Értem én, hogy a magyar lélek ilyen, azonnal neki állunk busongani, ha alkalmat találunk rá, legyen az bármennyire indokoltalan is. Volt egy meccs Hollandiában, aludtunk rá egyet, vegyünk már észre a pozítvumokat is, a kutyamindenit.

1. A hollandok elleni itthoni 1-4 és a kinti 8-1 összevetésben egy góllal bizony jobb, mint Jugoszlávok elleni 1997-es 7-1 és 0-5. Márpedig az pótselejtezős teljesítmény volt. És az - bár kell hozzá egy csipetnyi szerencse - még most is meglehet.

2. Európa-klasszisunk, Dzsudzsák Balázs őrzi remek formáját, Budapesten és Amszterdamban is betalált a félelmetes hírű hollandoknak 11-esből. És ahogy kidobta azt a puszit a gólja után, az azt mutatja, hogy megvan benne a kellő csibészség, ami ehhez a játékhoz elengedhetetlen. Nem lennénk az andorrai védők helyében.

3. Feledtettük a románok elleni kudarcot.

4. Lehet itt stadionozni, dehát kérem szépen, azok még nem készültek el. Kinek állna érdekében, ha egy jó szereplésnek köszönhetően a legkiválóbb magyar játékosokat elvinnék külföldre, a világszínvonalú stadionjainkban pedig harmadosztályú idegenlégiósok játszanának.

5. A 2014-es világbajnokság helyszíne, Brazília igencsak messze van. Rettentő költség lenne a teljes csapat, és az ilyenkor óhatatlanul hozzájuk csapodó slepp utaztatása, elszállásolása. Arról nem beszélve, hogy jó ideig távol maradna az így védtelenné váló hazájától a miniszterelnök is. A következő világbajnokság Oroszországban van, márpedig a Kelet a mi igazi terepünk.

6. Lesz majd olimpia Rióban, ott legalább ennyire elpicsázzuk a hollandokat abban a sportban, amiben mi vagyunk a császárok. Már ha a béna holland férfiak egyáltalán eljutnak oda.

7. A következő selejtezőt mindannyian nulla ponttal kezdjük.

8. Átadtunk a múltnak egy több mint százéves rekordot.

+1 Besütizve mi még a pályára sem találtunk volna ki, nemhogy a labdába képesek lettünk volna belefejelni. Ráadásul gólt szerezni. Mindegy is, melyik kapuba.