A Breaking Bad a modern televíziózás csúcsa volt, mindent kihozott a tévésorozat műfajából, amit ki lehetett, és a hibái ellenére vagy éppen azok miatt lett már a vége előtt is meghaladhatatlan mestermű. Legalább 10 okot fel lehet hozni mellette, és akkor még nem is említettük, hogy a sorozat tele van irodalmi utalással.

Sőt:

Breaking Bad = klasszikus irodalom

Egy massachusettsi magánfőiskolán Paul Shields angolprofesszor egy egész szemeszteren át Walter White-on keresztül vezeti be a diákokat Franz Kafka, Percy Bysshe Shelley és Walt Whitman világába a Reading Bad nevű szemináriumon. A kurzus központi témáját, hogy a mitológia hatalma az irodalomban és a tévében is érvényesül, a másodállásban egy autómosóban dolgozó rákos középiskolai kémiatanárból lett kristálymetterjesztő maffiavezér történetén át ismerik meg. (Aki még nem nézte végig a sorozatot, az gyorsan nézze meg, aztán továbbolvashat, mert rontócok következnek.)

A tanulók előadásokat tartanak, amikben egy szereplőt, egy részt vagy a sorozat egészét hasonlították össze irodalmi művekkel. Volt, aki Franz Kafka Az átváltozás című novellájával magyarázta el, hogy lesz Walter White-ból Heisenberg, megint más Walt Whitman verse, a Mikor legutóbb nyílt orgona ajtóm előtt szerepét elemezte a sorozatban.

A kurzusra nem csak angol szakosok jelentkeztek, és nem csak olyanok, akik akár egy részt is láttak korábban a sorozatból. Shields professzor sem az elejétől kezdve nézte a Breaking Badet – ahogy a legtöbben sem, hiszen az egyes évadokat kétszer annyian nézték, mint az előzőt –, de aztán belenézett, és az irodalmi utalások miatt (például Whitman Fűszálak című könyve, ami végül a főhőst lebuktatja vagy a Kafkaesque című rész) rákapott.

Végjáték

A legjobban mégis a kedvencére, Samuel Beckettre tett utalások győzték meg a sorozat zsenialitásáról, bár könnyen elképzelhető, hogy csak belemagyarázza. Mindenesetre van egy elmélete arról, hogy mégis mi a túró volt a sorozatból nagyon kilógó Fly, ami egyébként a messze a legkevesebb pontot elérő rész volt. Ebben Walter és a társa, Jesse Pinkman végig teljesen bénán kerget egy legyet a titkos metlaborban.

Shields szerint ez utalás Beckett 1957-es A játszma vége című darabjára, amiben az emberi faj utolsó példányai, a vak és béna úr, a nyomorék szolga és a szeméttartályokon – amiket a sorozatban a metil-amin tartályok helyettesítenek – kuporgó, lábatlan, öreg szülők várják a megváltó halált, ami késik. (A részt egyébként többek között Moira Walley-Beckett írta, akinek semmi köze Samuelhez.) Az utolsó előtti rész pedig, amiben Jesse egy ketrecbe van zárva, és az őt fogva tartó neonácik kötélen egy fagyis dobozt engednek le neki, Shields szerint Beckett Jelenet szöveg nélkül című darabjára utal.

10/10

A legfontosabb mégis az egész sorozatot meghatározó, a Percy Bysshe Shelley Ozymandias című versére utaló, azonos című utolsó előtti előtti rész jelentése. Ez volt az a rész, ami majdnem 50 ezer szavazat után is rekorder maradt, most is 10 pontos az imdb-n.

Shields szerint a készítők azt akarták átadni, és a részt címe is arra utal, hogy minden uralkodó a büszkeség pusztító ereje miatt is elkerülhetetlenül a bukás felé tart. Nem az a kérdés, hogy Ozymandias (így nevezték az ógörögök II. Ramszesz fáraót) mítosza igaz-e vagy hamis, hanem hogy még él-e vagy sem, és Shields a Telegramnak azt mondta, hogy szerinte még a mi 21. századi kultúránkban is fontos kérdés, hogy az uralkodók okvetlenül elbuknak-e, ezért alakította Vince Gilligan alkotó a forgatókönyvírókkal úgy a sorozatot, hogy Heisenberg birodalma egy pillanat alatt semmivé váljon.

És hogy a rész elején – a sorozat első epizódjában a sivatagban alsónadrágban látható – Walter White-e az, akiről a verseben azt írják:

„A pusztán szörnyű két nagy csonka láb áll.”

Meg hogy a kezdő jelenetben a semmivé váló Walter, Jesse és az első adag kristálymettel teli lakókocsi arra utal-e, hogy „Egy messzi vándor jött, ki ős romok felől regélt”, de „a roppant rom körül határtalan szélesre s hosszura a holt homoksík némán szétterül”. (Tóth Árpád fordításában.)

Több tanóra azzal ment el, hogy arról vitatkoztak, hogy az egész utalásra utalás csak belemagyarázás-e. De arra jutottak, hogy ez igazából nem is számít.

Ennyi volt

A szeminárium egyébként rövidéletű volt, ősszel már nem tartják meg. A nyakamat tenném rá, hogy ez a szám lement az utolsó órán: