Mi se gondoltuk volna, de tényleg! Ballai Attila A magyar-román meccs elé címmel írt vezércikke tényleg sokkoló volt, pedig tényleg rendszeresen böngésszük a kormánypárti lap véleménycikkeit.

Ez itt csak néhány kedvenc idézetünk, de érdemes az egészet elolvasni:

Orbán Viktor miniszterelnök környezetéhez nem is mérhető államférfi, de a futball közegében visszavedlik csillogó szemű rajongóvá.

Orbán Viktoron és kormányán egyre kevesebb fogást találni. Tavares, Reding, Olli Rehn, az IMF, a túlzottdeficit-eljárás lassan a ködbe vész, az pedig kevés, hogy három iskolába két nap késéssel érkeznek meg a tankönyvek; marad a futball, abba kell kapaszkodni, foggal-körömmel.

Mert ha nincs a messze nemcsak forintosított és intézményesített, hanem szavakban, gesztusokban, lelátókon is érzékelhető állami jelenlét, akkor a hazai labdarúgás körülbelül az alábbiakat mutatja fel: szutyok stadionok, kevés kivételtől eltekintve háztáji jellegű vagy ügyeskedő klubtulajdonosok, a csőd szélén ténfergő zrt.-k, a lelátókon szerep- és tudatzavaros, a még többségben lévő normális szurkolókat riasztó csoportok, a pályákon a leküzdhetetlenül burjánzó fogadásicsalás-sorozat, az egész romhalmaz tetején pedig, rozsdás lakattal az ajtaján, az MLSZ.

És a vége:

Ma este Bukarestben labdarúgó-világbajnoki selejtező vár ránk. Meg még ki tudja, mi. De holnap úgy kellene ébrednünk, hogy semmiképpen se azzal szembesüljünk: akit, amit a selejtezőn kirostálnak, az a selejt.