Fura sajtótájékoztatón próbálták meg a Két Pont Alapítvány munkatársai felhívni a figyelmet egy fenyegető HIV-járvány veszélyére. Két tucat újságírót egy méretes turistabuszba pakoltak, és körbeutaztatták őket Józsefvároson. Az egészből mégsem lett nagyon kínos etnoszafari, mert a Kék Pont tagjai ezer szállal kötődnek a kerülethez, az utolsó szögig ismerik ezt a környéket, és régóta próbálnak meg segíteni az itt élő kábítószer-fogyasztóknak.

Mert a környéken sokan élnek, akik lövik magukat. A probléma régóta jelen van, sosem volt titok, de az önkormányzatoknak mindig egyszerűbb volt félrenézniük. Az ártalomcsökkentéssel és konzultációval foglalkozó alapítványnak 2006-os ideköltözése óta 3000 regisztrált kliense lett, hatvan százalékuk a kerületben él.

A szociotrip célja kettős volt, egyrészt az AIDS világnapja miatt felhívni a figyelmet a létező veszélyre, másrészt pedig megmutatni az újságíróknak azt a környéket, ahol többségük valószínűleg még nem sokat mászkált. És mindezt bármiféle stigmatizálás nélkül. Ingoványos feladat, amit könnyen lehetne belevezetni a szegénységen való egzotikus elcsodálkozás csapdájába. De ezt a buszúton ügyesen kerülték el azzal, hogy sok olyan embert vontak be a beszélgetésbe, akik maguk is itt élnek, itt nőttek fel.

Valaki itt katasztrófát teremt

A Kék Pont a közelmúltban azért került be ismét a hírekbe, mert a VIII. kerület polgármestere, Kocsis Máté látványosan nekiment a szervezetnek. Felmondta az együttműködést a civilekkel, majd kirakták őket a kábítószerügyi egyeztető fórumból is. Az önkormányzati érvelés szerint a Kék Pont főleg más kerületek drogosait szolgálja ki, tűcsere helyett tűosztást folytatnak, sok az eldobált fecskendő a köztereken, és a program jelenléte gyakorlatilag közegészségügyi katasztrófát jelent a kerület számára.

És bár a pénteki túrát az AIDS világnapja miatt szervezték meg, érezni lehetett, hogy az önkormányzat vádjainak megcáfolása is cél.

De a lényeg tényleg azon volt, hogy a Kék Pontnál valós közegészségügyi katasztrófától tartanak. Romániában és Görögországban is ugrásszerűen nőtt meg a válság óta a HIV-fertőzöttek száma az intravénás szerhasználók között. Éppen mert a megszorítások miatt nem volt pénz az olyan megelőző és ártalomcsökkentő programokra, mint amiket a Kék Pont is végez Budapesten.

Ma Magyarországon nem tudni HIV-fertőzött intravénás szerhasználóról.

De a Kék Pont szakértői szerint ez nem a szakellátás minőségének köszönhető, pusztán szerencse.

A túra végén a Kék Pont központjában Rácz József igazgató foglalta össze a legfontosabb adatokat. Például hogy tavaly az új klienseiknek 18 százaléka volt 19 éves vagy annál fiatalabb. Köztük sok az olyan fiatal, aki a belépő, azaz elsőnek kipróbált drogja is már intravénás szer volt.

Komoly veszélyt hordoz magában az a trend is, hogy míg a heroinfogyasztás 2006 óta szinte megszűnt, az amfetaminok pedig erősen szorulnak vissza, nagyon jönnek fel a vénásan lőtt designer drogok. Ezekkel több baj is van: egyrészt ha valaki függőségben szenved, sokkal több napi szúrásra van szüksége, mint a régi drogoknál. Itt akár napi tíz szúrás is előfordulhat, ez pedig jelentősen növeli a fertőzések kockázatát. Másrészt az ismeretlen, többször többféle összetevőkből összeállított designer drogokkal kiütött pácienseket kezelni is sokkal nehezebb, és nincs is hova tovább küldeni őket.

Rácz beszélt arról is, hogy a szakirodalomban és a nemzetközi szakmai értékelésekben soha nem számít indikátornak, hogy hány tű jut vissza egy tűosztó helyre. Ez ugyanis elsősorban nem a programon múlik, hanem a klienseken. Fontos szakmai szempont viszont, hogy hány tű jut egy kliensre egy évben. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) ajánlása a minimum 100 tű/kliens/év arányt írja elő, mint ajánlott követelményt, 200 tű fölött működik jól egy program. Ehhez képest a Kék Pont tűcseréjében ez az arány 2012-ben 87 tű volt. Ennyire volt pénz.

Tavaly amúgy 1410 kliens az év folyamán 122.892 tűt vitt el tőlük, ebből 78.559 darab került vissza a központba. A statisztikák azt mutatják, hogy az sem hozott változást, ha szigorították a kiadás feltételeit (erre financiális okokból volt szükség), ettől még nem került vissza több tű a szakemberekhez.

Keleten már nagy a baj

Közben pedig aggasztó tendenciák látszódnak Európában. Görögországban és Romániában is megsokszorozódott a HIV-fertőzöttek aránya az intravénás szerhasználók között, Romániában három év alatt a tízszeresére, 11,6 százalékosra nőtt az arány. A külföldi példák is azt mutatják, hogy ha felüti a fejét a fertőzés a szerhasználó közösségen belül, nagyon nehéz megállítani. A görögök meg éppen a tűcsereprogram kiterjesztésével próbálják megfékezni a kórt.

Gyékiss Roland, az alapítvány koordinátora arról beszélt, hogy négy indikátor van, amit figyelni kell a HIV-fertőzés elterjedésével kapcsolatban. Egyrészt a designerdrogok terjedését, mert ezek a fajta kábítószerek jóval több szúrást igényelnek. Számít még a Hepatitis-C fertőzöttek száma. Országos átlagban amúgy ez az arány alacsony a maga 30 százalékával az intravénás használók között, de Józsefvárosban 2011-ig 80 százalék fölött mértek, ami viszont aggasztó szám. Azóta nem mérnek, mert az Országos Epidemiológiai Központtal közösen végzett szűrőkampányokra elfogyott a pénz.

Sokat számít, hogy hányan és milyen kezelésben, konzultáción vesznek részt. Itt is akadnak gondok, a Kék Pont évente 80-100 embert tud a konzultációs programjába bevonni, ennél persze jóval több embernek kéne segítség. És hiába ismerten fertőzött terület a Józsefváros több területe is, mégsem sikerült még itt drogambulanciát sem elindítania az államnak.

A negyedik indikátor pedig a HIV-fertőzöttek száma az egész társadalmon belül. Ebben pedig Magyarország szerencsére jól áll, kevés fertőzött ember él az országban. De a szakértők szerint ez inkább a szerencsének tudható be, semmint a jól működő egészségügyi megelőző mechanizmusoknak.

A Kék Pontnál tavaly óta tudnak nyálteszteket végezni, ennek nagy előnye, hogy húsz percen belül kiderül, fertőzött-e a kliens. Egy ilyen teszt nyolcezer forintba kerül, az ehhez szükséges pénzt már második éve a MAC Cosmetics AIDS-ellenes alapjától kapják, évi ötmillió forintot. Ezt csak azért érdemes külön említeni, mert ez nem olyan terület, ahova állami vagy magánforrások olyan nagyon szeretnék önteni a jótékonysági pénzeket. Pedig szükség az lenne rá. A nyáltesztek is a korábbi eredményeket erősítették meg: HIV-fertőzöttet szerencsére még nem találtak, de a Hepatitis-C-t nyolcvan százalék fölött mérték a klienseik között.

Idén elindult a Kék Pont még egy programja, amiben a norvég alap segítségével a klienseik közül néhány hangadóbb karaktert fognak beszervezni, akiknek majd az lesz a dolguk, hogy a közösségen belül terjesszék, hogy mindenki menjen szűrésre. Ez most a legnagyobb kihívás, hogy minél több embert bevonjanak a szűrőprogramba.

Hozott változást a szerhasználók életében a hétfőnként futó csajnap is. Ilyenkor csak női kliensek jöhetnek, a helyszínen is csak női munkatársak várják őket. Erre azért volt fontos, mert bár korábban is jártak nők tűcserére, de rendszerint csendben, meghúzva magukat, nem mertek megnyílni, nem lehetett velük beszélgetni. Ezen akarnak változtatni ezzel a programmal, amit amúgy svájci példákból merítettek. Ott hasonló program működik a szexmunkások számára. Ez már csak apró sokkoló adalék, hogy akiknek 70-80 százaléka magyar. Ezért mostanában vannak svájci szociális munkások, akik elkezdtek magyarul tanulni.

A nyomor mindent elpusztít

A Kék Pont életében nem hozott sok gyakorlati változást, hogy az önkormányzat felmondta velük az együttműködést. Eddig sem kaptak önkormányzati támogatást, működésüket ezért napi szinten nem zavarta meg Kocsis Máté bekeményítése. Abban viszont minden szakértőjük egyetért, hogy rendészeti eszközökkel úgysem lehet mit kezdeni a problémával. A buszon szintén felbukkant Sárosi Péter, a TASZ drogprogramjának vezetője is. Ő kilenc éven át élt a kerületben, már a Kék Pont megjelenése előtt. Már akkor is voltak eldobott fecskendők, akkor is voltak olyan embertelen körülményben lévő épületek, ahova szerhasználók mentek belőni magukat. Sárosi Móriczot idézve mondta, hogy a kerület lakóinak nagy része tisztes szegénységben él. Ez pedig lehet ösztönző állapot is, amiből az ember ki akar törni. De van egy réteg, aki a nyomorban él. És a nyomor pusztít, mint a szennyes árvíz.

Minden nagyobb nyugati városban vannak olyan területek, ahol az intravénás kábítószer és a pusztító nyomor egymásra talált. És rendészeti eszközzel sehol nem sikerült ezt felszámolni. Szociálpolitika kéne, rendes szűrés, ártalomcsökkentés. Meg mondjuk ellenőrzött belövőszobák, ahogy azt legutóbb egy fideszes politikus is javasolta.

A tájékoztatón elhangzott összes adatot a Kék Pont honlapján lehet elérni.