• Semmi értelme az évfordulózásnak. Ezúttal tényleg semmi.

Közmegegyezéses alapon, pont 20 évvel ezelőtt, április 5-én lett öngyilkos Kurt Cobain.

Meglepően tekintélyes adag heroint lőtt az ereibe, majdnem bevégzett egy doboz kék Camelt, és az R.E.M. Automatic for the People című lemezét hallgatta végtelenítve, miközben utolsó szavait írta egy papírra.

Üzent a feleségének, másfél éves kislányának és azoknak is, akik szerették a zenéjét.

Kurt Cobaint nem Courtney Love ölte meg, és nem a heroin.

Kurt Cobaint a világhírnév ölte meg. Még pontosabban: maga a világ.

Mindenkinek mást jelent Kurt Cobain és a Nirvana.

MIN-DEN-KI-NEK.

Mást annak, aki pont az Egyesült Államokban, pont 1991-ben volt huszonéves. Mást annak, aki hasonló körülmények között volt negyven, de mást annak is, aki Magyarországon először alélt el az MTV láttán. Teljesen mindegy - így is, úgy is. Amikor én először hallottam a fasziról, már régen halott volt.

De az a helyzet, hogy most is itt van a szobám falán egy méterszer feles Cobain-poszter.

És nagyjából tizenkét évesen a Nirvana által szabadultam (öt év után) a klasszikus gitárzene karmaiból, amikor egy Erik nevű srác megmutatta az About a Girl akkordjait, amit ő - németes, és nyilván nem angolos középiskolásként - csak "Abata görl"-nek hívott. Ő adott nekem egy másolt Nirvana Unplugged CD-t is.

Aztán anyám egyszer csak azzal fogadott, hogy vett nekem egy könyvet.

Charles R. Cross Cobain-biográfiáját azóta ha hússzor nem olvastam el, akkor egyszer sem. Aztán az évek során megnéztem minden Nirvana videót, és minden Cobain interjút. Minden koncertet. Elolvastam mindent, amit a témában elolvasni lehetett és meghallgattam mindent, amihez Kurt Cobainnek valaha is köze volt.

Ha valaki bármi rosszat mondott róla, úgy vettem, mintha a testvéremet szidnák.

Úgyhogy, most az évforduló kapcsán, erőteljesen és szépen kérve propagálnám, hogy senki se gondolja - egy percig se - hogy Kurt Cobain csak egy narkós rocksztár volt, aki gyáván öngyilkos lett.

Ez a Kurt Cobain egy intelligens, tehetséges, emberi, jó humorú, de sokat szenvedett, és bájosan fura figura volt.

Pazarolhatnánk karaktereket arra, hogy kifejtsük, a Smells Like Teen Spirit zenei forradalom volt-e. Persze, hogy az volt. A maga idejében. Aztán jöttek sokkal rosszabb és néha jobb dolgok. A múltba révedni kamaszos hülyeség.

A Nirvana egy kapu volt, amin keresztül rengeteg olyan zenére találtam, amit most is szívből szeretek és talán soha a büdös életben nem szeretnék, ha nincs a Nirvana és nincs Kurt Cobain - ez az elcseszett családi hátteréből gyomorfekéllyel szabaduló poprajongó zseni, aki minden világhírnévről álmodozó zenész előtt szellemként jelenhetne meg, és ordibálhatná, hogy híresnek lenni,

nem old meg semmit.

Ha máshonnan nem, Kurt naplójából pontosan tudjuk mennyire készült rá, és mennyit fantáziált arról, hogy egyszer rocksztár lesz. Aztán eltelt jó pár év, és a Nevermindot már bármiféle világhódító ambíció nélkül vette fel a zenekara.

Ezután beütött a ménkő, és hirtelen milliók csodálták ezt az akkoriban még a kocsijában lakó, az emberi anatómiáért betegesen rajongó, alultáplált, obskúrus zenerajongót.

Utálom magam és meg akarok halni

Húsz éve lett öngyilkos. Elege lett. Az I hate myself and I want to die című dalt még iróniával meghintve küldte Beavisnek és Buttheadnek, de a new-yorki MTV Unplugged díszletei már tényleg egy ravatalt idéztek.

Nem bírt a depresszióval, a rá szegeződő százezer tekintettel, ami egyszerre figyelte őt és családját. Tényleg utálta magát és tényleg meg akart halni, mert úgy érezte, már nem tudja őszintén folytatni a rajongókért, és nem akart több rosszat a családjának.

Hogy mi lehetett volna, ha?

Teljesen felesleges ilyesmin gondolkodni.

Szomorú történet, de minden mozzanatában, minden részletében olyan, mintha pontosan így lett volna megírva.

Most még megemlékezünk róla, mert a húsz év az nem olyan rengeteg idő. Meg viszonylag kerek szám.

De öt év múlva már hagyjuk az egészet a picsába. És a Geffen se adjon ki több válogatást csak ezért.

Aki tényleg úgy érzi, hogy szereti/szerette ezt a csávót és a zenéjét, az nézze végig a vágatlan Unplugged-ot, Kurt Cobain tökéletesen tökéletlen rekviemjét, és igyon meg közben egy üveg bort.