Három éve, a depressziós dán rendező, Lars Von Trier akkori friss filmje, a Melankólia bemutatásakor a rendezőt kitiltották Cannes-ból, mert Von Trier azzal provokált, hogy „megérti Hitlert”. Sokan tartottak attól (vagy épp szerették volna), hogy most, A nimfomániás premierjén (aminek az első és a második részéről is írtunk) a Berlini Filmfesztiválon is mond majd valamit, de csak egy visszafogott pólóval emlékezett arra, hogy nem kívánt személy Cannesban.

Szerencséjére viszont volt valaki, aki összeomlott helyette, reklámozva a sok hónapja agyonhype-olt filmjét. A film egyik szereplője, Shia LaBeouf hetek óta minden erejével azon van, hogy mindenki teljesen leírja.

Hülyegyerekből világsztár

Az anyai ágon zsidó, apai ágon keresztény nevelést kapott Shia LaBeouf – akárcsak a gyerekszínészből botránypopsztárrá vált Miley Cyrus – a Disney Chanelen kezdte, 10 évesen, de a gyerekkora egyáltalán nem volt hollywoodi leányálom. A zsidó anyja és a francia származású, vietnami veterán apja állítása szerint hippik voltak, és elég különc módon nevelték a fiukat Los Angelesben. Szegénységben éltek, és az alkoholista, heroinfüggő apja kínozta, egyszer pedig pisztolyt is fogott rá egy vietnami flashbackje alatt.

A kis LaBeouf humorral próbált kompenzálni: klubokban standupolt, ahol tízévesen is úgy káromkodott, mint egy 50 éves. A filmes karrierje a gyerekszínészt kívánó sorozatok után hamar felívelt, 21 évesen, 2007-ben egy csapásra világsztár lett a Disturbiának és a Transformers-trilógiának, majd többek közt az Indiana Jones 4-nek, a Tőzsdecápák 2-nek és a Fékezhetetlennek hála.

LaBeouf azt állította, hogy a legutóbbi szerepére, a Nimfomániás 1-2-re úgy jelentkezett be, hogy házipornó-videókat küldött neki magáról és az akkori barátnőjéről (aki állítólag emiatt bőgte el magát nyilvánosan). A Berlini Filmfesztiválon tartott sajtótájékoztatóra mocskos kabátban és sapkában érkezett, és eléggé kiégettnek tűnt.

Látszott, hogy nincs kedve az egészhez, és amikor megkérdezték, hogy miért akart szerepelni egy filmben, ami tele van valódi szexszel, felállt, és elment, de előtte azt mondta:

„Amikor a sirályok követik a halászhajókat, az azért van, mert azt hiszik, hogy szardíniát dobnak róluk a tengerbe. Köszönöm szépen.”

Összelopkodott eredetiség

A főleg sokkal idősebb kollégái csak kínosan nevettek ezen. Később kiderült, hogy az értelmetlen idézet a francia futball-legendától, Eric Cantonától származik. Ezután öltönyben, egy papírzacskóval a fején jelent meg a vörös szőnyegen, amin az a mondat állt, hogy:

„Többé nem vagyok híres.”

Január 13 óta csak ezt posztolta a legjobban a gimnazista szintű művészi kinyilatkoztatásokkal teli Twitter-oldalára, amin jól végigkövethető a leépülése.

A hosszú út lefelé még tavaly az év végén kezdődött, amikor kiderült, hogy LaBeouf az új, HowardCantour.com című rövidfilmjéhez a sztoriját egy az egyben Daniel Clowes egy képregényéből lopta. LaBeouf emiatt bocsánatot kért, de a bocsánatkérést is valahonnan nyúlta, majd többször is bocsánatot kért többek között Alec Baldwin és Russell Crowe szavaival. Clowestól sokáig nem is kért elnézést, aztán január 1-jén egy égre írt üzenettel kért elnézést:

CLOUD: - vapor floating in the atmosphere - remote servers used to SHARE DATA - to make LESS CLEAR or TRANSPARENT pic.twitter.com/jw9JlEi791

— Shia LaBeouf (@thecampaignbook) January 1, 2014

A metamodernista kiáltványa óta a saját művészetébe teljesen belevesző LaBeouf azóta is kamerák előtt tölti az életét, a papírzacskós eset előtt egy héttel Skype-on bejelentkezett egy londoni divatfőiskola szemináriumára, és kb. 20 percen át olvasta a francia marxista Guy Debord 1967-es A spektákulum társadalma című művét.

Nemrég pedig Marina Abramovićhoz hasonlóan hat napra beült egy szobába bűnhődni a bűneiért. Senki sem volt rá kíváncsi.