Most, amikor már nemzetközi összefogással veszik fel a küzdelmet a 234 iskoláslányt elrabló nigériai terrorszervezet, a Boko Haram ellen, sokakban felmerül a kérdés: vajon miért olyan fontos ezeknek a férfiaknak a nyugati oktatás ellen harcolniuk? Miért akarja bárki is megtiltani, hogy a fiúkhoz hasonlóan a lányok is iskolába járjanak? Láthattuk, hogy a szintén az iszlám nevében fellépő afganisztáni és pakisztáni táliboknak is őrült fontos volt megtiltani, hogy a lányok tanuljanak.

Az azóta világhírű, a lányok oktatásáért küzdő, az ügy szimbólumává váló Malala Juszufzait történetét szinte mindenki ismeri: a pakisztáni lányt 14 évesen fejbe lőtték, miközben a buszra várt, ami az iskolába vitte volna. Bár Malala története lett világszerte híres, de az iskolába igyekvő lányok elleni támadások egyáltalán nem olyan ritkák, mint gondolnánk. A világ számos országában mindennapos küzdelem elérni, hogy a fiúkhoz hasonlóan a lányok is világi oktatást kaphassanak. Ma  66 millió iskoláskorú lány hiába szeretne, nem tanulhat. Az alapfokú oktatásban ma 33 millióval kevesebb lány vesz részt a világon, mint fiú.

Hogy miért olyan fontos ez? Mert az oktatás kiterjesztése alapvető változást hozna a szegénység, az éhezés, és a közegészségügy legsúlyosabb gondjaival küzdő térségekben. A reménytelen szegénység, az újratermelődő nyomor, a túlnépesedés szoros összefüggést mutat a fegyveres konfliktusok kitörésének esélyével. Ez az ördögi kör lenne megszakítható, ha ezekben a térségekben minden gyerek legalább alapfokú oktatásban részesülhetne.

A világon minden ötödik lány asszony lesz még 18 éves kora előtt. Főleg, ha iskolázatlanok. A nyolc általános iskolai osztályt elvégző lányok később mennek férjhez, később és kevesebb gyereket szülnek, és jobb körülmények között élnek, mint teljesen tanulatlan társaik.  Mióta ezt a cikket olvasod, (azaz 2 perc alatt) épp 52 gyereklányt kényszerítettek férjhez valahol a világban. Ha ezek a lányok legalább 8 évet tanulhattak volna, talán csak tizenhárman lettek volna gyerekfejjel asszonyok.

A tizenkilenc év alatti lányok között a vezető halálozási ok a gyerekszülés alatt bekövetkező komplikáció. Évente 70 ezer lány hal bele a tinédzserkori (nem tervezett) terhességébe.

A születésszabályozás is fontos hozadéka lenne az oktatásnak. A tanultabb nők általában öntudatosabbak szexuális téren, és tájékozottabbak a saját testük működésével kapcsolatban. Ők nagyobb eséllyel tudnak élni a biztonságos fogamzásgátlás eszközeivel. Az még nálunk is igaz, hogy a jobban képzett nők nagyobb arányban veszik maguknak a bátorságot, hogy óvszer használatára kérjék a párjukat, bár nagyon sokan még itthon sem tudják: joguk van elutasítani a férjük számukra nem kívánatos szexuális közeledését, mert nem kötelesek "rendelkezésére állni". Ilyen házastársi kötelezettség ugyanis nincsen. Ezt házasságon belüli nemi erőszaknak hívják, és a világ számos országában önálló büntetőjogi tényállásként szerepel a törvénykönyvekben.

Ráadásul nemcsak a nők, de gyermekeik sorsát is meghatározza, milyen oktatásban részesült az anyjuk. Az sem mindegy, a gyermekek születése között mennyi idő telik el, és tény, hogy a tanultabb nők gyermekeinek kétszer annyi az esélyük, hogy megélik ötödik életévüket, jobban tápláltak, egészségesebbek.  Felnőve az ilyen anyák gyerekei kétszer annyian mennek maguk is iskolába, mint a képzetlen nők gyermekei.

Ha csupán Indiában és csak 1 százalékkal több lány részesülhetne középfokú oktatásban, az ország GDP-je 5,5 milliárd dollárral növekedne.  A tinédzserterhességek ott 12 százalékkal vetik vissza az ország GDP-jét, Ugandáét pedig majdnem harmadával. Egy lány minden egyes középfokú oktatásban töltött évvel 20 százalékkal növeli reménybeli leendő keresetét.

Akkor miért nem engedik őket tanulni? Gyűlölik a nőket? A válasz nem ilyen egyszerű, és nemcsak a kulturális normákról és hagyományokról van szó, bár az is szerepet játszik.

A legszegényebb családokban egyszerűbb a lányokat otthon tartani, a ház körüli munkákban hasznukat venni, mint "feleslegesen" iskolába küldeni. Talán nem is gondolnátok rá, de sok helyütt a havi menstruációjuk miatt maradnak ki a lányok az oktatásból. Higiéniai eszközök hiányában egyszerűen nem tudják elhagyni az otthonukat. Indiában a 355 millió nő alig 12 százaléka használ vérzése alatt rendszeresen ilyen terméket. A vidéken élőknek ennél is rosszabb a helyzete, ott a lányok és nők alig 2 százaléka jut hozzá a nyugati világban természetes kellékekhez, miközben ők adják a teljes népesség háromnegyedét.

Minél tanultabb egy nő, annál több az esélye saját keresetre, arra hogy saját tulajdona legyen, és beleszólása abba, hogy kihez és mikor megy férjhez. Az európai nőkre is igaz, hogy aki iskolázottabb, azt kevésbé veszélyezteti a munkanélküliség, jobb esélyei vannak az anyagi önállóságra. Sok országban igaz az is, hogy a legkevésbé tanult nők nagyobb arányban válnak családon belüli erőszak áldozataivá, mint iskolázottabb társaik.

A lányok oktatását ellenzők tehát nemcsak a nők egyenlővé válását akadályozzák meg, de az asszonyaik és saját gyermekeik egészségét kockáztatják, és akadályozzák országuk fejlődését is. Tudatlanságukkal a tudatlanságot, az erőszakot, a nyomort és az éhezést termelik újra. Generációról generációra.