Nem hagyta magára a kórházban a mozgásképtelen kislányt, akiből aztán világbajnok lett

életmód
2013 november 26., 07:59
  • A nők társadalmi megbecsülésének és önbecsülésének növeléséért jött létre az Aranyanyu díj.
  • Egészségügyi dolgozókat, pedagógusokat és orvosokat tüntetnek ki.
  • Az egyik idei nyertes Szabolcs Judit szigetmonostori gyógytornász.
  • Úgy bánik minden gyerekkel, mintha a sajátja lenne, és úgy gondolja, attól még, mert tud gyógyítani, nincs joga fájdalmat okozni.
  • Következzen az ő története.

Szabolcs Judit először egy ismerősétől hallott arról, hogy egy mozgásképtelen kislányt hagytak a szülei a kórházban. Megkérték, hogy nézze meg, hátha tud segíteni a súlyos mozgásszervi problémákkal született gyereknek. Mindez tizennyolc évvel ezelőtt történt.

"Zsanett ott feküdt végtaggipszben, szülők nélkül, hideg korlátozottságban. Egyedül volt. Aztán rám mosolygott."

A gyógytornász két napig látogatta a kislányt főorvosi engedéllyel. Mindenképp segíteni akart rajta, ezért megkereste a vér szerinti szüleit. Kiderült, a szülők sokkot kaptak attól, hogy ilyen súlyos állapotban született a kislány, és nem tudták kezelni a helyzetet. Először el is zárkóztak attól, hogy Szabolcs Judit kapcsolatba lépjen velük. Aztán mégis beszéltek. Megpróbált segíteni nekik, hogy elfogadják a helyzetet. Két és fél hónap telt el, mire nyíltan ki tudták mondani, hogy ők ezt nem tudják vállalni. Lemondtak a lányukról.

photo_camera Szabolcs Judit (a képek a róla szóló kisfilmből vannak)

Szabolcs Juditnak ekkor tíz napja volt arra, hogy nevelőszülőket találjon Zsanettnek. Ezután a gyámhivatalhoz került volna.

Próbálkozott ismerősöknél, és alapítványoknál is. Többen is meglátogatták Zsanettet a kórházban, de amikor meglátták, hogy tényleg nem tudja egyik végtagját sem mozgatni, elfordultak. “A végén már nem is mertem behívni senkit.”

A hetedik napon felhívta egy férfi.

“Teljesen reális képet mondtam neki Zsanettről. Talán kicsit súlyosabbnak is írtam le a helyzetet a valóságnál. A férfi azt mondta: ezek szerint ennek a gyereknek még nagyobb szüksége van a családra.”

A férfi Adámi László volt. A lányból így lett Adámi Zsanett.

Zsanett mostanra tizenhárom éve úszik versenyszerűen, hat éve a magyar paralimpiai válogatott tagja. Hetvenszeres nemzetközi bajnok, idén tavasszal pedig világcsúcsot úszott 150 méter vegyesen.

Három nap választotta el attól, hogy a gyámhivatalhoz kerüljön. Természetesen nem tudhatjuk, hogy alakult volna az élete, de jó eséllyel egészen máshogy.

Miután nevelőszülőkhöz került, Szabolcs Judit folytatta a terápiát. Amikor pedig az iskolában meg akarták tanítani úszni, kiderült, hogy egyáltalán nem kell megtanítani, mert azonnal tudta, mit csináljon a medencében. Innentől kezdve sorra nyerte a versenyeket.

photo_camera Adámi Zsanett

Azóta is szinte minden héten találkoznak, leszámítva azt az időszakot, amikor Szabolcs Juditnak gyerekei születtek. Zsanett így is családtagnak számít, a gyógytornász lányai is úgy kezelik, mint a testvérüket.

“Nagyon szépek Zsanett rekordjai, de nem ez a lényeg. Akkor örülök a legjobban, amikor együtt tudunk hülyéskedni.”

Szabolcs Judit gyerekkorától arra készült, hogy gyógytornász legyen. Hétéves volt, amikor édesanyjánál súlyos ízületi problémákat diagnosztizáltak. Anyjának is sokat segítettek gyógytornászok, ő pedig innentől tudta, hogy ezt a foglalkozást választja.

Módszerét így magyarázza el:

“Az, hogy tudok gyógyítani, még hatalmaz fel arra, hogy fájdalmat okozzak annak, akit gyógyítok. Arra törekszem, hogy a gyerekeknek is öröm legyen hozzám járni, és nem veszem el a boldog gyerekkorhoz való jogukat. Olyan hangulatban kezelem őket, mintha a saját gyerekeim lennének. Nem teszek különbséget az alapján gyerekek között, hogy egyes képességeik mások. Úgy vagyok velük, mintha egészségesek lennének.”

Egészen pontosan nem is a módszereiben van a különbség. Ahogy ő mondja, abban, hogy milyen hangulatban gyógyít.

"Akárhányadszorra érkezik hozzám egy gyerek, mindig úgy nézek rá, mintha először látnám. De amikor először jön hozzám egy gyerek, úgy próbálom szeretni, mintha örökké ismertem volna."

Látszik rajta, hogy nem egy tünetegyüttest lát, amikor egy gyerekkel foglalkozik, hanem egy embert. Ráadásul nála a szülő is állandó terápiában van – mondja róla egy anya, Bedő Eszter, akinek lányát tornáztatja.

szabolcsjudit

Szabolcs Judit egyike annak a hat nőnek, akik idén megkapták a Richter Aranyanyu díjat. Ezt Rácz Zsuzsa írónő és a cég alapította, célja a nők társadalmi megbecsülésének és önbecsülésének növelése. A díjat olyan nőknek ítéljük oda, akik klasszikus, női segítő szakmákban dolgoznak, és munkájuk nélkülözhetetlen, mégis csekély anyagi és erkölcsi elismerésben van részük, áll a leírásban. Évente három kategóriában osztják ki: egészségügyi dolgozó, pedagógus és orvos.

"Ezek jellegzetesen női pályák, és a társadalom egyáltalán nem becsüli meg azokat, akik itt dolgoznak. Azért jött létre a díj, hogy ismerjük el azokat, akik mozgásban tartják a társadalmat"

– mondta Rácz Zsuzsa.

Megkérdeztük Szabolcs Juditot is, mit gondol a megbecsülés hiányáról. Szerinte társadalmilag és anyagilag tényleg nincs elismerés. De amikor egy gyerek egy kicsit könnyebben mozog a gyógytornáról, az éppen elég örömöt jelent.

Szabolcs Judit szerint nagyon sokan vannak, akik még megérdemelnék ezt a díjat. Köztük például Zsanett nevelőszülei is.

A díjazottak közül az ő történetét választottuk ki, de érdemes megnézni a többi díjazottról, vagyis Kelen Kata gyermekgyógyászról, Máttyus Anna gyermekszichiáterről, Tóthné Almássy Mónika kórházpedagógusról, Debre Istvánné pedagógusról és Pektor Gabriella gyógytestnevelőről szóló kisfilmeket ide kattintva.

Kommentek

Közösségünk messze túlnyomó többségének jószándéka és minden moderációs igyekezetünk ellenére cikkeink alatt időről-időre a kollégáinkat durván sértő, bántó megjegyzések jelentek meg.
Hosszas mérlegelés és a lehetőségeink alapos vizsgálata után úgy döntöttünk, hogy a jövőben a közösségépítés más útjait támogatjuk, és a cikkek alatti kommentelés lehetőségét megszüntetjük. Közösség és Belső kör csomaggal rendelkező előfizetőinket továbbra is várjuk zárt Facebook csoportunkba, a Közértbe, ahol hozzászólhatnak a cikkeinkhez, és kérdezhetnek a szerzőinktől is.