• Áron és élettársa, Dalma (nem a valódi nevük) munkába bicikliztek a XXIII. kerületben a Haraszti úton.
• Összeszólalkoztak egy autóssal, aki eléjük vágott, és verekedni kezdett.
• Áron visszaütött.
• Az ügyészség szerint ő is bűnöző.

"A bíróságban óhatatlanul felmerült a kérdés, hogy miután a sisakját eltörik, szemüvegét elhajlítják, akkor vajon neki tétlenül kellett-e volna tovább tűrnie bántalmazását, vagy kerékpárját otthagyva el kellett-e volna menekülnie."

- így értetlenkedik a bíró az elsőfokú ítéletben. Aztán meg is válaszolja saját kérdését:

"a megtámadott nem köteles kitérni a jogtalan támadás elől."

A magyar ügyészségen viszont úgy tűnik, hogy nem szeretik, ha az áldozat visszaüt.

Mindenkinek van legalább egy durva sztorija agresszív sofőrökről és felelőtlen biciklistákról.

Nem figyelt, és rám húzta a kormányt. Kivágott elém, hogy alig tudtam lefékezni.

Áron története is csak pont egy lenne a durva sztorik között, ha nem nyomozott volna a rendőrség, és nem lett volna belőle bírósági ítélet.

Áron és élettársa, Dalma egy Budapest melletti kisvárosból biciklivel jártak be dolgozni minden reggel.

A Haraszti úton kora reggel nagy a forgalom, az autósok sokszor türelmetlenek. Áron és a barátnője a szervizúton bicikliztek. Az útjukba belógó bokrok és kátyúk miatt néha rá kellett kanyarodniuk az úttestre.

"Folyamatos dudálást és motorbőgetést hallottam magam mögött, és ezt a páromnak jó hangosan szóvá tettem. Az autó, egy szürke Golf sofőrje ezt nem értékelte. Mellénk jött, ordibált. Leszorított minket az út szélére úgy, hogy majdnem beestem a kocsija alá. Megállt. Láttam rajta, hogy keresi a konfliktust, ezért megpróbáltuk kikerülni. Amikor mellé értem, rám nyitotta a kocsija ajtaját, amitől én elestem."

Áron így emlékszik vissza a balhé elejére.

Támadója kipattant Golfjából, és ordítva közeledett felé. Áron levette a lakatot a kerékpárjáról, és azzal próbálta védeni magát. A támadó első ütésétől széttört a fején a bukósisak. Áron visszaütött a lakattal.

"Azt hittem, hogy tudomásul vette, hogy meg fogom védeni magam, és nem folytatja. Sajnos nem ez történt. Kirúgta a lábam, majd a földön folytatta. Rúgott, ütött ahol ért. A párom próbálta leszedni rólam, ezért ő is kapott néhányat."

A bírósági papírokból kiderült, hogy Áron támadójának már volt baja a törvénnyel. Egyszer kábítószer miatt kapott letöltendő börtönt, aztán közfeladatot ellátó személy elleni erőszak miatt felfüggesztettet.

Ő azt vallotta, hogy Áron és párja szabálytalanul bicikliztek előtte, ezért dudált rájuk. Erre Áron magyarázni kezdett neki, és a bicikli lakatjával hadonászott. Azt mondta, hogy

"mivel nem tudta, hogy mi lehet [Áron] problémája, ezért megállt és kiszállt az autójából"

A támadó golfos úgy emlékezett, hogy Áron felé tekert a biciklijén, kezében a lakattal. Meg akarta ütni vele, de nem találta el, és csak akkor esett le a bicajáról. Nem azért, mert rányitotta az ajtót. Az ő verziójában Áron volt fenyegető vele szemben.

"(...) inkább én ütöttem meg felindultságomban, és azért is, hogy a következő ütést elkerüljem."

Azt is mondta, hogy mikor már Áron a földön volt, neki háttal, akkor elkezdett hátrafelé hadonászni, ezért folytatódott a verekedés.

Az eddigiek alapján még akkor sem lehetne biztosan eldönteni, hogy mi történt, ha Áron története ezerszer életszerűbb, mint büntetett előéletű támadójáé. Az egyikük ezt mondja, a másik azt. Áron élettársa, Dalma nyilván elfogult.

De az a helyzet, hogy azon a szeptemberi reggelen a verekedőktől nem messze várakozott 3 polgárőr, akinek az autósok szóltak, hogy valami balhé van a Haraszti úton.

Nem csak ők siettek a helyszínre, de megállt egy másik autós, egy volvós is, aki segíteni akart Áronnak.

"Szállj ki, ha mersz te dagadt köcsög!"

Áron támadója a vallomások szerint ezt mondta a volvós férfinak. Az kiszállt. A támadó és a Volvós is összeverekedtek.

A tanúvallomások egyes részletekben eltérnek ugyan, de több fontos dologban Áron támadóján kívül mindenki ugyanúgy emlékszik.

Azt vallották, hogy egyértelműen a golfos férfi volt agresszív, a polgárőrökkel is kereste a konfliktust. Ő lépett fel támadóan, ő ütött először. Többen is úgy érezték, hogy a támadó valamilyen kábítószer hatása alatt állhatott, és ezért volt olyan agresszív és zavart.

Amikor kiértek a rendőrök, és felvették mindenkinek az adatait, megkérdezték Áront, hogy akar-e feljelentést tenni.

"Nem szerettem volna, hogy a dolgok tovább eszkalálódjanak. Elhittem neki [a golfosnak], amit korábban mondott, hogy itt én nem jöhetek ki jól a dologból, mert ismeri az összes rendőrt. Ezért nem tettem feljelentést könnyű testi sértés miatt. Ez nagy hiba volt."

Mint később kiderült a támadó viszont feljelentette Áront.

"Rabosítottak, azaz ujjlenyomatot vettek, és odaállítottak a szép fekete-fehér csíkos paraván elé egy-két fénykép erejéig."

Áron azt mondja, hogy a rendőrök végig korrektek voltak vele. Akkor már kiderült, hogy a golfos többször volt büntetve, ezért úgy érezte, hogy a rendőrök is az ő verziójának adnak hitelt.

Sokáig egyáltalán nem értettem, hogy egy ilyen egyértelmű esetben miért nem tesz valaki feljelentést. Aztán február elején egy atomerőmű-párti nyugdíjas összetörte Ács Dani telefonját. amit végig videóra vett. Ő magyarázta el, hogy elég baja van anélkül is, hogy évekig a rendőrségre, meg a bíróságra kelljen járnia egy ilyen ügy miatt.

Az ügyészség pénzbírságot kért Áronra, mert szerintük a magatartása kirívóan közösségellenes volt, és könnyű testi sértést is elkövetett. A vádiratban az szerepelt, hogy ő, és a támadója kölcsönösen bántalmazták egymást. Az ügyészségnek látszólag nem sokat számított, hogy ki kezdte a dolgot.

A bíró szerencsére nem így látta az ügyet. Az ítélet szerint a golfos volt az agresszív támadó, Áron pedig csak védekezett. A tanúvallomások is ezt támasztották alá.

Első fokon Áront felmentették, támadóját felfüggesztett börtönre ítélték. Az Áron segítségére siető volvós megrovást kapott a bíróságtól.

Az ügynek ezzel vége is lehetne. De kicsit több, mint egy hónappal ezelőtt, 2014. március 20-án

az ügyészség fellebbezett Áron felmentése ellen.

Megkerestük az ügyészséget. Arra voltunk kíváncsiak, hogy miért fellebbeznek egy látszólag egyértelmű ügyben, illetve hogy van-e olyan fontos körülmény, ami a döntésüket befolyásolta, de az elsőfokú ítéletben nem szerepelt.

Erre gyakorlatilag annyit válaszoltak, hogy valóban fellebbeztek, de nem részletezték, hogy miért.

Ezért beszéltünk, egy korábban ügyészként dolgozó jogásszal. Ő a konkrét ügyben név nélkül sem akart állást foglalni, mert nem ismeri eléggé a részleteket, és az ügyészek rendelkezésére álló információkat. Azt elmondta, hogy az

"ilyen garázda, verekedős ügyekben az az általános gyakorlat, hogy mindenkit megvádolnak, függetlenül attól, hogy ki kezdte a verekedést. Az is gyakori, hogy ha egy ügyész már egyszer vádat emelt, akkor felmentés esetén szinte automatikusan fellebbezést nyújt be. A döntésére befolyással lehet a főnöke, aki néha olyan ember, aki soha nem volt praktizáló ügyész, így nem tudhatja, hogy mi nyerhető, és mi nem. Annak is szerepe lehet, hogy a vádlott vagy gyanúsított hogyan viselkedik az eljárás alatt az ügyésszel szemben."

A történet szereplőinek nevét saját kérésükre változtattuk meg.