Rendszerszintű változások történtek a magyar sportújságíró-társadalomban. Úgyszólván észrevétlenül.
Az utolsó percekben azért már nem kellett izgulnunk, a magyar csapat továbbra is veretlen a világbajnokságon.
Nem Bozsik múlt pénteki születésnapján avatták fel, nem is vasárnap, amikor az utolsó hazai meccsen több ezer szurkoló volt jelen.
Nyögvenyelős első félidő után összekapta magát a csapat, és végül simán nyert. A vébé lényegi része viszont még csak most jön.
0-1-nél, a 99. percben állt oda trükkös tizenegyest lőni.
A kontinens első szurkolói különvonatát azért indították a magyar szervezők a Keletiből Bécsbe 1905 májusában, hogy az Everton budapesti vendégjátéka után Ausztriában is megcsodálhassák a Tottenham elleni hírverő meccsüket. A liverpooliak a bajnokságot alighanem éppen a pesti túra miatt vesztették el.
27-7-es félidő után 47-13 lett a vége, a csapat középdöntőbe jutott, az igazi csaták most jönnek.
Küzdős első félidő után végül simán nyertünk 26-17-re.
A Fenerbahce ellen természetesen Varga Barnabás talált be, három perccel később egyenlítettek a törökök.
„Addig, míg én elnök vagyok, nem lesz hivatásos futball-liga” – mondta Csányi Sándor, akinek nem tetszett a miniszterelnök ötlete a kiemelt akadémiák létrehozásáról, és bocsánatkérést várt volna az anyázása miatt.
Egyhangúlag döntött az MLSZ elnöksége.
Lepsényi Boglárka hazai versenyzőt vert a döntőben a csehországi vébén.
A katalánok a műfajhoz képest is nagyon megcsúsztak, de a világ demokratikus részén a stadionépítők egyébként is rendre képtelenek teljesíteni az eleve irreálisan kitűzött célokat.
Kemény kritikák jelentek meg az államosított Nemzeti Sportban arról, hogy mire jutott a magyar futball a stadionépítésekkel és az irtózatos mennyiségű közpénzzel. De ki a felelős?
Az orosz szövetség elnöke azt mondta, hatalmas köszönettel tartoznak a magyaroknak a mérkőzések megszervezéséért.