosultságát a nagy öregek. Idén már a rendező stúdió, a Kecskemétfilm filmjei között is volt cgi (Négyszögletű kerekerdő - Horváth Mária), de ebben a szegmensben ez inkább ritka kivétel volt.

Klasszikusok ide vagy oda, idén a Moholy-Nagy Egyetem (MOME) diákjainak, volt diákjainak alkotásai vitték a prímet. Ezek voltak azok a produkciók, amiket nem úgy nézett meg az ember, hogy közben óvatlanul se a 70-es évek nosztalgiája jusson eszébe.

A magyar rajzfilm problémája

Ezért aztán a "Mikor lesz megint nagyjátékfilm és/vagy 3 év fölött is élvezhető magyar rajzfilmsorozat?" kérdéskört a MOME animációs szakvezetőjével, Fülöp Józseffel jártuk körbe. Főbb megállapítások:

• A hetvenes években mindez azért működött, mert voltak filmstúdiók, voltak producerek, akik alányúltak, megvalósították ezeket a projekteket. Ma ilyen nem nagyon van.
• Azért voltak jók a mostani fiatalok filmjei, mert a MOME 2005 óta tudatosan műhelyben gondolkozik, minden félév végén filmet kell csinálni, ezért ontják magukból a filmeket. A legerősebb, piacképes képzés ma itt van Magyarországon.
• Pénz van az animációs iparban (reklámok, játékok, trükk, cgi), aki ma animátornak megy, éhen nem fog halni, életpályamodell rulez.
• Bár az Orbán-kormány alaposan átrendezte a film- és így az animációs filmfinanszírozást, a gyártás és a producerkedés kérdését nem oldotta meg.
• Az MTV ad ugyan pénzt produkcióra (évi 150 mililót - Mecenatúra program), de fajsúlyos produceri szerepeket nem vállal be, márpedig ez kellene ahhoz, hogy európai koprodukciók készüljenek (akár sorozatról, akár egész estés filmről beszélünk), hogy beszálljon a versenyszféra is a finanszírozásba - Európában, ideértve a cseheket és az iszonyatosan erős lengyeleket, ez így működik.
• Az MTV másra költi a pénzt, mint rajzfilmsorozatokat rendelne, enélkül viszont nem lehet belekezdeni a gyártásba sem. A 3 éveseknek szóló Boxi (Klingl Béla) talán ez alól az egyetlen kivétel, ez egy nemrégiben rendelt sorozat.
• Az Andy Vajna vezette Filmalap a kezdeti fanyalgás után tavaly beszállt az animációs rövidfilmek finanszírozásába is, de jellemzően a nagyjátékfilmekre összpontosít.
• Szinte ismeretlen fogalom a rajzfilmes producer Magyarországon, képezni sem képezik őket, kb. hárman foglakoznak ezzel, főként gyerekműsorokat gyártanak, ebben van ugyanis a legkevesebb kockázat. Pedig producer nélkül nincs film, hiába vannak tehetséges rendezők és jó ötleteik. Jó lenne még inkább összehozni a képzést (tudás), a versenyszférát (tőke és kapacitás) és a tévét (megrendelő).
• A producerhiány és a gyártási szemlélet hiánya az önálló magyar alkotásokban odáig vezet, hogy egy-egy sorozat (Ember tragédiája, A világlátott egérkem, Patrick és Theo stb.) nagyon sokáig készül, nemcsak a projekt fárad el, de lelépi a filmet a világ is. Úgy nem lehet sorozatot csinálni, hogy 2-3 évente készül el egy epizód.
• Egy gyakorlati példa: Gauder Áron és Novák Erik új filmje, az Egil emiatt nem készül el, pedig a magyar állam már 360 millió forintot belerakott a Magyar Mozgókép Alapítvány képében még a kormányváltás előtt. Miután átalakították a magyar filmfinanszírozási rendszert, nincs gazdája a projektnek, pedig a Nyócker sikere miatt európai finanszírozás is kinézne neki. Ám jelenleg sem a Filmalapnak, sem az MTVA-nak nem áll szándékában az ügy mellé állni.

Végezetül a fesztivál főbb díjazottjainak listája:

A KAFF NAGYDÍJA:

My Name is Boffer Bings
Rendező: Csáki László

KATEGÓRIADÍJAK
A legjobb rövidfilm: Nyuszi és Őz
Rendező: Vácz Péter

A legjobb televíziós sorozat: Egy komisz Kölyök Naplója / Fifi
Rendező: Gyulai Líviusz

A legjobb videoklip: Heaven’s Vanguard
Rendező: Emil Goodman

Legjobb alkalmazott animáció: Polyhedron blues
Rendező: Kopasz Milán

A legjobb diákfilm: Rabbit
Rendező: Balogh András Szilveszter

Legjobb diákfilm külön díja:
Szörnycsapda
Rendező: Végső Ágota

Mother Beast
Rendező: Gál Julianna.