Új trend jelent meg a természettudományokban: egymást érik az olyan kutatások, amik a szegénység tapasztalatát, és annak élettani hatásait vizsgálják.

Írtunk mi is arról az augusztusi kutatásról, ami azt bizonyította, hogy a szegénység olyan terhet rak az azt megélő emberek kognitív képességeire, hogy nagyon kevés kapacitásuk marad arra, hogy mással foglalkozzanak. Ez a szűkösség olyan hátrányt jelent számukra egy átlagos nap során, mintha teljesen kihagyták volna az előző éjszakai alvást.

Egy azóta publikált újabb kutatásból pedig az derül ki, hogy a szegénységben élők nem csak aktuálisan, a mindennapjaikban viselik ezeket a mentális terheket, hanem az okozott károsodás hosszú éveken át kíséri is őket. Azaz ha valaki gyermekként szegény körülmények között nő fel, az súlyosan befolyásolja az agytevékenységét felnőtt korában is, függetlenül attól, hogy közben hogy alakult a vagyoni helyzete.

Négy egyetem, a Cornell, a Denver, az Illinois és a Michigan kutatói követték nyomon fiatalok életét kilenc éves koruktól a húszas éveik közepéig. És azt találták, hogy azoknál, akik gyerekként szegénységben nőttek fel, funkcionális mágneses rezonancia-vizsgálattal látható eltérések voltak az agytevékenységükben. A vizsgálatokat 24 éves fiatalokon végezték, negatív hangulatú képeket mutattak nekik, és azt vizsgálták, mennyire tudnak úrrá lenni érzelmeiken.

Azoknál, akik 9 évesen szegénységben éltek, nagyobb aktivitást mértek az amigdalában, és kisebbet a prefrontális kéregben. Ez azért lényeges, mert az agynak ez a két területe fontos szerepet játszik abban, hogyan ismerünk fel fenyegető jelenségeket, hogyan kontrolláljuk az érzelmeinket, és hogy mit kezdünk a stresszel.

A kutatás eredménye szerint azok a fiatalok, akik gyerekként szegénységben éltek, nehezebben tudták kontrollálni érzelmeiket, függetlenül attól, hogy 24 évesen mennyi pénzük volt és hogyan éltek.

Az agytevékenységben hasonló érzelmi diszregulációt fedeztek már fel a depresszióval, táplálkozási zavarokkal, agresszióval és poszttraumatikus stressz szindrómával küzdő embereknél is.

A kutatás során 49 amerikai, vidéken élő, fehér fiatalt vizsgáltak, eltérő vagyoni háttérrel. Az eredmények pontos magyarázata további kutatásokat igényel majd. De az már látszik, hogy a kutatásban részt vevők közül a szegény családból érkező gyerekek voltak a leginkább kitéve gyerekkorukban erőszaknak, családon belüli feszültségeknek és nem megfelelő lakhatási körülményeknek. Ezek a stresszorok a kutatók szerint segíthetnek majd részletesebben megmagyarázni a korai vagyoni helyzet és a későbbi agytevékenység minősége közötti kapcsolatot.

A szerzők szerint ez az elmélet összefügg azzal az elképzeléssel, hogy

a szegénység korai tapasztalata beágyazódik a szervezetbe, és egy életen át tartó pályára állítja az egyént.

És itt körbeérnek a dolgok: a szegénység megnehezíti, hogy a szülők teljes életet éljenek, például érdemben foglalkozzanak a gyerekeikkel. A gyerekek pedig emiatt olyan hátrányokat szenvednek el, ami életük végéig kísérti őket.

(via AtlanticCities, a cikk tetején szereplő kép: REUTERS/Umit Bektas)