• Csányi Sándor magyarázat helyett inkább cirkusszal szolgált az MLSZ sajtótájékoztatóján.
• Kelet-Európában a jóságos, a népnek futballt adó keresztapa szerepét sokan adják elő.
• Csányi hároméves korában már rongylabdát kergetett, valamiért mégis csak most jutott eszébe beszállni a magyar fociba.

Sokféleképpen lehet egy irtózatos zakót magyarázni. Csányi Sándor, az MLSZ elnöke, valamint egyébként is eléggé befutott ember, szerda délelőtti sajtótájékoztatóján az elterelés és a szórakoztatás kombinációját választotta.

Az MLSZ székházának különtermébe, amelynek ajtajánál OTP-bankautomata strázsál, alig fértek be az érdeklődő újságírók. Ők mind arra voltak kiváncsiak, hogy mit mond a magyar labdarúgás vezérigazgatója az Andorra elleni dicsőséges 2:0 után, és hátha kitér a románoktól, ne adj isten a hollandoktól elszenvedett vereségekre is. Nem nagyon tért ki.

Persze Csányi annál sokkal ügyesebb, hogy egyszerűen csak mellébeszéljen.

Nem tért ki a sajtótájékoztató végén feltett újságírói kérdések elől sem, sokszor kifejezetten jól is érvelt. Viszont mindjárt a legelején leszögezte, hogy a magyar foci és a magyar foci fejlődése nem csak a felnőtt férfi válogatottról szól, és ennek megfelelően Dzsudzsiéknak is csak epizódszerep jutott a közel kétórás rendezvényen.

Csányi legfontosabb ki- és beszólásait azonnal felkapta az internet, a 444-en is azonnal olvashatták, hogy mi mindent mondott a huncutul mosolygó elnök Deutsch Twitterhuszárról, Kocsis Máté hazudozásáról és Wintermantel Zsoltról. Pedig ennél mondott érdekesebbeket is.

Például hogy ő a bukaresti meccs előtt is gondolt Egervári menesztésére. És hogy a bukaresti meccsig bízott is a kijutásunkban. Az nem világos, hogy ez a két dolog hogy áll össze. Az sem, hogy Csányi vajon tényleg azt gondolta, hogy mi nemhogy megszerezhettük volna a pótselejtezős helyet, hanem mondjuk egy Portugáliát kiverve ki is juthattunk volna Brazíliába.

Nehéz eldönteni, hogy Csányi eleve ennyire el volt szakadva a valóságtól, vagy a magyar futballközeg tette ilyenné.

Az utóbbira utal, hogy a ma az elnök mellett ülő, az utánpótlás helyzetéről beszélő Nyilasi sem annak az intelligens, megfontolt embernek tűnt, aki még Sport TV-s szakkommentátorként is volt. Itt konkrétan arról magyarázott, hogy egyértelmű a fejlődés, a múltkor is valami ifjúsági tornán megvertük a szlovákokat, a portugálokkal ikszeltünk, aztán a ki-ki meccsen a spanyolok ellen már fáradtak voltak a fiúk, kettejüket is kiállították, szóval magunkat vertük meg, de egyébként egyre jobbak vagyunk.

Az utánpótlás témája Csányi szívéhez is közel áll, és nyilván igaza is van abban, hogy a magyar futball sikere ezen áll vagy bukik. Így ő is gyakorlatilag erről a témáról beszélt a legtöbbet, az ilyenkor tollaikat pihentető újságírók előtt. Ígérgetésben az elnök egyébként is nagyon erős, a 2016-os, már 24 résztvevővel bonyolított Eb-részvételünket megint biztosra vette. Olyankor volt csak zavarban, amikor a múlt hibáira kellett volna magyarázatot találnia. Megemlítette, hogy 2010-ben még több magyar játékos játszott európai topligában, mára gyakorlatilag csak Szalai Ádám maradt, aztán néhány felesleges körmondat után gyorsan témát is váltott.

Csányi nevetve beszélt arról, hogy ő nagyon jól viseli most a kritikákat, hiszen ez semmi ahhoz képest, amit bankárként a devizahitelesektől kap. Aztán nem újságírói kérdésre, hanem saját lelkesedésből kiosztotta a fideszes kishalakat. (Később, újságírói kérdésre válaszolva viszont mindenkit megnyugtatott: Orbán Viktorral továbbra is remek a viszonya, a holland meccs után telefonon konzultáltak, közösen keresve a megoldást.)

A rendezvény végére eszébe juthatott, hogy a másik oldalra is kellene szúrnia, ezért a népszavás kollégától megkérdezte, hogy miért írnak róla mindig rosszat, és hogy ezt pártutasításra teszik-e. Bocsánatot kért tőle, amiért őt személyesen izélgeti, majd példaként állította elé a szintén jelenlévő népszabadságos Hegyi Ivánt: “még az Iván is szokott rúlunk néha jót írni”.

Ekkor esett le a tantusz, hogy

Csányi beállt azok a jellemzően, de nem feltétlenül kelet-európai futballpotentátok közé, akik leginkább klubtulajdonosok szoktak lenni, és akiknek sajtótájékoztatóiról, pályán kívüli szerepléséről több szó esik, mint a meccsekről.

A Balkán tele van ilyen figurákkal, a leghíresebb talán az a Gigi Becali, aki most éppen börtönben van, de korábban a Steaua Bukarest tulajdonosa volt. Ilyen Csányi kollégája, Ukrajna leggazdagabb embere, a Sahtar Donyecket felfuttató Rinat Ahmetov, az Európában csapatokat vásárló mindenféle orosz és távol-keleti milliárdosok, és tulajdonképpen Roman Abramovics is, bár ő szerepelni nem szeret annyira, inkább csak a háttértből irányítja a Chelsea-t.

Csányi klasszikus futballkeresztapaként most arról is beszélt, hogy a magánvagyonából egymillió eurót ajánlott fel az amszterdami meccs előtt a magyar játékosoknak arra az esetre, ha sikerül valami értelmes eredményt elérniük. Silvio Berlusconi Milanja és Jesús Gil Atlético Madridja óta nem volt példája ilyen önfeláldozásnak a világ futballjában.

Van azonban egy alapvető különbség ezek a színes figurák és a most közéjük beállni igyekvő Csányi Sándor között, akinek “poénjain” egészen lelkesen nevetgélt az összegyűlt médiasereg. Természetesen nem arra gondolok, hogy ki hogyan szerezte meg a rendszerváltás forgatagában az első millióját.

Csányi imád arról beszélni, hogy mióta rajong a fociért. Most is elhangzott, hogy már hároméves korában kergette a rongylabdát, és azóta is folyamatosan játszik. A gyerekeit ma is csak azzal tudja elrángatni a számítógép elől, ha focizik velük. Így aztán igazán meglepő ettől a futballőrült férfitól, hogy korábban nem jutott eszébe olyan nagyon foglalkozni ezzel a témával.

Ahmetov és Becali rendkívül sötét alakok, de ők nem az ukrán és a román labdarúgó-szövetség elnöki székével kezdték. Fogták az így-úgy összeszedett-keresett-lopott magánvagyonukat, és beleölték egy-egy, magyar szinten elképesztő sikereket elérő klubba. Ahmetov Sahtarja ma rendszeres BL-szereplő, a donyecki utánpótlás-akadémiáját nem csak ő maga tartja nagyra, és személyesen is sokat áldozott arra, hogy felépüljön a Donbasz Aréna, Kelet-Európa legszínvonalasabb stadionja. Az ukrán válogatott, erősen építve Ahmetov csapatára, ott is lesz az európai pótselejtező-körben.

Ezzel szemben Csányi, hiába kérkedett most a válogatottnak beígért eurókkal, semmi ilyesmit nem csinált.

Nem épített stadiont, nem épített klubot, nem ért el semmilyen futballsikert.

Az MLSZ felkínált elnöki székét bezzeg elfogadta, hiszen azzal olyan nagy személyes, pláne anyagi kockázat nem jár, legfeljebb a 2016-ban lejáró ciklus után nem marad a helyén, ahogy arra egyébként kétértelműen célozgatott is most.

A sajtótájékoztató végére egészen úgy tűnt, hogy ahogy a magyar futballisták végtelenül kevesebbek ukrán és román kollégáinknál, úgy a mi futball-keresztapácskáink sem említhetőek egy lapon a környező országokban az újságoknak és a közönségnek a cirkuszt garantáló, a velük egy tálból cseresznyéző politikusokkal cicaharcozó, aztán persze összekacsintó keresztapákkal.