• Budapestre jött Thomas Melia, az amerikai külügyminisztérium demokráciáért felelős helyettes államtitkára.
• Igen, róla kérdezte meg egyszer Deutsch Tamás, hogy „ki a fasz” is ez az ember.
• Melia a rendszerváltáskor még a Fidesz politikusait segítette, de mostanában gyakran kritizálja őket.
• Most leginkább a norvég alapok ügye aggasztja, erről tárgyalt Budapesten is.

– Itt járt tavaly januárban és júniusban is, most pedig itt van megint. Ennyire szereti Magyarországot?

– Igen, szeretem Magyarországot. Az egyik kedvenc országom. Rendszeresen járok ide nagyjából 1989 eleje óta. Úgyhogy nyomon követtem az átalakulást kommunizmusból demokráciába az elmúlt 25 évben.

– És mi az oka a mostani látogatásnak?

– A külügyminisztériumi munkám az, hogy szerte Európában együttműködjek a nagykövetségeinkkel a demokrácia erősítésében. Ez egy stratégiai érdeke az Egyesült Államoknak, Magyarország pedig egy fontos partnerünk. Gyakran jövök ide, részben a régóta meglévő személyes érdeklődésem miatt, és azért is, mert ismerem a közéleti szereplők egy jó részét, és tudom képviselni a széleskörű amerikai érdekeket. Jönnek ide tisztviselők gazdasági és biztonsági területről is, de én a demokrácia és emberi jogok irodájáról jövök, ami azt mutatja, hogy foglalkoztat bennünket a demokrácia és az emberi jogok kérdése is. Ez a teljes csomag. Ha egy olyan partnered van, mint az Egyesült Államok, akkor megkapod a teljes csomagot.

– Kikkel találkozott ezen a látogatáson?

– Ez egy nagyon rövid látogatás volt, alig több mint 24 óra az egész. Ma reggel volt például egy jó találkozóm Szijjártó Péterrel a Külügyminisztériumban, és találkoztam néhány ellenzéki politikussal is.

– Ők kik voltak?

– Tóbiás Józseffel az MSZP-ből és Bajnai Gordonnal. Találkoztam jogi szakértőkkel és nonprofit szervezetek, köztük a Transparency International és a Helsinki Bizottság vezetővel.

– Nem akart beszorítani egy kis időt Deutsch Tamásra, aki néhány éve a Twitteren érdeklődött önről nem túl udvarias módon?

– Nem hallottam róla azóta (mosolyog). Biztos nagyon elfoglalt Brüsszelben. Azt el is felejtettem egyébként mondani, hogy tegnap este elmentem megnézni Fischer Iván Vörös tehén című operáját a Vígszínházban. Ez egy érdekes bemutatása az 1880-as évek magyarországi antiszemitizmusának.

– Említette, hogy találkozott Szijjártó Péterrel, de biztos tudja, hogy itt Magyarországon a hatalom nagyrészt Orbán Viktor kezében összpontosul. A rendszerváltás idején ön sokat volt itt, és többek között a Fidesz politikusait is segítette a demokráciára való felkészülésben. Feltételezem, hogy akkoriban megismerte Orbánt is. Nem tudta volna felmelegíteni az akkori viszonyt, és összehozni egy személyes találkozót?

- Remélem, hogy lesz alkalmam találkozni vele valamelyik hasonló látogatáson. Jó lenne felújítani a régi párbeszédet. Amikor itt dolgoztam 25 évvel ezelőtt a National Democratic Institute-nak, akkor sok pártnak segítettünk, nemcsak egynek. Köztük volt a Fidesz is.

– Mit gondol most a Fidesz politikusairól? Csalódott bennük? Sokan akkor a demokrácia ígéretét látták bennük, most meg sokan épp azzal vádolják őket, hogy leépítik a demokráciát.

– Kormányozni nehéz dolog. A politika egy nehéz munka, és mindig lesznek emberek, akik csalódnak a választott vezetőikben. Magyarország különleges volt abból a szempontból, hogy a legtöbb választáson az emberek új kormányt választottak. Ezek után érdekes volt látni, hogy a Fideszt most újraválasztották, még ha kevesebb szavazatot is kapott, mint korábban. A nagyobb kérdés számunkra ugyanakkor az, hogy a politikai irányvonallal kapcsolatban már korábban kifejeztük az aggályainkat. Ilyen például a hatalom koncentrációjának a növekedése.

– Az elmúlt ciklusban valóban sok kritikát megfogalmaztak, többek között a médiatörvényről, az alaptörvényről, az egyházügyi törvényről és az igazságszolgáltatási reformról. A magyar kormány erre mindig azt válaszolta, hogy demokratikusan választották meg őket, és erős felhatalmazásuk van. Most újraválasztották őket, szintén megvan a kétharmad is. Kell ennél jobb érv a további kritikák ellen?

– A kormányokat általában többséggel választják meg, de az még nem mentesíti őket a bírálatoktól vagy tanácsoktól. Mi amerikaiak is sok tanácsot kapunk európai barátainktól arról, hogy mit és hogyan tegyünk külföldön és otthon. Azt is el kell mondanom, hogy a magyar kormány hallgatott néhány olyan aggályra, amelyek tőlünk jöttek vagy az Európai Uniótól, illetve olyan testületektől mint a Velencei Bizottság. Sok magyarországi változtatás a nemzetközi vélemények eredménye volt. Ez jó, és azt mutatja, hogy a magyar kormány odafigyel arra, mit gondolnak róla a külföldi barátai.

– Közben azonban ön itt van újra, ami annak a jele, hogy nem találnak mindent rendben. Mik most a legkomolyabb aggályaik?

– Először is el kell mondanom, hogy nagyon komoly, több szintű partnerségi viszonyunk van Magyarországgal, például a NATO-ban és a keleti partnerség országainak ügyében. Magyarországgal és a szomszédos országokkal közösen aggódva figyeljük az ukrajnai orosz agressziót és azt, hogy mit jelent ez a térség számára. Magyarország partner ebben, és reméljük, hogy az is marad. Közben ugyanakkor vannak olyan egyéb ügyek, amelyek aggodalommal töltenek el bennünket. A norvég alapok körül kialakult helyzet aggaszt bennünket. Beszéltem erről reggel Szijjártó Péterrel, és reméljük, hogy Magyarország és Norvégia képes úgy megoldani ezt az ügyet, aminek eredményeként megmarad az a korábbi szerződéses feltétel, hogy a norvég kormány független módon eldöntheti, milyen szervezeteket támogat.

– Mit mondott önnek Szijjártó? Kapott olyan választ, ami megnyugtatta?

– Beszélt arról, hogy a civil szervezeteknek a törvényeknek megfelelően kell eljárni, amivel mi is egyetértünk. Én felhívtam a figyelmet arra, hogy azt szeretnénk, ha a civil társadalom erősödne. Magyarország egy jó példa lehetne erre a térségben. Vannak országok a közelben, például Oroszország, ahol jogi akadályok nehezítik a civil szervezetek munkáját. Mi bízunk abban, ha Magyarország nem fog erre az útra lépni.

– Már többször nyilvánvalóvá tette ebben a beszélgetésben, hogy Magyarországot stratégiailag fontos partnernek tartja az amerikai kormány. De ha valóban így van, akkor a kormánya miért egy korábbi tévéproducert küld nagykövetnek?

– Azt hiszem, mindannyiunknak voltak különböző munkáink a karrierünk során. Találkoztam Colleen Bell-lel, sikerült megismernem őt, és azt gondolom, hogy nagyon okos ember. Nagyon komolyan készült erre a feladatra, és szerintem kiváló nagykövet lesz belőle.

– A szenátusi meghallgatása ugyanakkor viccelődés tárgya lett az amerikai médiában, még ha nem is ő volt az egyetlen jelölt, akin szórakoztak. Nem gondolja, hogy ez nagy szívesség a magyar kormánynak? Ha a következő években az amerikai követség kritizálni fog valamit, akkor a kormányzati politikusok mindig mondhatják majd, hogy ezzel nem kell foglalkozni, mert a nagykövetet még a saját hazájában is bírálták.

– Washingtonban nagyon sokszor előfordul, hogy az ottaniak kritizálják egymást. Nem hiszem, hogy egy ilyen bírálatnak kizáró tényezőnek kellene lennie egy nagyköveti megbízatásnál. És ahogy mondtam, Colleen Bell nagyon okos, akit Barack Obama a személyes képviselőjeként küld ide.

– Colleen Bell a meghallgatásán küszködött azzal a kérdéssel, hogy milyen stratégiai érdekei vannak Magyarországgal az Egyesült Államoknak. Legalábbis az őt kérdező szenátor, John McCain elégedetlen volt a válaszával. Ön tudna adni egy tömör de lényegi választ arra a kérdésre, hogy mik az amerikai érdekek?

– Mi azt akarjuk, hogy Magyarország több dimenzióban is sikeres legyen. Szövetségesek vagyunk a NATO-ban, tehát van egy biztonsági érdekünk. Gazdasági partnerek vagyunk, és az ukrajnai orosz agresszió is arra emlékeztett bennünket, hogy közösen kell dolgozni az energiabiztonság érdekében. Tehát van egy gazdasági érdek is. És emellett stratégiai érdekünk az is, hogy erősödjön a demokrácia Magyarországon.

– És hogy fogják elérni ezt az utóbbit?

– Az olyan barátoknak, mint amilyen az Egyesült Államok, az a feladatuk, hogy őszintén beszéljenek. Az, hogy elmondjuk az aggályainkat, ha vannak. De végső soron a döntést Magyarország irányáról a magyarok fogják meghozni.

– Közben viszont a parlamenti választások után épp azt állította az EBESZ, hogy a szavazás talán tisztességes és szabad volt, de a pálya mégsem volt kiegyenlített minden politikai szereplő számára.

– A misszió végső jelentése valamikor nyáron fog megjelenni. Remélem, azokat az ajánlásokat komolyan fogják venni. Ez egy új választási rendszer volt, és bízom abban, hogy a technikai javaslatok segítséget jelentenek majd, és Magyarország elfogadja őket.

– De ön osztja az EBESZ aggodalmait?

– Osztottuk azokat az aggályokat, amelyek a politikai hirdetések korlátozására vonatkoztak. Reméljük, hogy a jövőben egy változatosabb és független médiakörnyezet lesz, és a következő választásokon több hangot lehet majd hallani.

– Mikor jön legközelebb Magyarországra?

– Nem tudom, bármikor lehetséges. Remélem, nem túl sokára.