Ljudmila Ulickaja besokalt. A világhírű orosz írónő a Guardianban közölt publicisztikát napjaink egyre totalitáriusabb, egyre nacionalistább, az ország és saját történelmét napról napra szebbre és újraíró hatalmáról.

"Mint sok más orosz polgárt, úgy engem is mélyen aggaszt a szólásszabadság egyre szigorúbb korlátozása hazámban" - írja.

Ulickaja szerint a hatalom, "az önkényes bürokrácia" az orosz élet minden területén jelen van. "Aggaszt, hogy a hatalom a szovjet idők propagandájára emlékeztető kulturális ideológiát próbál ránkerőszakolni" - írja.

Ulickajánál attól telt be a pohár, hogy a hatóságok ellehetetlenítették az ország utolsó, a kormánytól független hírtelevízióját, a Dozsd tévét. Hogy miért? A Dozsd feltett "egy egyszerű kérdést".

Hetven évvel a leningrádi ostromgyűrű áttörése után megkérdezték, hogy "fel kellett-e volna áldozni Leningrádot, hogy így megmentsék százezrek életét". Leningrád ostroma, a II. világháború leghosszabb városostroma felfoghatatlan áldozatokkal járt. Hogy pontosan hányan haltak meg a fagyban és éhínségben, az a mai napig nem tisztázott. A visszafogott becslések szerint hatszázezren, de vannak, akik másfélmillióra teszik az áldozatok számát.

Három nappal az adás után a négy legnagyobb orosz kábelszolgáltatónak egyszerre jutott eszébe törölni a Dozsdot a kínálatából, gyakorlatilag halálra ítélve ezzel a csatornát. A kábeltársaságok minden bizonnyal Putyin környezetéből kapták az ötletet.

"Hiszem, hogy a médiának alapvető joga, hogy feltegye ezeket a kérdéseket a múltunkról, jelenünkről és jövőnkről" - írja Ulickaja, aki szerint a reakció az államilag támogatott orosz nacionalizmus újabb bizonyítéka. És annak is, hogy az orosz állam "olyan képet próbál teremteni, amely szerint a múltunkban minden jó volt".

Az, hogy a Dozsd kérdése ilyen vihart kavar "sokat elmond arról, hogy mit tartogat a jövő" -írja Ulickaja.

"Sokan komolyan elhiszik, hogy amit az orosz múltról mesélnek, az a tökéletes igazság. Hogy ami Oroszországban történik, az a tökéletes igazság. Hogy az orosz hatalom sosem hibázik, nem követ el köztörvényes és történelmi bűnöket. Ami történik, az olyan, mintha Orwell egyik megíratlan fejezete lenne: igazunk van, mindig igazunk van, mindenben igazunk van és átkozott legyen, aki meg meri kérdőjelezni ennek a hajthatatlan és csalhatatlan hatalomnak az igazságát."

(Via The Guardian)