• Öt év után, június 30-án Alföldi Róbert elköszönt a Nemzeti Színháztól.
• Öt évvel ezelőtt. még kezdő igazgatóként első rendezése Euripidész darabja, az Oresztész volt.
• Ennek próbáit vette filmre végig a helyszínen a Mapixfilm stábja. Félórás filmjük a darabról és Alföldiről most a 444-en látható.
• A film keletkezéséről, Alföldi Róbertről, a Nemzeti Színházról és Vidnyánszky Attiláról a rendezővel, Mahler Tamással beszélgettünk.

A filmet véletlenek sorozata szülte. A Mapixfilmnél eredetileg egy sorozatot terveztek olyan emberekkel, akik a bulvármédia miatt bennragadtak bizonyos sztereotípiákban. Szipál Márton, Sugár András és Schiffer Miklós mellett felmerült Alföldi Róbert neve is. A terv az volt, hogy a foglalkozásukon keresztül mutassák be mindennapjaikat.

Alföldi a megkeresés után lepasszolta őket az ügynökének, akinek írniuk kellett, hogy mit is akarunk pontosan. Összeraktak egy oldalt, mellé még elküldték Malkovics Tibornak a Nemzeti Színház történetéről írt rövid tanulmányát is. Két nap múlva jött a válasz, hogy Alföldi impozánsnak találta a munkát, és várja őket.

Alföldinek ez volt az első nyara a Nemzeti Színházban. Ekkor még nem történt semmi, üres volt a ház. Ekkor zajlottak az elbocsátások is, mentek a folyosói pletykák, hogy akkor ki marad, ki nem. Ekkor fogadta Mahleréket. Elmondták, mit szeretnének: bemutatni, hogyan dolgozik.

"Első kérdése az volt, hogy hogyan gondoltuk. Mondtuk, hogy például felvennénk azt, hogyan áll össze egy darab, felvennénk néhány próbát. Erre rögtön mondta, hogy ez nem jó. Mert ha a próba során háttal is ül a stábnak, a színészei reakciójából akkor is megérzi, ha valaki idegen van a teremben. Egyetlen lehetőség van: ha végigcsináljuk a próbafolyamatot. Öt héten át, reggel, délben, este. Fogalmunk se volt, hogy mibe vágunk bele, de persze igent mondtunk."

Alföldinek összesen két kérése volt a stábtól: önállóság, önállóság, önállóság, és hogy lesznek helyzetek, amikor mindenki rettentően fogja utálni őket, de nem szabad megsértődniük. Voltak is ilyenek, főleg a műszaki személyzet részéről, például a díszletépítéseknél. De ezzel együtt minden működött.

Azt bírtam igazán Alföldiben, hogy igazi tökös csávó. Valamit megbeszélsz vele, és akkor az úgy van. Nincsenek felesleges sallangok, nem jópofizik. Nincs erre ideje.

"Amikor rendez, akkor kurvára rendez. Ha viszont őt rendezik, akkor azt szó nélkül tudomásul veszi. A Bánk bán juniort egyetemistákkal és fiatal színészekkel készítették. Az egyikük a szövegpróba közben beleszólt valami szakmai kérdésbe. És akkor az Alföldi lealázta, magázódva tette helyre, hogy akkor most ki rendez. A próba után persze aztán már odament a sráchoz, hogy mondja el, mit akar, de a próbán ennek nem volt helye."

De Mahler szerint akármennyire is kemény volt rendezőként, igazgatóként nagyon segítőkész mindenkivel. "Ha én kértem tőle valamit, mindig segített. Liszt Ferenc halálának évfordulójára volt egy pályázat, azon indultunk mi is egy fikciós filmmel. Olyan forgatókönyvünk volt, amihez kellettek kosztümök, de semmi pénzünk nem volt. A főszereplők is egyetemisták voltak, az egyikük ifjabb Vidnyánszky Attila, aki amúgy egy nagyon tehetséges srác. Ekkor már javában ment a balhé a Nemzeti körül. Éppen stábmegbeszélésen voltunk, amikor elment az utcán a Robi. Utánarohantam, hogy kéne kosztüm, tud-e segíteni. Mondta, hogy persze. De a Vidnyánszky fiát öltöztetnéd ezzel, tettem hozzá. Egyáltalán nem érdekelte."

"Nagyon kár, hogy ez az egész elment idáig. A Robi még egy éve is komolyan hitt abba, hogy akár a helyén is hagyhatják. Sosem volt nyíltan kormányellenes, nem konfrontálódott feleslegesen." Mahler azt is sajnálja, hogy Vidnyánszky ilyen légkörben veheti át a Nemzetit. "Korábban olyan híre volt Pesten, mint aki valami modernt, újat csinál Debrecenben.

Emlékszem egy gálaestre, ahol panaszkodott, hogy a debreceni vén szatyroknak nem tetszik, amit csinál. De majd ő megmutatja. Ez pontosan ugyanaz a hozzáállás, mint amivel az Alföldi érkezett mindig mindenhova. Ezért rossz most ezt a helyzetet látni.

"A próbafolyamat végén úgy éreztük, kár lenne, ha ezt az anyagot csak a portréhoz használnánk, a többi része meg elveszne. Megvágtunk belőle egy kisfilmet, amit megmutattunk az Alföldinek. Nagyon tetszett neki, ez azért nekem egy elég megnyugtató érzés volt." - meséli Mahler.

A filmet utána felajánlották a közszolgálati televíziónak. Akkor a szórakoztató főosztályvezető a Várkonyi Attila (Dj Dominique) volt, neki kellett leadniuk az anyagot. Ő Mahler szerint meg se nézte, mondjuk tőle nem is vártak mást. Viszont a helyettese a Sós Mária filmrendező volt, akit Mahler szakmailag is igen sokra tartott. Ő megnézte a filmet, és be is hívta őket. Mondta, hogy nagyon tetszik neki, de ezért most nem tud az MTV fizetni. Mire Mahler mondta, hogy semmi gond, odaadják ingyen. "Ekkor elindult egy tipikus magyar sztori, hogy egy hónap múlva, amikor odatelefonáltam, az, akinek adásba kellett volna raknia, még nem is találkozott a felvétellel. És ez így ment tovább. Nem húztam fel magam rajta, csak éreztem, hogy ez mennyire gáz."

A stáb maradt tovább a Nemzeti Színházban. Végigforgatták a Bánk bán - juniort, Az ember tragédiáját, a Vadászjeleneteket, és Rába Roland első rendezését, a Mein Kampfot is. Közben meg évente felvettek Alföldivel egy több órás interjút. Ennek most pénteken készült el az utolsó része. Lesz majd négyszer két órányi interjú Alföldivel, és a rengeteg felvétel a próbákról. "Ebből kéne valami jó anyagot vágni. De nem akarok belőle hőst csinálni. És ezt ő sem szeretné."

Mahler szerint érdemes lenne összevetni Alföldi pályázatát azzal, amit végül megvalósított belőle. Szerinte 85-90 százalékban hozta az eredeti vállalásokat, úgy hogy közben csúnyán belenyúltak a finanszírozásukba. "Beszélgettem egyszer az egyik művészeti titkárával, mondtam neki, hogy lehetne a helyzet még rosszabb is. Mire mondta, hogy ennél már nem, akkor már nincs semmi. Annyira voltak ellehetetlenítve anyagilag, hogy premierajándékokra nem volt pénzük. Ezt is bírtam bennük, hogy nem panaszkodtak. Pedig brutális, hogy mennyire nem volt pénzük."

"Voltak nehéz gazdasági döntések is, de Alföldi ezeket mindig elfogadta. Amikor voltak az elbocsájtások, mondta, hogy ez az ő döntése, nem tehetségtelen embereket rúg ki, hanem olyanokat, akire nem tud szerepet osztani. Én se értettem például egyet azzal, hogy Csoma Juditot elküldte. De ez az ő döntése volt."

"És a színház működött, jól csinálta. De ne az utolsó egy évet nézzük, abban volt már egy jó adag katasztrófaturizmus is. Amikor valaki büszkén meséli, hogy háromszor látta a Mephistot, közben meg csak másoktól vette el a helyet."

Azért az utolsó időszakban Mahler szerint is látszott, hogy valami változik. Alföldi korábban nem tűrt el késéseket, nagyon durva pénzbüntetések voltak. De a Mephisto próbáján már volt, hogy nem kezdtek pontosan, hogy csak Alföldi volt ott, a többiek még nem.

Mahler szerint a nagy kérdés, hogy most megáll-e a történet, vagy megy tovább a kultúrharc, és mondjuk a Mephistot befogadó Vígszínház élére pályázik-e Balázs Péter.

"Az az igazán szomorú, hogy így kellett belenyúlni egy működő színház életébe. Alföldi megérdemelte volna, hogy befejezze, amit itt elkezdett. De ezt már a légkör sem tenné lehetővé. Volt az az este, amikor egyszerre volt mellette és ellene is egy tüntetés a Nemzetinél. Aznap mi a színházon belül akartunk forgatni egy kis filmet, amiben egy olyan művész, aki ugyan nem Robi oldalán van politikailag, de a véleményére mindenki ad, elmondta volna, hogy mi is ez az egész történet. Blaskó Pétert kértük fel, igent is mondott, de két órával a felvétel előtt lemondta. Később, az elhíresült sajtótájékoztatón viszont Blaskó volt az, aki váratlanul kiállt Robi mellett. Ez akkor nagyon sokat jelentett neki."

A tüntetés alatt Robi nagyon zaklatott volt. Törőcsik Mari ült mellette a színházban, simogatta a kezét. De mégsem állt ki nyilvánosan mellette. Még mindig itt van az ötvenes évekből megmaradt félelem. Kérdeztem is akkor Robit, hogy miért nem álltak ki mellette a színészek. Mondta, hogy mert félnek, és ő nem haragudhat ezért. Most is biztosan azt mondta nekik, hogy ne ugráljanak, vagy csak az, aki biztonságban tudja a helyét. Hát ez egy ilyen ország."

A film: Így készült az Oresztész - A Nemzeti Színház produkciója

• Készítette a Mapixfilm
• Riporter: Dr. Malkovics Tibor
• Narrátor: Vanya Tímea
• Operatőr: Juhász Gábor
• Zajzon Ákos
• Zene: Dj. Bootsie
• Vágó-rendező: Mahler Tamás