• A Guardian főszerkesztője a brit parlament vizsgálóbizottsága előtt tanúskodott.
• Itt kiderült, hogy kb. az egész szerkesztőséget terroristának tekintik politikusok, mert kirobbantották minden idők eddigi legnagyobb lehallgatási botrányát.
• A főszerkesztő azt mondta, hogy a náluk lévő információk összesen kevesebb, mint 1 százalékát használták fel eddig.

Itt nem csak arról van szó, hogy mi jelent meg az újságban, hanem arról is, hogy mi jutott el más emberekhez.

Ezt a brit parlamenti vizsgálóbizottság egyik tagja, Michael Ellis mondta Alan Rusbridgernek, a Guardian főszerkesztőjének. A lapot és munkatársait terrorizmussal összefüggő bűncselekményekkel vádolhatják meg. A rendőrség már nyomoz ellenük.

58 ezer akta közül eddig 26-ról írtak

A Guardian és munkatársaik ellen a terrorizmus ellenes brit törvények 58A szekciója miatt nyomoznak.

Ez a szabály azt mondja ki, hogy aki a hadsereg vagy a titkosszolgálatok tagjairól információt hoz nyilvánosságra, vagy juttat el máshoz, az bűncselekményt követ el.

A lap robbantotta ki minden idők legnagyobb lehallgatási botrányát. Ők hozták nyilvánosságra először azokat az információkat, amiket Edward Snowden szivárogtatott ki az amerikai kormányzat lehallgatási gyakorlatáról. Snowden azóta Oroszországba menekült, a Guardian és más lapok pedig kb. hetente hoznak ki új botrányos részleteket a lehallgatásokról. Legutóbb például azt, hogy az amerikaiak Angela Merkel német kancellár telefonját is lehallgatták az amerikaiak.

A Guardian cikkeiben nem szerepeltek katonák vagy kémek nevei, sőt a lap külön ügyelt rá, hogy kitakarjanak minden személyes adatot a nyilvánosságra hozott dokumentumokból. Viszont nem egyedül dolgoznak, a New York TImes és a Washington Post, a Spiegel és más lapok is közöltek már részleteket Snowden dokumentumaiból.

Az egyik kérdés nyilván az, hogy a többi újság a Guardaintől kapta-e a papírokat, vagy más forrásból jutott bizonyítékokhoz.

A lapnak Rusbridge állítása szerint 58 ezer "aktája" van, és eddig csak 26 darabból dolgoztak. A főszerkesztő azt mondta: saját biztonságos rendszerükben tárolják az adatokat, és hogy ők kontrollálják őket. Korábban Rusbridge azt mondta, hogy egy éjjel-nappal biztonsági őrökkel védett szobában, laptokon vannak az adatok. A gépeket újonnan vették, és soha nem kapcsolták őket az internethez. Az adatokat olyan kód védi, amit csak a lap több vezetőjének együttes jelenlétével lehet kinyitni.

Saját versenytársaiknak éppen ők adták át a dokumentumokat, mert tartottak attól, hogy az amerikainál szigorúbb brit sajtótörvény miatt egyszer csak le kell állniuk a publikálással.

Elterelésből kötözködnek

Közben az egész bizottságosdinak egyértelműen az a politikai célja, hogy befeketítse az újságírókat, és így egy kicsit elterelje a figyelmet arról, hogy a brit kormány milyen elképesztően szolgálatkészen segített az amerikaiaknak a lehallgatásoknál.

Másrészt az tényleg problémás lehet, hogy egy újság védi a hírszerzők személyes adatait.

Itt tényleg nem arról van szó, hogy a Guardian publikálná ezeket az adatokat. Nyilván nem. Ők a törvénytelen, de legalább is jogilag problémás lehallgatásokat akarják leleplezni. Könnyű belátni, hogy ehhez miért fűződik közérdek.

Ehhez képest valószínűleg tényleg könnyebb betörni hozzájuk, mint mondjuk a hadsereghez. Most mégis olyan kényes adatok lehetnek náluk, mint az államnál. Ráadásul gyakorlatilag a cég (a Guardian kiadója) belátására van bízva, hogy kinek adja át ezeket az aktákat.

Forrásaink szerint a világon 850 ezer embernek van van hozzáférése azokhoz az információkhoz, amihez a 29 éves Snowdennek volt, aki nem is volt az amerikai kormány alkalmazottja.

Ezt Rusbridger mondta a bizottság előtt. És azt is, hogy képmutatás ezek után amiatt aggódni, hogy majd pont a Guardiantől ki jut hozzá a titkos adatokhoz, amiket Snowden gond nélkül kiszivárogtatott nekik.