• Helyszín: Való Világ villa, udvar.
• Időpont: 2014.02.16.
• Szereplők: Iza, Krisztián.
• A beszélgetés szöveghű leirata három felvonásban.
• "Te mondtad magadról, hogy te egy olyan keresztrejtvény vagy, amit nem lehet megfejteni."
• Figyelem, szókimondó szövegek!

Első felvonás.

Iza: Krisztián, ne kúrd fel magad ennyire ezen!

Krisztián: Hogyne kúrnám fel magam, hogy valakit megkérek arra, azt’ ő azt mondja, hogy oké, meg van kérve, meg van dumálva, túl van tárgyalva, azt’ már csak azért is… Kurva jó napom van három napja! Mintha egy vidámparkban lennék, amiben még kurvára soha nem voltam, és totálisan ott lennék a legalján annak a rohadt hullámvasútnak, nemhogy fent lennék a tetején. Te is nyomod itt magad, mert te vagy itt az érzéketlen, te vagy itt a kőszívű, te vagy itt az atyaúristen, azt’ közbe hallod meg így lehet kettétörni legbelül, mint egy ropit. Azért kelsz ki magadból mert így ketté lehet törni, mint egy ropit, csak te így adod ki magadból, nem úgy, hogy zokogsz, bár mondjuk volt rá péda... Miért jöttél ki? Mi a faszért jöttél ki? Mindenki fekszik, alszik, döglik, megágyazott, aludjatok. Három napig szartál arra, hogy tudok-e aludni, vagy sem. Lehet, hogy egy agyilag nullának nézel...

Iza: Nem nézlek agyilag nullának, csak nem értem, minek teszel fel olyan kérdéseket, amire pontosan jól tudod a választ.

Krisztián: Nem tudom a választ, azért kérdezem, érted, mert te mondtad magadról, hogy te egy olyan keresztrejtvény vagy, amit nem lehet megfejteni. És hiába próbállak, napok óta próbállak, nem tudlak megfejteni, vágod? He? Fel tudod te ezt fogni?

Iza: Úgy összességében mi a bajod? Amiért most így kiborultál.

Krisztián: Összességében? Három betű csupán.

Iza: Iza?

Krisztián: Annyi bajom van, érted. Még lett volna három nap, vagy kettő, érted, én végigkínzom magam. Azt úgy le foglak szarni, ahogy az elő van írva. Mert tisztában vagyok azzal, hogy semmi nem lehetne...

Iza: De ezt honnan tudod Krisztián, hogy semmi nem lehetne?

Krisztián: Mert tudom nagyon jól, hogy ez az egész...én vártalak, én...

Iza: Nem hallgatsz engem végig. Nem rajtad van a hangsúly.

Krisztián: Nem is, mert tudom nagyon jól, hogy mit mondasz.

Iza: De ugyanígy viselkedek azokkal, akik közelednek hozzám.

Krisztián: Mert Korfun vagy, mert Dubajban vagy...

Iza: Anyád van Dubajban.

Krisztián: Na ezt most szívd vissza.

Iza: Hát nem szívom. Engem te ne dubajozzál le.

Krisztián: Amíg én... a te családodat...

Iza: Ja igen, de te dubajozhatsz, nem? Takarodjál befele, te Dubaj! Takarodjál befele, látni nem akarlak!

Krisztián: Amíg te elkezded nekem pofázni, hogy így anyád meg úgy anyád...

Iza: Szemem elé ne kerüljél, te kis seggfej. (bemegy a házba)

Krisztián: Pedig itt leszek egy jó ideig!

Második felvonás, rövid szünet után ismét az udvaron.

Iza: Örülnék, ha meghallanád azt is, amit mondok, és nem csak azt, amit akarsz. Tudod te, hogy mit mondtál azzal, hogy dubajos? Tudod, hogy mit mondtál azzal?

Krisztián: Hallod, te vágod, hogy én miről pofázok neked...

Iza: Mi az, hogy Korfun, meg Dubajba? Elmondom neked, hogy nem is voltam Dubajban.

Krisztián: Nem azért mondtam, mert egy retkes kurvának tartalak, mert ha retkes kurvának tartanálak, akkor megmondanám a szádba. Szemedbe. Mindenhova bazmeg.

Iza: Aha, de ezt mégis tudod mondani, hogy dubajos!

Krisztián: Igen? Te mégis tudod azt mondani, hogy dubajos a kurva anyád.

Iza: Nem mondtam azt, hogy kurva anyád.

Krisztián: Ja, ne haragudj, hogy dubajos az anyád.

Iza: Mert ne haragudj, de nekem nem fogsz ilyeneket a fejemhez vágni, mert ha ilyeneket a fejemhez vágsz, akkor én is mondhatok ilyeneket, bazmeg.

Krisztián: Te mondhatsz nekem olyat? Ami a családommal?

Iza: Ja és te mondhatsz nekem olyat, amivel engem minősítesz?

Krisztián: És te engem minek minősítettél? Átlagon aluli pöcs, meg a faszom tudja.

Iza: És minek minősítselek bazmeg, amikor úgy viselkedsz?

Krisztán: Úgy viselkedek?

Iza: Miért, nem?

Krisztián: Eddig úgy viselkedtem veled? Mint egy átlagon aluli pöcs?

Iza: Az utóbbi három napban igenis úgy viselkedtél velem, mint egy pöcs.

Krisztián: Azért viselkedtem veled úgy, mert próbállak leszarni.

Iza: Ja, igen, igen, mert neked nincs olyan, hogy a kettő közt, nem? Neked nincs olyan, hogy lassan haladunk, és a kettő közt, nem? Neked vagy ez van, vagy az van?

Krisztián: Lassan haladunk? Lassan haladunk? Mifelé haladsz te lassan Kok Izabella, mi a lófasz felé haladsz te?

Iza: Koch, érted? H-val. H-val.

Krisztián: H-h-h. Mi a lófasz felé haladsz te?

Iza: Anyám felé haladok, bazmeg.

Krisztián: Így már máris más.

Iza: Fú.

Krisztián: Mifelé haladunk mi, Izabella? Tudod, mifelé haladunk mi? Vagy egy párbaj, vagy egy kurva nagy jelrakás felé haladunk.

Iza: Igen? Te így gondolod? Akkor vissza is ülhetsz oda.

(Krisztián megtörli Iza elkenődött szemfestékét)

Iza: Fekete?

Krisztián: Most már nem.

Iza: Örülök neki.

Krisztián: Csak akkor vagyok jó, ha nem tudsz elaudni? Vagy három napja nem tudsz elaludni, Izabella?

Iza: Nem csak akkor vagy jó, képzeld el.

Krisztián: Mikor vagyok jó?

Iza: Hagyjál már a faszomba a kérdéseiddel.

Krisztián: Ja, ilyenkor már hagyjalak a faszba a kérdéseimmel. Te, te aztán nyomhatod a kurva kérdéseidet, meg az anyázást, meg bármit nyomhatsz.

Iza: Én mikor kérdezek tőled bármit?

Krisztián: Izabella, miért nem válaszolsz nekem?

Iza: Mert pisilnem kell.

Krisztián: Azért nem válaszolsz, mert pisilned kell?

Iza: Igen, mert mindjárt bepisilek. És így nem tudok tisztán gondolkodni.

Harmadik felvonás az udvaron, pisilés után.

Krisztián: Mit mondtál Vikinek?

Iza: Honnan tudod te, hogy mit mondtam a Vikinek?

Krisztián: Vagy Dorkának?

Iza: Honnan tudod te, hogy mit mondtam a Dorkának?

Krisztián: Vagy Zsoltnak?

Iza: Zsoltnak nem mondtam semmit.

Krisztián: Vagy Aureliónak?

Iza: Neki se.

Krisztián? Akkor már nagyon sok ember tudja.

Iza: És Vikinek se, és Dorkának se mondtam semmit.

Krisztián: (böfög) Biztos? Ha elmondod nekem, ide a szemembe, hogy mit mondtál annak a bizonyos illetőnek, akkor megteszem neked, csak a kedvedért. Hogy Koch Izabella jól tudjon aludni és boldog legyen. Még ha ez a suttyó, paraszt, rohadt féreg kölyök...nek lent is kell aludnia a földön, még ha más simogatja elalvás közben, még ha mást is hív oda Koch Izabella, hogy simogassa már, hogy el tudjon aludni, miközben leszarja azt, hogy az a csóró kölyök nem tud aludni azon a gethes földön, mert egyfolytában Koch Izabellára gondol, meg arra, hogy miket vágnak a fejéhez esténként. Mert Koch Izabella egy szívtelen, kőszívű istennek a... vagyis csak annak képzeli magát. És most ha megutálsz, ha nem, leszarom, vágod? Mi a lófaszért jöttél ki hozzám? A legeslegeslegelején? Mi a lófaszért szóltál hozzám, amikor te oda elbújtál gyönyörűen a sarokban. Krisztián itt ült szépen a dohányzóba…

Iza: Mert fölkúrtál...

Krisztián: Mivel?

Iza: Mert fölkúrtál...

Krisztián: Mivel? He? Mivel?

CSÓK

A felvételt itt lehet megtekinteni 07:30-tól. Egy korábbi fontos VV6-párbeszéd hasonlóan feldolgozva itt olvasható.