A napi közlekedés mellett az otthon, a háztartás működése a legnagyobb környezethasználat egy átlagember életében. Fűtünk, világítunk, háztartási gépeket üzemeltetünk – mindez jelentős energiafogyasztással és ökológiai lábnyommal jár.

A dohányzás káros hatásairól valószínűleg már mindenki hallott, de a pontos okait vélhetően kevesen tudják.

Az őszi hónapok beköszöntével sok embernek okoz gondot a dolgos hétköznapokba való visszazökkenés. Sokak számára ez inkább az elmúlás évszaka, pedig valójában az újjáéledés első lépése.

Minden emberi tevékenység hatással van a környezetre – minden, amit csinálunk, környezeti erőforrások felhasználásával, különféle melléktermékek környezetbe juttatásával jár.

Az ENSZ Környezetvédelmi Programjának jelentése szerint szemétbe kerül a világszerte eladott élelmiszerek 17%-a, ami 931 millió tonna élelmiszerhulladékot jelent évente. A Földön tehát minden egyes emberre 121 kilogramm kidobott élelmiszer jut.

Bolygónk erőforrásai végesek. Egyre többen tudatosítják magukban ezt a tényt, és próbálnak meg tenni azért, hogy a lehető leginkább visszaszorítsák a környezeti ártalmakat és így kevésbé terheljék a környezetüket.

2021 elejére eljutottunk oda, hogy a különböző üzleti szektorok és gazdasági ágazatok fejlődését – legyen szó autóiparról, energiaiparról, környezetvédelemről, gasztronómiáról vagy egy olyan hétköznapi szokásunkról, mint a dohányzás – az ártalomcsökkentés iránti társadalmi igény mozgatja.

Amikor a jövőről esik szó, rendszerint a Mars kolonizálása vagy a mesterséges intelligencia térhódítása a fő téma a klímaválság után. Logikus és helyes, hogy globális léptékekben gondolkodunk, hiszen felelősséggel tartozunk egymásért, de arról is kell beszélni, hogy az átlagember egymagában mit tehet azért, hogy a saját és környezete jövője élhető legyen.

Az új technológiák átalakítják az életünket

Figyeljünk az ártalomcsökkentésre a nyaralás alatt is!

A magyar kormány drogstratégiája tönkrevágta a szerhasználók ellátórendszerét. A drogellenes ideológiának köszönhetően gyakorlatilag megszűntek az ártalomcsökkentő helyek, több lett a rendőri túlkapás. Az iskolák magukra maradtak, prevenció nincs.

Köztudott, hogy a cigarettázás káros az egészségre. Az már nem ennyire nyilvánvaló, hogy a cigaretta égése során keletkező füstben lévő anyagok a dohányzással kapcsolatos betegségek elsődleges okozói, amelyek nem csak a dohányzók egészségére, hanem a környezetükben lévő nemdohányzókéra is károsak. Az ártalomcsökkentés tehát a társadalom, és így végső soron mindannyiunk érdeke.

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) jelentései szerint ma több mint egymilliárd ember dohányzik a világon, és ez a szám – a népességnövekedési előrejelzésekre figyelemmel – 2025-ben is hasonlóan alakul majd. Tehetünk-e valamit azért, hogy a dohányzással kapcsolatos ártalmakat csökkentsük?

És ehhez már egy nemzetközi mikrofon is elég nekik.

Árnyékjelentést készítettek civilek az állami drogpolitikáról. A prevenció szorul vissza, miközben látni, hogy a túlzott szankciók egyáltalán nem javítanak a helyzeten.