• A Tavares-jelentés legizgalmasabb része, hogy Magyarország miatt felállít-e új demokrácia-ellenőrző szervet az EU
• Az EU különböző intézményei 2011 eleje óta méltatlankodnak a magyar demokrácia gyengülése miatt.
• Amikor sikerül konkrétan kimutatni az EU-s jog sértését is, akkor a magyar kormány mindig enged.
• Ezt ritkán sikerül kimutatni, a nagy általános érzés viszont a közösségi jog szempontjából értelmezhetetlen.
• Ez a csiki-csuki megy.
• A rezsi belekeverése hazugság.
• A Demokrácia és Dilemma Intézet (DeDi) ismét jelentkezik.

Őrült habosítás megy a Tavares-jelentés ügyében, igyekszünk olyan kiegyensúlyozottan rendet vágni a sok beszéd között, amennyire csak lehet.

Előzmények

Rui Tavares portugál zöldpárti EP-képviselő bő egy évig vizsgálta, hogy milyen állapotban van a magyar demokrácia. Tette ezt az Európai Parlament egy 2012 februári határozata alapján.

Addigra az Európai Parlament már kétszer vette elő a magyar demokrácia ügyét. 2011 januárjában elsősorban a médiatörvény, 2012 januárjában pedig a jegybanktörvény, az új alkotmány, a bírák nyugdíjazása és az adatvédelmi ombudsman leváltása miatt.

Lehetett volna durvább is

A jelentés többek között azt volt hivatott megvizsgálni, hogy a parlamentnek érdemes-e kezdeményeznie a hetes cikkely élesítését.

Ezt a cikkelyt nevezik az EU-s szlengben atombombának.

Az EU alapszerződésének az a szakasza ez, ami alapján fel lehet függeszteni egy ország szavazati jogát az Európai Tanácsban, ha valahol teljesen gajra megy a demokrácia. Ezt soha senki ellen nem alkalmazták. Igaz, nincs is nagyon régen érvényben: a lisszaboni szerződésnek is nevezett aktuális alapszerződés csak 2009 decembere óta hatályos.

Az EP-ben lévő pártok közül a hetes cikkely élesítését Magyarország ellen igazán komolyan csak a liberálisok (ALDE) erőltették. (Ebben a frakcióban most nincs magyar képviselő.) Tavares jelentésében ezt nem kezdeményezi. Azt javasolja inkább, hogy az EU három intézménye: a parlament, a bizottság és a tanács alakítson közös munkacsoportot, ez felügyelje, hogy a magyar kormány mit tart be a jelentés javaslatai közül, és ha hosszabb távon is fennmaradnak a problémák, akkor vegye elő újra a hetes élesítésének kérdését.

Az az érzés van

Tavares 31 oldalas jelentése szerint összességében baj van Magyarországon: sok intézkedés egy időben abba az irányba visz, hogy gyengül a magyar demokrácia.

Az egész EU – Magyarország közti demokrácia vita éppen azért alig megfogható, mert egy ilyen állítással nagyon nehéz mit kezdeni. Tavares összeszedett sok mindent. Például, hogy az Alkotmánybíróság által megsemmisített törvényeket beleraktak az alkotmányba. Ez tipikusan egy olyan illetlen viselkedés, amit az EU jog nem szabályoz, és semmilyen magyar törvénynek sem mond ellent. Csak egyszerűen az Alkotmánybíróság létezését teszi értelmetlenné.

Az Európai Parlament ehhez gyenge

Az Európai Parlamentnek nincs joga országokra szabott előírásokat kierőszakolni. Ebben igaza van a magyar kormánynak. Erre a bizottság képes, az úgynevezett kötelezettségszegési eljárásokon keresztül. Az így elindított eljárásokat az Európai Bíróság határozataival lehet kikényszeríteni, és pénzbüntetés terhe mellett érvényesíteni.

A bizottság ilyen eljárást azonban csak akkor indíthat, ha egy tagállam EU-s jogot sért.

A Tavares-jelentésben számos olyan téma van, amit az EU-s jog konkrétan nem rögzít. A jelentés szerint az EU-s jog szellemiségét, általános rendelkezéseit sértik a magyar lépéseket. Az ilyenekkel azonban a bizottság nem tud mit kezdeni.

Feltűnő azonban, hogy Magyarországgal szemben a bizottság az utóbbi években több olyan kötelezettségszegési eljárást is indított, amelyek így-úgy kapcsolódnak a demokrácia alapértékeihez. Ez viszonylag ritka a bizottság gyakorlatában.

És mire megtalálták a bizottságban, hogyan lehet az EU-s jog konkrét sérelmét kimutatni, addigra sokszor kicsi ügyekké váltak ezek. Az egész új magyar választási rendszerből például annyiba lehetett bizottsági szinten belekötni, hogy az EP-kampányok tiltása a kereskedelmi tévékben nem jó. A Tavares-jelentés viszont általában állapítja meg, hogy az új magyar választási rendszer igazságtalanabb mint a régi volt.

Amikor komolyabb dolgokba tudott a bizottság belekötni – médiatörvény, bírósági perek áthelyezhetősége – akkor viszont a magyar kormány mindig nagyon gyorsan engedett. Ez a csiki-csuki játék határozta meg az elmúlt két évet.

Jó példája ennek az egész katyvasznak az idei országspecifikus ajánlások sorsa. Ez egy olyan jelentés, amit a bizottság minden országnak elkészít arról, hogy szerintük mit kellene tenni a racionális gazdálkodás érdekében.

A magyar ajánlások közé azonban egy kakukktojás is került: egy mondat arról, hogy aggódik a bizottság a magyar bíróságok függetlenségéért. Ez csak nagyon áttételesen gazdasági ügy, ilyet nem szoktak beletenni az ilyen ajánlásokba.

A magyar kormány nagyon élesen tiltakozott, és a bizottság végül visszavonulót fújt: a végleges szövegbe már csak az „igazságszolgáltatási rendszer további megerősítése” javaslat maradt benne. Igaz, közben a magyar parlament elé került a 4. alkotmánymódosítást módosító 5. alkotmánymódosítás, ami EU-s nyomásra kiszedi az alaptörvényből az ügyek áthelyezhetőségét. Megint csak a csiki-csuki.

Frusztráció

Ezt a fajta örök csiki-csukit elégelte meg Guido Westerwelle német külügyminiszter. Westerwelle idén március elején három másik EU-s külügyminiszterrel (a dánnal, a finnel és a hollanddal) közös levélben javasolta, hogy a demokratikus értékeket megsértő tagállamokkal szemben legyen az EU-nak - akár pénzbüntetést is kiróni képes - hatékony eszköze.

Most az EU vagy felfüggeszti egy tagállam szavazati jogát ha a demokráciát veszélyben látja (hetes cikkely!), vagy pedig parlamenti nyilatkozatokkal, aggódó levelekkel operál, és esetleg talál közösségi jogot sértő szabályt, hogy kötelezettségszegési eljárást indíthasson.

A négy külügyminiszter azért írta a levelet számos német lap kommentárja, és a német külügy egyes diplomatáinak nyilatkozatai szerint, mert a román és a magyar problémákkal nem tudott mit kezdeni az EU. A levél éppen akkor lett nyilvános, amikor Barroso bizottsági elnök hiába kérte Orbán Viktort, hogy halassza el az alkotmány negyedik módosítását.

Westerwelle május eleji budapesti látogatásán azt mondta, hogy a levelet nem kifejezetten Magyarország ellen írták. Martonyi János magyar külügyminiszter pedig azt mondta, egy ilyen új rendszer bevezetését – ha abban biztos nem lesz kettős mérce – akár még Magyarország is támogathat.

Csakhogy itt ér össze a Tavares-jelentés, és a német, holland, finn és dán kormányok igénye.

(Egyébként ezek közül csak Dániában van baloldali kormány.)

Ugyanis a Tavares-jelentés legizgalmasabb, és az EU jövője szempontjából leglényegesebb következtetése pont ugyanaz: kellene az EU-nak egy olyan intézmény, amelyik képes lehet a tagállamok demokrácia-deficitjével foglalkozni. Az ilyen problémákat ugyanis a csatlakozás előtt alaposan megnézik (ezek az úgynevezett koppenhágai kritériumok, mert egy Koppenhágában megkötött szerződés alapján követelik meg őket a csatlakozóktól), viszont a bent lévőket már senki sem ellenőrzi.

Brüsszelben máris Koppenhága Bizottságnak nevezik ezt a még nem létező szervezetet. A 2014-es ciklusváltás előtt (EP-választások is lesznek, és új bizottságot is kell alakítani) aligha alakul meg ez az új szervezet. Ám ha éppen a magyar problémák miatt jön majd létre, akkor az elég kínosan hangzik majd az EU történetében Magyarország számára.

És a rezsi?

A magyar kormány azt ismétli, hogy valójában a rezsicsökkentés miatt a nagy nyugati energiaszolgáltatók nyomására van ez az egész hisztéria. Ez nyilvánvalóan nem igaz.

Már csak azért sem lehet igaz, mert Tavarest másfél éve kérték fel a jelentése megírására, amikor szó sem volt még rezsicsökkentésről. A jelentésben egyetlen szó sincs a rezsiről. Tavares zöld párti: ha van frakció az EP-ben, amelyik hevesen utálja a nagy energiacégeket, akkor éppen a zöldek azok.

Ám mint minden jó hazugságnak, ennek a rezsiőrületnek is van valami halvány előzménye.

Volt már szó a bizottság országspecifikus ajánlásairól. Ebben tavaly is, és idén is szerepel, hogy nem jó, hogy Magyarországon hatósági ára van az energiának. A bizottsági logika szerint ez versenyellenes. A magyar kormány egyébként a hivatalos, bizottságnak adott válaszában nem is a rezsicsökkentés fontosságáról lamentál, hanem azt mondja, hogy amíg nincs igazi szabad energiapiac az EU ezen szegletében (például gáz csak az oroszoktól jön), addig van létjogosultsága a hatósági árnak is.

Kb. az az igazi magyar kormányálláspont, hogy ha az EU adna pénzt a román – magyar – szlovák – lengyel – horvát vezetékek összekapcsolására, akkor lenne igazi piac, és akkor lenne értelme a hatósági ár miatt versenykorlátozásról beszélni. Ez így egyébként elég erős érv, ahogy a bizottsági logika sem a magyar nép nyúzásáról szól. Inkább tyúk – tojás kérdés az egész: a szabad ár vagy az infrastruktúra kell-e előbb a verseny kialakulásához?

És persze az is igaz, hogy az egyes európai kormányokat, de még a bizottságot is biztosan nyomasztják a nagy európai energiamultik, hogy itt egy tagállamban szórakoznak velük. Bevásároltak a privatizációkor (a Horn-kormány idején) bizonyos feltételekkel, és most teljesen újraírják a játékszabályokat. Úgy vannak vele, mint aki vesz egy házat, és 15 év múlva az önkormányzat a kertbe épít egy nyilvános wc-t. És persze itt sem világos a helyzet, hiszen a magyar kormány most azt mondja, hogy a 90-es években kialkudott feltételek olyan jók voltak, hogy már rég megkeresték a hasznukat ezek a cégek. És ebben van méltányolható elem, mert tényleg, amikor 1995-ben a csőd szélén táncolt az ország, igen jó feltételekkel adott el a kormány rohamtempóban sok mindent az energiaszektorban.

Viszont az is fontos, hogy rezsi ügyben semmilyen bizottsági eljárás sem indult Magyarországgal szemben. Nyíltan ezen biztos nem rugóznak.

Mi lesz most?

Két szöveg feszül egymásnak. Van a Tavares-jelentés, amit az EP elfogadott. Viszont jogilag alig következik belőle valami. A bizottságnak és a tanácsnak is együtt kellene működnie a parlamenttel, hogy legyen Magyarországot vizsgáló, pláne a koppenhágai kritériumokat általában vizsgáló új bizottság. Ebből a DeDi tippje szerint egyhamar semmi sem lesz.

A magyar parlament pedig elfogadott egy nyilatkozatot, amiben elítéli a Tavares-jelentést. Jogi relevanciája ennek sincs. Az egész a DeDi gyanúja szerint leginkább figyelemelterelésre jó. Hogy miről? Lásd ezt az ábrát:

Tanulság?

Akárhonnan is nézzük, az mindenképpen ciki, hogy az EP és négy uniós kormány éppen Magyarország problémái miatt akar új, demokrácia-ellenőrző szervet felállítani. A Tavares-jelentésben óvatosan felvetett hetes cikkely meglebegtetése is kínos. Midnehhez olyan komolyan asszisztál a bizottság, hogy José Manuel Barroso elnök személyesen szólalt fel a jelentésről szóló parlamenti vitában. Küldhette volna Strasbourgba akár csak Viviane Redinget is.

Ha minden oké lenne a magyar demokráciával, és mondjuk erősödne, és nem gyengülne, akkor ezek a dolgok nem történhettek volna meg.